Ajándéknyaralás 1-rész
Ritkán szoktam személyes jellegű és afféle útleírást fogalmazni, ám mos kivételt kell tennem, hiszen ajándékozott vagyok.
A tanítványok, s szüleik leptek meg néhány nap feledhetetlen pihenéssel, melyet feleségemmel igyekeztünk az utolsó percig kiélvezni.
Anélkül, hogy reklámot csinálnék bárminek is, előre kell bocsátanom, hogy az ajándék wellness csomag végső kiválasztása a mi döntésünk volt, s köszönet illeti azt, aki a csomagba behelyezte.
Úti célunk Miskolctapolca volt, tőlünk megközelítőleg 330 kilométernyire. Az utazás vasárnap kezdődött és csütörtökön ért véget, vagyis az aktív napok száma három csodás nap, de a csonka napok is tartogattak élményeket. Az utazás általános részéről csak annyit, hogy a magyarországi autópályák csapnivalóak, helyenként a két számjegyű utak minőségét sem érik el. Alapmegállapításként jellemző, hogy a keleti országrész kezdi lekörözni a nyugati oldalt, úgyhogy érdemes felkötni a gatyeszt.
Indulás: vasárnap kora délután Győrből
Az M1, M0-ás zötyögés, s a paraszt audisbéemvés padlógázas sofőrök távol tartása után kitérő Gödöllőre. A cél a Gödöllői Királyi Kastély.
Sokan -szinte szent áhítattal- beszélnek Gödöllőről, s főképpen a kastélyról. Állítják, varázsa van a helynek, melyet beleng Sissi királyné szelleme.
Nos, a parkolóban más tűnt fel: egy szigorú parkolóőr, aki közölte, hogy itt bizony még vasárnap is fizetni kell a parkolásért, óránként 250 forintocskát. Úgy érzem, Sissi helyett itt inkább Mammon szelleme a jellemző, s ezt lehetett tapasztalni a kastélyban is. Kb. 40 percet kellett sorban állni az egyetlen pénztárnál, előttünk egy bolgár csoport igyekezett megértetni magát, s belépőt váltani.
Az általános jegyár 2500 forint, amiért a kastély néhány emeleti termét lehet megnézni, melyeket igyekeztek úgy berendezni, hogy azok Sissi vagyis: Wittelsbach Erzsébet magyar királyné korának stílusát idézzék meg. Néhány darabról azt állították, hogy magáé a királynéé volt, ami vagy hihető, vagy nem. A többi szoba bemutatta a kastély 20. századi hasznosítását, a Tanácsköztársaságtól kezdve a Horthy korszakon át az orosz megszállásig. Az épületet rendesen lelakták, értékeit elpusztították, szétlopták. A felújítása 1996-ban kezdődött, s az elmúlt tíz évben -ahogy látom- elsősorban Uniós rendezvényközpontként próbálták használni. A fejlesztés, a felújítás bizonyára folytatódik, s majd talán 20 év múlva érdekesebb lesz, mint most.
A magam részéről eléggé csalódott vagyok. Nem tudom, hogy pontosan mit is vártam, de ennél egy picit érdekesebbet. A városon csupán átsuhanva várt minket az autópálya, hogy Miskolc felé repítsen.
Érkezés Miskolctapolcára.
Újra csak azt kell megállapítanom, hogy ezen országrész útjai jobbak, mint a nyugati részen. Az emberek általánosan nyugodtabbak, segítőkészebbek. Egy kis kanyargós, hegymenetes út után begördültünk a Calimbra Wellness Hotel zárt parkolójába.
A bejelentkezés néhány perc volt csupán, s a lift hamar felvitt a harmadik emeletre. A szoba -309-es- a folyosó végén volt, s egy mágnescsíkos kártya nyitotta az ajtaját. Elegáns, kellemes színek, csupa ablak. A szoba -szinte- félkör alakú. Tetszetős. A fürdőszoba is igazán praktikus, ízléses. Mindenhol makulátlan tisztaság, kellemes illat.
A svédasztalos vacsora -bár első nap nem volt nagy választék- finom volt és elegendő. A hiányosságokat írjuk a vasárnap számlájára, bár egy négy csillagos superiornál kicsit rezeg a léc.
Vacsi után wellness. Szinte egyedül voltunk. Van egy szép, nagy kinti medence. Azért annyira nem volt meleg este, hogy kipróbáljam. Bent is volt választási lehetőség: egy nagyobbacska és egy közepes, pezsgőfürdős medence kínálta kristálytiszta vizét. Ez tényleg szuper és kényeztető. Mindenhol csodás tisztaság, kellemes illat, jó világítás és igazi növények. Szaunából is lehetett választani, csupán az általam kedvelt gőzkabin nem működött már.
