Roald Dahl
Tőle csak a nyolcvanas évek elején kiadott Szupermepőt és a Karcsi és a csokigyárat olvastam.
Igaz, előtte láttam egy rakat tévés feldolgozást meghökkentő novelláiból. Utolsó találkozásunkkor pedig egy nyári táborban Jungbauer Lorettával és Rogerson Nicholassal filmecskére vittük a Házinéni című írását.
Roald Dahl a walesi norvég - angol író.
Életrajzot nem írok, akit érdekel olvassa el valamelyik lexikonban. Ígérem, hosszú lesz, mert felnőttként, katonaként hihetetlen kalandokat élt át, melyekből bőven meríthetett alkotói ötleteket.
Van róla egy 1944-ben készült kép. Elég érdekes. Ő pilóta egyenruhában, mellette pedig egy szakállas, kissé mogorva úr: Ernest Hemingway. Ekkor a 45 éves Hemingway már megírt néhány nagy regény, a 28 éves 192 centis pilóta srác pedig irodalmi értelemben még egy sort se.
Hogy igazából miről beszélgettek, az már sosem fog kiderülni. De egy picivel később Dahl arról írt, hogy Hemingwayt tekinti mentorának, aki az írás mechanizmusával kapcsolatban látta el egy nagyon hasznos tanáccsal.
Megtanította neki az írásszünet megfelelő beiktatásának jelentőségét. Ez azt jelenti, hogy akár egy regény vagy novella írása közben nem egy fejezet, vagy oldal, vagy gondolat végén kell szünetet tartani, hanem amikor épp a legjobban megy az írás. Amikor benne van, amikor tudja, hogy melyik szereplő mikor, hová tart és ott mit fog mondani. Azért fontos ez, mert a szünet végeztével az író már alig várja, hogy folytathassa a munkát, s nem ereszt le, mint egy lufi, nem „ragad be” a már kifejtett gondolataiba.
Úgy tűnik, Roald Dahl jól megtanulta az alkotás mesterfogásait, de persze tehetség nélkül csak például Magyarországon csinált volna karriert. Szerencséjére a teremtő spirituszt is adagolt a vénáiba, így több száz novella, egy tucatnyi regény, forgatókönyv és életrajzi, filozofikus esszé született.
Tulajdonképpen akár még élhetne is, ma lenne 102 esztendős. Zzzzz!
Igaz, előtte láttam egy rakat tévés feldolgozást meghökkentő novelláiból. Utolsó találkozásunkkor pedig egy nyári táborban Jungbauer Lorettával és Rogerson Nicholassal filmecskére vittük a Házinéni című írását.
Roald Dahl a walesi norvég - angol író.
Életrajzot nem írok, akit érdekel olvassa el valamelyik lexikonban. Ígérem, hosszú lesz, mert felnőttként, katonaként hihetetlen kalandokat élt át, melyekből bőven meríthetett alkotói ötleteket.
Van róla egy 1944-ben készült kép. Elég érdekes. Ő pilóta egyenruhában, mellette pedig egy szakállas, kissé mogorva úr: Ernest Hemingway. Ekkor a 45 éves Hemingway már megírt néhány nagy regény, a 28 éves 192 centis pilóta srác pedig irodalmi értelemben még egy sort se.
Hogy igazából miről beszélgettek, az már sosem fog kiderülni. De egy picivel később Dahl arról írt, hogy Hemingwayt tekinti mentorának, aki az írás mechanizmusával kapcsolatban látta el egy nagyon hasznos tanáccsal.
Megtanította neki az írásszünet megfelelő beiktatásának jelentőségét. Ez azt jelenti, hogy akár egy regény vagy novella írása közben nem egy fejezet, vagy oldal, vagy gondolat végén kell szünetet tartani, hanem amikor épp a legjobban megy az írás. Amikor benne van, amikor tudja, hogy melyik szereplő mikor, hová tart és ott mit fog mondani. Azért fontos ez, mert a szünet végeztével az író már alig várja, hogy folytathassa a munkát, s nem ereszt le, mint egy lufi, nem „ragad be” a már kifejtett gondolataiba.
Úgy tűnik, Roald Dahl jól megtanulta az alkotás mesterfogásait, de persze tehetség nélkül csak például Magyarországon csinált volna karriert. Szerencséjére a teremtő spirituszt is adagolt a vénáiba, így több száz novella, egy tucatnyi regény, forgatókönyv és életrajzi, filozofikus esszé született.
Tulajdonképpen akár még élhetne is, ma lenne 102 esztendős. Zzzzz!
Megjegyzések