Téli napforduló
Ma van a téli napforduló, vagyis a csillagászati tél kezdete.
A Nap fénye mindössze 8 és fél óráig világítja meg az északi féltekét, s a beesési szöge is csupán 19 foknyi. Az Antarktiszon (Déli-sark) ma nem kelt fel a Nap, míg az Arktiszon (Északi-sark) egész álló nap az égbolt tetején pihent.
Aki felfelé pillant a tiszta égboltra, megláthatja ezen időszak jellegzetes csillagait, égitestjeit. Nyugaton a Hold kúszik fel lassan, keleten a Magyarok csillaga a Jupiter fénylik. Délen a Fiastyúk „tanyázik” s felette az Orion csillagkép uralkodik.
A csillagászati tél napja sok ősi és mai kultúra ünnepei között szerepel. Ha hisszük, ha nem, a régi magyarok is ünnepeltek ekkor. Két történet is szól erről. Az egyik ősi monda szerint Nimród a nagy király, a magyarok ősatyja éled újjá ekkor. Nimród 3000 évvel Jézus előtt született, s némely kutatási anyag szerint a bibliai Noé dédunokája volt, s az első jelentős uralkodóként Ő építtette Babilon városát. Mikor csatlakozott az istenekhez, felesége kivágatott egy nagy fát, ám az másnapra teljes magasságában visszanőtt. Ezután minden évben megünnepelték Nimród emléknapját, mely egyben a fény születésének napja lett. A szokást átvették a szomszédos, majd más népek is. A germánok és skandinávok a Yule-bak ünnepét tisztelték, a kelták Samhain a fény újjászületését várták. A zsidók a hanukát, a Maják Nap ünnepét, a perzsák Mithrász születését ünnepelték. A görögöktől megörökölték a rómaiak, kik a Dies natalis dei invicti Solis vagyis a legyőzhetetlen isten, a Nap születésének napjáról emlékeztek meg. Ez tetőzte be a Saturnalia ünnepségeket, ezzel indították útjára az új fényt.
A későbbi korok is megőrizték a téli napforduló ünnepét, összekapcsolva a Karácsonnyal. Itáliában így született meg La Befana, a brit szigetvilágban a Midwinter ünnepség, Etiópiában a Ganna, Mexikóban a Retek Éjszakája, Pakisztánban Chaomos, Japánban Hari-Kuyo, Tibetben pedig a Dosmoche. Szinte mindegyik nap örömtűzzel, vidám mulatozással zárul, hiszen -ha alig érezhetően is- de a mai naptól egyre hosszabbodnak a nappalok, s győz a fény a sötétség felett.
Jómagam csupán csak azt szeretném, ha a fejekben is a világosság győzedelmeskedne, de ahogy körbetekintek, erre mostanság nem sok esély van.
A Nap fénye mindössze 8 és fél óráig világítja meg az északi féltekét, s a beesési szöge is csupán 19 foknyi. Az Antarktiszon (Déli-sark) ma nem kelt fel a Nap, míg az Arktiszon (Északi-sark) egész álló nap az égbolt tetején pihent.
Aki felfelé pillant a tiszta égboltra, megláthatja ezen időszak jellegzetes csillagait, égitestjeit. Nyugaton a Hold kúszik fel lassan, keleten a Magyarok csillaga a Jupiter fénylik. Délen a Fiastyúk „tanyázik” s felette az Orion csillagkép uralkodik.
A csillagászati tél napja sok ősi és mai kultúra ünnepei között szerepel. Ha hisszük, ha nem, a régi magyarok is ünnepeltek ekkor. Két történet is szól erről. Az egyik ősi monda szerint Nimród a nagy király, a magyarok ősatyja éled újjá ekkor. Nimród 3000 évvel Jézus előtt született, s némely kutatási anyag szerint a bibliai Noé dédunokája volt, s az első jelentős uralkodóként Ő építtette Babilon városát. Mikor csatlakozott az istenekhez, felesége kivágatott egy nagy fát, ám az másnapra teljes magasságában visszanőtt. Ezután minden évben megünnepelték Nimród emléknapját, mely egyben a fény születésének napja lett. A szokást átvették a szomszédos, majd más népek is. A germánok és skandinávok a Yule-bak ünnepét tisztelték, a kelták Samhain a fény újjászületését várták. A zsidók a hanukát, a Maják Nap ünnepét, a perzsák Mithrász születését ünnepelték. A görögöktől megörökölték a rómaiak, kik a Dies natalis dei invicti Solis vagyis a legyőzhetetlen isten, a Nap születésének napjáról emlékeztek meg. Ez tetőzte be a Saturnalia ünnepségeket, ezzel indították útjára az új fényt.
A későbbi korok is megőrizték a téli napforduló ünnepét, összekapcsolva a Karácsonnyal. Itáliában így született meg La Befana, a brit szigetvilágban a Midwinter ünnepség, Etiópiában a Ganna, Mexikóban a Retek Éjszakája, Pakisztánban Chaomos, Japánban Hari-Kuyo, Tibetben pedig a Dosmoche. Szinte mindegyik nap örömtűzzel, vidám mulatozással zárul, hiszen -ha alig érezhetően is- de a mai naptól egyre hosszabbodnak a nappalok, s győz a fény a sötétség felett.
Jómagam csupán csak azt szeretném, ha a fejekben is a világosság győzedelmeskedne, de ahogy körbetekintek, erre mostanság nem sok esély van.
Megjegyzések