Ajándéknyaralás 3-rész
Szerda
Ezek a svédek jól kitalálták az asztalukat. Lehet, hogy Gusztáv Adolfnak is ez lett a végzete 1771-ben, amikor is halálra zabálta magát... Na de nem, mi aztán nem! Csak csipegetünk, mint Virág elvtárs...
Szóval reggeli után elmentünk Egerbe.
A városból csak néhány utcácskát láttunk, inkább a várat tartottuk fő célpontnak. Mint látnivalót engem nem kötött le annyira, mint a diósgyőri. Inkább spirituális élmény volt azok között a kövek, falak között járni, ahol olyan hősök küzdöttek, akik képesek voltak életüket áldozni a hazáért.
A végül méltatlan halálú, árulás áldozatává vált Dobó István, aki megtehette volna, hogy tesz az egészre és támogatás hiányában átadja a várat a töröknek - 1800 emberével 38 napon keresztül védte a várat, s végül a csaknem 100 ezer fős török ostromlónak el kellett kullognia!
Talán éppen ez a legfontosabb mondat. Ez az a fajta magatartás az, ami igazi vezérré tesz valakit. Példát mutat, s magától ezerannyit követel! No, de ilyen vezetők sincsenek már, sőt, egyáltalán nincsenek vezetők se képviselők, csak uralkodók, akik a szerzett, rablott, kizsarolt hatalmukat gyakorolják. Ezeket a magyar történelem nem az aranybetűs oldalakra jegyzi majd föl, bármennyire is azt hiszik.
Az egri vár -a diósgyőrivel szemben- harci vár volt. Falai között igazi magyar hősök szellemi bolyonganak, s jaj legyen annak, aki ezt nem veszi komolyan...
Napunkat ismét a vacsora és a vizes kényeztetés zárta. Sajnos holnap már véget is ér, ez a csodás ajándék, de arra kell gondolnunk, jó volt itt lenni és köszönet illeti mindazokat, akik ezt lehetővé tették.
Csütörtök
A reggeli és a pakolás kissé bánatosan telt. Búcsúztunk a Calimbra Hoteltől. Mint utólag kiderült - kifizettünk olyat is, amit nem is kellett volna - ez azért fekete pont - bár állítólag visszautalják...
A hoteltől nem mentünk messzire, csupán pár száz méterre a barlangfürdőig. Idén ezt választották a fürdők numero egyesének. Nos... maximálisan egyetértek. Bár nagy összehasonlítási alapom nincs, de ez tényleg elsőosztályú. Aki erre jár, ki ne hagyja. Szórakoztató kalandozás a kő és víz birodalmában.
Három nagyobb szakasza van a fürdőnek. Az első odakint: több érdekes alakú medence kínálja tiszta vízét. Elsőre kissé hűvös, de olyan meleg volt, hogy jólesett. A második szakasz a nagyteremmel kezdődik odabent. Medence, vízesés és a járatok, melyekben meghatározott időközönként „vadvíz” indul meg. A harmadik szakasz a legmelegebb. Itt található többek közt a csillagterem, ami egy kupolás, kör alapterületű helyiség. Sajnos a csillagok épp nem sziporkáztak, pedig az még emelte volna a színvonalat.
Amit csak lehetett, kipróbáltunk, még egy kicsit napozhattunk is. Végül fáradtan és fájó szívvel búcsúztunk Miskolctól, Miskolctapolcától.
Összességében meg kell állapítanunk, hogy az ország ezen részén kedvesebbek és türelmesebbek az emberek. Az utak állapota is jobb egy fokkal. Ha úgy adódik, visszatérünk, addig pedig vár ránk a sok munka. Legalábbis remélem.
Ezek a svédek jól kitalálták az asztalukat. Lehet, hogy Gusztáv Adolfnak is ez lett a végzete 1771-ben, amikor is halálra zabálta magát... Na de nem, mi aztán nem! Csak csipegetünk, mint Virág elvtárs...
Szóval reggeli után elmentünk Egerbe.
A városból csak néhány utcácskát láttunk, inkább a várat tartottuk fő célpontnak. Mint látnivalót engem nem kötött le annyira, mint a diósgyőri. Inkább spirituális élmény volt azok között a kövek, falak között járni, ahol olyan hősök küzdöttek, akik képesek voltak életüket áldozni a hazáért.
A végül méltatlan halálú, árulás áldozatává vált Dobó István, aki megtehette volna, hogy tesz az egészre és támogatás hiányában átadja a várat a töröknek - 1800 emberével 38 napon keresztül védte a várat, s végül a csaknem 100 ezer fős török ostromlónak el kellett kullognia!
„- És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”
„Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek!”
Talán éppen ez a legfontosabb mondat. Ez az a fajta magatartás az, ami igazi vezérré tesz valakit. Példát mutat, s magától ezerannyit követel! No, de ilyen vezetők sincsenek már, sőt, egyáltalán nincsenek vezetők se képviselők, csak uralkodók, akik a szerzett, rablott, kizsarolt hatalmukat gyakorolják. Ezeket a magyar történelem nem az aranybetűs oldalakra jegyzi majd föl, bármennyire is azt hiszik.
Az egri vár -a diósgyőrivel szemben- harci vár volt. Falai között igazi magyar hősök szellemi bolyonganak, s jaj legyen annak, aki ezt nem veszi komolyan...
Napunkat ismét a vacsora és a vizes kényeztetés zárta. Sajnos holnap már véget is ér, ez a csodás ajándék, de arra kell gondolnunk, jó volt itt lenni és köszönet illeti mindazokat, akik ezt lehetővé tették.
Csütörtök
A reggeli és a pakolás kissé bánatosan telt. Búcsúztunk a Calimbra Hoteltől. Mint utólag kiderült - kifizettünk olyat is, amit nem is kellett volna - ez azért fekete pont - bár állítólag visszautalják...
A hoteltől nem mentünk messzire, csupán pár száz méterre a barlangfürdőig. Idén ezt választották a fürdők numero egyesének. Nos... maximálisan egyetértek. Bár nagy összehasonlítási alapom nincs, de ez tényleg elsőosztályú. Aki erre jár, ki ne hagyja. Szórakoztató kalandozás a kő és víz birodalmában.
Három nagyobb szakasza van a fürdőnek. Az első odakint: több érdekes alakú medence kínálja tiszta vízét. Elsőre kissé hűvös, de olyan meleg volt, hogy jólesett. A második szakasz a nagyteremmel kezdődik odabent. Medence, vízesés és a járatok, melyekben meghatározott időközönként „vadvíz” indul meg. A harmadik szakasz a legmelegebb. Itt található többek közt a csillagterem, ami egy kupolás, kör alapterületű helyiség. Sajnos a csillagok épp nem sziporkáztak, pedig az még emelte volna a színvonalat.
Amit csak lehetett, kipróbáltunk, még egy kicsit napozhattunk is. Végül fáradtan és fájó szívvel búcsúztunk Miskolctól, Miskolctapolcától.
Összességében meg kell állapítanunk, hogy az ország ezen részén kedvesebbek és türelmesebbek az emberek. Az utak állapota is jobb egy fokkal. Ha úgy adódik, visszatérünk, addig pedig vár ránk a sok munka. Legalábbis remélem.
Megjegyzések