A tanítványok, s szüleik leptek meg néhány nap feledhetetlen pihenéssel, melyet feleségemmel igyekeztünk az utolsó percig kiélvezni.
Anélkül, hogy reklámot csinálnék bárminek is, előre kell bocsátanom, hogy az ajándék wellness csomag végső kiválasztása a mi döntésünk volt, s köszönet illeti azt, aki a csomagba behelyezte.
Úti célunk Miskolctapolca volt, tőlünk megközelítőleg 330 kilométernyire. Az utazás vasárnap kezdődött és csütörtökön ért véget, vagyis az aktív napok száma három csodás nap, de a csonka napok is tartogattak élményeket. Az utazás általános részéről csak annyit, hogy a magyarországi autópályák csapnivalóak, helyenként a két számjegyű utak minőségét sem érik el. Alapmegállapításként jellemző, hogy a keleti országrész kezdi lekörözni a nyugati oldalt, úgyhogy érdemes felkötni a gatyeszt.
Indulás: vasárnap kora délután Győrből
Az M1, M0-ás zötyögés, s a paraszt audisbéemvés padlógázas sofőrök távol tartása után kitérő Gödöllőre. A cél a Gödöllői Királyi Kastély.
Sokan -szinte szent áhítattal- beszélnek Gödöllőről, s főképpen a kastélyról. Állítják, varázsa van a helynek, melyet beleng Sissi királyné szelleme.
Nos, a parkolóban más tűnt fel: egy szigorú parkolóőr, aki közölte, hogy itt bizony még vasárnap is fizetni kell a parkolásért, óránként 250 forintocskát. Úgy érzem, Sissi helyett itt inkább Mammon szelleme a jellemző, s ezt lehetett tapasztalni a kastélyban is. Kb. 40 percet kellett sorban állni az egyetlen pénztárnál, előttünk egy bolgár csoport igyekezett megértetni magát, s belépőt váltani.
Az általános jegyár 2500 forint, amiért a kastély néhány emeleti termét lehet megnézni, melyeket igyekeztek úgy berendezni, hogy azok Sissi vagyis: Wittelsbach Erzsébet magyar királyné korának stílusát idézzék meg. Néhány darabról azt állították, hogy magáé a királynéé volt, ami vagy hihető, vagy nem. A többi szoba bemutatta a kastély 20. századi hasznosítását, a Tanácsköztársaságtól kezdve a Horthy korszakon át az orosz megszállásig. Az épületet rendesen lelakták, értékeit elpusztították, szétlopták. A felújítása 1996-ban kezdődött, s az elmúlt tíz évben -ahogy látom- elsősorban Uniós rendezvényközpontként próbálták használni. A fejlesztés, a felújítás bizonyára folytatódik, s majd talán 20 év múlva érdekesebb lesz, mint most.
A magam részéről eléggé csalódott vagyok. Nem tudom, hogy pontosan mit is vártam, de ennél egy picit érdekesebbet. A városon csupán átsuhanva várt minket az autópálya, hogy Miskolc felé repítsen.
Érkezés Miskolctapolcára.
Újra csak azt kell megállapítanom, hogy ezen országrész útjai jobbak, mint a nyugati részen. Az emberek általánosan nyugodtabbak, segítőkészebbek. Egy kis kanyargós, hegymenetes út után begördültünk a Calimbra Wellness Hotel zárt parkolójába.
A bejelentkezés néhány perc volt csupán, s a lift hamar felvitt a harmadik emeletre. A szoba -309-es- a folyosó végén volt, s egy mágnescsíkos kártya nyitotta az ajtaját. Elegáns, kellemes színek, csupa ablak. A szoba -szinte- félkör alakú. Tetszetős. A fürdőszoba is igazán praktikus, ízléses. Mindenhol makulátlan tisztaság, kellemes illat.
A svédasztalos vacsora -bár első nap nem volt nagy választék- finom volt és elegendő. A hiányosságokat írjuk a vasárnap számlájára, bár egy négy csillagos superiornál kicsit rezeg a léc.
Vacsi után wellness. Szinte egyedül voltunk. Van egy szép, nagy kinti medence. Azért annyira nem volt meleg este, hogy kipróbáljam. Bent is volt választási lehetőség: egy nagyobbacska és egy közepes, pezsgőfürdős medence kínálta kristálytiszta vizét. Ez tényleg szuper és kényeztető. Mindenhol csodás tisztaság, kellemes illat, jó világítás és igazi növények. Szaunából is lehetett választani, csupán az általam kedvelt gőzkabin nem működött már.
Megjegyzések