Oktoberfest
Aki szeretne eljutni a vén Európa egyik nagy népünnepélyére,
a napokon át tartó alkoholmámoros, sültcsirkés roppanóskolbászos bulira, az Oktoberfestre, annak csak azt tudom mondani, hogy korábban kell felkelni, mert ez a hajó már elment, méghozzá szeptember 15-én. Münchenben, vagy ahogy a bajorok hívják a helyre utalva: „Wiesn” (Theresienwiesn), a vendéglátó sörfőzdék idén is különlegesen erős nedűt főztek az alkalomra (Wiesnbier), melyet a pontosan egy literes korsókból lehetett fogyasztani. A korsók lenyúlása idén sem volt ajánlatos.
A helyszín továbbra is a Terézia mező volt, ahol 13 hatalmas, óriási sátorban lehetett átmámorosodni. Arról nincs adatom, hogy pontosan mennyi volt a fogyasztás, de das ist sicher, hogy idén sem volt kevesebb, mint 60 ezer hektoliter sör és 500 ezer darab sült csirke. Szóval nagy buli lehetett!
De mi is ez az Oktoberfest?
Az elsőt 1810. október 12-én rendezték. Lajos Károly Ágost trónörökös (A későbbi I. Lajos király a Wittelsbach házból) elvette feleségül Therese Charlotte Luise Friederike Amalie von Sachsen-Hildburghausen-t vagyis Terézia Sarolta szász hercegnőt és a lagzira meghívta egész Münchent. Az ünnepséget a város melletti mezőn tartották, s eleinte inkább sportos, lovasjátékos jellegű volt.
Aztán néhány évtized múlva Lajos király -szeretője, Lola Montez táncosnő miatt és a kialakult forradalmi helyzet folyományaként- lemondott a trónról.
No, de az Oktoberfestet a nevezetes lakodalom óta minden évben megtartották - kivéve 24 alkalmat, mert az Európai és így a német történelemben is voltak mélypontok, mikor nem volt ok az ünneplésre.
Szinte minden Oktoberfest hozott valami újdonságot, ez a tendencia nagyjából a 19. század végéig folytatódott. Ekkorra alakult ki a mai népünnepély jellege, a vidám „ereszdelahajamat” sörfesztivál.
1880-tól habzik a sör a korsókban, melyet 1600 pincérlány hord a vendégek elé. 1818 óta a hangulat fokozására mutatványosok és zenekarok is jelen vannak, így már semmi nem állja útját annak, hogy jól érezze magát az, aki imádja a jó bajor söröket, a ropogósra sült csirkéket, a szép bögyös „pipiket”, vagyis pincérlányokat.
a napokon át tartó alkoholmámoros, sültcsirkés roppanóskolbászos bulira, az Oktoberfestre, annak csak azt tudom mondani, hogy korábban kell felkelni, mert ez a hajó már elment, méghozzá szeptember 15-én. Münchenben, vagy ahogy a bajorok hívják a helyre utalva: „Wiesn” (Theresienwiesn), a vendéglátó sörfőzdék idén is különlegesen erős nedűt főztek az alkalomra (Wiesnbier), melyet a pontosan egy literes korsókból lehetett fogyasztani. A korsók lenyúlása idén sem volt ajánlatos.
A helyszín továbbra is a Terézia mező volt, ahol 13 hatalmas, óriási sátorban lehetett átmámorosodni. Arról nincs adatom, hogy pontosan mennyi volt a fogyasztás, de das ist sicher, hogy idén sem volt kevesebb, mint 60 ezer hektoliter sör és 500 ezer darab sült csirke. Szóval nagy buli lehetett!
De mi is ez az Oktoberfest?
Az elsőt 1810. október 12-én rendezték. Lajos Károly Ágost trónörökös (A későbbi I. Lajos király a Wittelsbach házból) elvette feleségül Therese Charlotte Luise Friederike Amalie von Sachsen-Hildburghausen-t vagyis Terézia Sarolta szász hercegnőt és a lagzira meghívta egész Münchent. Az ünnepséget a város melletti mezőn tartották, s eleinte inkább sportos, lovasjátékos jellegű volt.
Aztán néhány évtized múlva Lajos király -szeretője, Lola Montez táncosnő miatt és a kialakult forradalmi helyzet folyományaként- lemondott a trónról.
No, de az Oktoberfestet a nevezetes lakodalom óta minden évben megtartották - kivéve 24 alkalmat, mert az Európai és így a német történelemben is voltak mélypontok, mikor nem volt ok az ünneplésre.
Szinte minden Oktoberfest hozott valami újdonságot, ez a tendencia nagyjából a 19. század végéig folytatódott. Ekkorra alakult ki a mai népünnepély jellege, a vidám „ereszdelahajamat” sörfesztivál.
1880-tól habzik a sör a korsókban, melyet 1600 pincérlány hord a vendégek elé. 1818 óta a hangulat fokozására mutatványosok és zenekarok is jelen vannak, így már semmi nem állja útját annak, hogy jól érezze magát az, aki imádja a jó bajor söröket, a ropogósra sült csirkéket, a szép bögyös „pipiket”, vagyis pincérlányokat.
Megjegyzések