A magyar kártya napja

„A kártyázás démoni mulatság: ez a leghelyesebb kifejezés, mert a kártyában van valami démoni erő, a magyar nép is az ördög bibliájának nevezi. Hanyatt-homlok, ostobán rohanunk be a szerencsétlenségbe, szerelmesek leszünk a romlásba, és boldogok vagyunk, ha elveszünk általa.” Írta Kosztolányi Dezső 1906-ban a kártyaszenvedélyről.



Magyarországra a színes lapocskákat Mátyás királyné/2 szül.: Aragóniai Beatrix később Dobzse Lászlóné/2 és kísérete hozta be, s az ördög bibliája rohamos sebességgel megfertőzött mindenkit - szegény és gazdag egyaránt hódolt neki. (Magam sem vagyok kivétel...)


Sokáig úgy hitték, hogy a mi magyar kártyánk bécsi „találmány”, méghozzá Ferdinand Piatnik kártyafestő alkotása. Ám 1973-ban Angliában megtalálták a kártya ős-változatát, s így kiderült az igazság. A sok helyütt Tell-kártyának nevezett pakli igenis magyar, mert Schneider József pesti műhelyében készült, s első kiadása 1835-re tehető. Alakjai egy svájci dráma szereplői, mert az akkori erős Habsburg cenzúra nem engedte volna magyar történelmi, vagy híresebb szereplők ábrázolását.


A későbbi magyar kártyafestők kissé változtattak az eredeti lapokon, de jelentős módosítás nem történt. A magyar kártya a független svájci szereplőivel minden időben arra emlékeztetett, hogy Magyarországnak is végre független, szabad országgá kellene válnia.






Manapság a Zemberek többsége leginkább plasztikkártyákat gyűjt, s kik a nagy kondér körül táncolhatják Mammon isten keringőjét, e kártyákba rejtik titkaikat, mint hajdan azok, akik a játékkártyát kitalálták.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon