a Napkirályról, afféle bulvárosan
A történelmi mese úgy szól, hogy 1655. április 13-án a király lovaglóruhában megjelent a francia bírói testület (parlament) ülésén, belepillantott a jegyzőkönyvbe, melyek a bevezetendő törvényeket tartalmazta, majd a neki nem tetsző lapokat egyszerűen kitépte. Aztán a bírák felé fordult és így szólt: "Uraim! Eddig azt hitték, hogy Önök képviselik a francia államot. Nos, tévedtek. Az állam én vagyok!" Majd sarkon fordult és megteremtette a francia abszolút monarchiát.
Ebből csak az utolsó mondat igaz. XIV. Lajos - avagy ismertebb ragadványnevén: a Napkirály, a francia történelem leghíresebb és leghosszabb ideig regnáló uralkodója volt. A Vele kapcsolatos történelmi tényekről nincs kedvem írni, lexikonokban részletesen olvasható. Inkább néhány érdekességet említek.
Önmagát félistennek tartotta, aki a Napból szállt alá, hogy uralkodhasson. Életében csak kétszer fürdött, egyszer nyolc éves korában, egyszer pedig már felnőttként. Ám minden nap ledörgölték kölnivízzel átitatott selyemtörölközővel. Pedig a versailles-i kastélyban csodálatos fürdőszoba is volt, igaz, csak egy és abban sem fürdött soha senki, csupán a vendégeknek mutogatták. De a hatalmas épületben nem találni egyetlen wc-t sem. A királyi családtagok 9 hordozható árnyékszéken osztoztak, a többiek bilit használtak, tartalmukat a csaknem 7000 főből álló szolgasereg egy emeleti szobába ürítette, amíg az egy meleg nyári napon le nem szakadt. A Napkirály is mobilklotyón könnyített, s a legnagyobb megtiszteltetés volt, ha valakit e trónon való üldögélés közben fogadott. Igaz, tízezer aranyért ezt a jogot meg is lehetett vásárolni. A király egyáltalán nem volt alacsony, ettől függetlenül imádta a magassarkú cipőket. Törvénybe iktatta, hogy piros sarkú cipőt csak és kizárólag Ő hordhat. Sajnos Ő építtette a trianoni kastélyt is... Lajos imádta a nőket. Még a szobalányokat is hm... tisztelte. De valójában csak egyetlen igaz szerelme volt, tanítójának, pótapjának, főfőfőfőtanácsadójának Mazaren bíborosnak egyik unokahúga Marie Mancini. Majdnem el is vette feleségül, de végül Mazaren tanácsára (aki állítólag a Napkirály mamájának volt a szeretője, s szerelmük gyümölcse lett a híres vasálarcos - persze ez egy másik mese, ami miatt Voltaire-t nem kedvelték a királyi udvarban.) - szóval Mazaren kérésére, meg a „mésalliance” elkerülése végett na és politikai érdekből inkább unokatestvérét, az ausztriai Mária Teréziát vezette oltár elé. A Napkirály imádta a pompát, rajongott a művészetekért. Fiatalabb korában néha maga is beállt egy-egy balettelőadásba. Ő táncolta a Nap szerepét az Éjszaka című produkcióban. Ám a palota kőburkolata igencsak csúszott, ezért a király „kitalálta”, hogy a termeket csodás parkettával burkolják be. El is terjedt az egész világon. A karfiol európai elterjedése is a Napkirályhoz kötődik, mert a kertésze kezdte termeszteni, s innen került a konyhába. A király vendégeinek ízlett a karfiol, s elvitték magukkal haza a magokat és a receptet. Igaz, híressé végül egy későbbi francia király neves szeretője tette, de az már egy másik történet. Egyébként a Napkirály minden nap pontban egy órakor ebédelt. Ráadásul ez volt az a pillanat, amikor majdnem egyedül lehetett. Soha senki nem ülhetett az asztalához, kivéve egyszer: Molièret. A szolgák és udvaroncok a szomszéd termekből figyelték a királyt, aki néha egy-egy fogás között kedélyesen el is beszélgetett velük. A király -bár ismerte a villát- kézzel evett. Természetesen a tálak, tányérok, tálalóedények, az evőeszközök aranyból és ezüstből készültek. Hihetetlenül gazdag menüsorok maradtak fenn, melyeket az uralkodó végigzabált. Leginkább a tartalmas leveseket szerette.
Hosszú uralkodása kegyetlenül megtépázta a franciákat. Lázadások, véres háborúk, éhezés tizedelte a lakosságot. Sok százezer ember halt meg a király szeszélyei miatt. Amikor hosszas szenvedések után átlépett a túlvilágra, senki nem sajnálta, csak a szeretőből titkos feleséggé lett Madame de Maintenon. Egy igen morbid mese szerint a király bebalzsamozott szívét később ellopták, s egy angol fickó babbal megette. A fene a gusztusát...
Ebből csak az utolsó mondat igaz. XIV. Lajos - avagy ismertebb ragadványnevén: a Napkirály, a francia történelem leghíresebb és leghosszabb ideig regnáló uralkodója volt. A Vele kapcsolatos történelmi tényekről nincs kedvem írni, lexikonokban részletesen olvasható. Inkább néhány érdekességet említek.
Önmagát félistennek tartotta, aki a Napból szállt alá, hogy uralkodhasson. Életében csak kétszer fürdött, egyszer nyolc éves korában, egyszer pedig már felnőttként. Ám minden nap ledörgölték kölnivízzel átitatott selyemtörölközővel. Pedig a versailles-i kastélyban csodálatos fürdőszoba is volt, igaz, csak egy és abban sem fürdött soha senki, csupán a vendégeknek mutogatták. De a hatalmas épületben nem találni egyetlen wc-t sem. A királyi családtagok 9 hordozható árnyékszéken osztoztak, a többiek bilit használtak, tartalmukat a csaknem 7000 főből álló szolgasereg egy emeleti szobába ürítette, amíg az egy meleg nyári napon le nem szakadt. A Napkirály is mobilklotyón könnyített, s a legnagyobb megtiszteltetés volt, ha valakit e trónon való üldögélés közben fogadott. Igaz, tízezer aranyért ezt a jogot meg is lehetett vásárolni. A király egyáltalán nem volt alacsony, ettől függetlenül imádta a magassarkú cipőket. Törvénybe iktatta, hogy piros sarkú cipőt csak és kizárólag Ő hordhat. Sajnos Ő építtette a trianoni kastélyt is... Lajos imádta a nőket. Még a szobalányokat is hm... tisztelte. De valójában csak egyetlen igaz szerelme volt, tanítójának, pótapjának, főfőfőfőtanácsadójának Mazaren bíborosnak egyik unokahúga Marie Mancini. Majdnem el is vette feleségül, de végül Mazaren tanácsára (aki állítólag a Napkirály mamájának volt a szeretője, s szerelmük gyümölcse lett a híres vasálarcos - persze ez egy másik mese, ami miatt Voltaire-t nem kedvelték a királyi udvarban.) - szóval Mazaren kérésére, meg a „mésalliance” elkerülése végett na és politikai érdekből inkább unokatestvérét, az ausztriai Mária Teréziát vezette oltár elé. A Napkirály imádta a pompát, rajongott a művészetekért. Fiatalabb korában néha maga is beállt egy-egy balettelőadásba. Ő táncolta a Nap szerepét az Éjszaka című produkcióban. Ám a palota kőburkolata igencsak csúszott, ezért a király „kitalálta”, hogy a termeket csodás parkettával burkolják be. El is terjedt az egész világon. A karfiol európai elterjedése is a Napkirályhoz kötődik, mert a kertésze kezdte termeszteni, s innen került a konyhába. A király vendégeinek ízlett a karfiol, s elvitték magukkal haza a magokat és a receptet. Igaz, híressé végül egy későbbi francia király neves szeretője tette, de az már egy másik történet. Egyébként a Napkirály minden nap pontban egy órakor ebédelt. Ráadásul ez volt az a pillanat, amikor majdnem egyedül lehetett. Soha senki nem ülhetett az asztalához, kivéve egyszer: Molièret. A szolgák és udvaroncok a szomszéd termekből figyelték a királyt, aki néha egy-egy fogás között kedélyesen el is beszélgetett velük. A király -bár ismerte a villát- kézzel evett. Természetesen a tálak, tányérok, tálalóedények, az evőeszközök aranyból és ezüstből készültek. Hihetetlenül gazdag menüsorok maradtak fenn, melyeket az uralkodó végigzabált. Leginkább a tartalmas leveseket szerette.
Hosszú uralkodása kegyetlenül megtépázta a franciákat. Lázadások, véres háborúk, éhezés tizedelte a lakosságot. Sok százezer ember halt meg a király szeszélyei miatt. Amikor hosszas szenvedések után átlépett a túlvilágra, senki nem sajnálta, csak a szeretőből titkos feleséggé lett Madame de Maintenon. Egy igen morbid mese szerint a király bebalzsamozott szívét később ellopták, s egy angol fickó babbal megette. A fene a gusztusát...
Megjegyzések