A sárga taxi legendája
A kis Herz Sanyika még az Osztrák-Magyar Monarchiában, Szklabinyában született 1871. április 10-én. Aztán épp hogy betöltötte volna a hatodik életévét már Chicago városában találta magát, s a neve John D. Hertz-re változott.
Utált tanulni, utálta, hogy az apja mindenben korlátozni akarta. Tizenévesen otthagyta a családot, az iskolát és belevetette magát a nagybetűs Életbe. Eleinte újságot árult, s az éledő maffiacsoportok között szállított híreket. Alaposan kiismerte a chicagoi világ utcaszintjét.
A korosztályában is dúltak a bandaháborúk a jobb helyekért. Hogy megvédhesse magát, Dan Donnelly „művésznéven” boxolni kezdett, s nem volt rossz ebben sem. Ráadásul kiismerte, megtanulta a sportbukmékerek világát. Közben kiszállító lett a lapkiadónál, s szépen keresett a mérkőzésekkel is. Végül, mert fizikuma nem nagyon bírta, inkább a boxversenyekről tudósított és nyerési tippeket adott el. Közben a lap becsődölt, így boxmenedzser lett és a lóversenyek kezdték érdekelni. Így találkozott későbbi feleségével is.
Az 1900-as évek elején már sokan éltek olyan életszínvonalon, hogy megengedhették maguknak azt a luxust, hogy saját autójuk legyen. Hertz meglátta a nagy üzlet lehetőségét és autókereskedő lett. Eszméletlenül jól csinálta, párhuzamosan több cégnél is dolgozott és a második évben már 12 ezer dollárt keresett, ami akkor még piszkosul nagy pénz volt. Egy barátja arra kérte, segítsen neki eladni egy rakat francia gyártmányú, kicsit használt Panhard és Berliet autót. A kocsik elég jók voltak, viszonylag olcsók, nagyok és kényelmesek. De nem kellettek a kutyának se. Hertz egy óriási ötlettel állt elő. A boltosoknak adta el, mert meggyőzte őket, hogy a motorizált szállításban van a jövő. A többi kocsit bérbe adta, de az nem volt igazán jövedelmező, viszont telefonhívásra egy sofőr odagurult a kocsival a megadott címre és némi díj fejében elvitte az utasokat oda, ahová menni akartak. Eleinte ez sem volt túl nagy siker, mert a járgányok egy idő után bepiszkolódtak és a sofőrök sem tartoztak a finomabb úriemberek közé. Barátjával közös céget nyitottak, s ezzel elindították az első, hivatalos taxi vállalatot. A kocsikat -egy jól átgondolt terv szerint- jellegzetes narancsos sárga színűre festették, a sofőröket komoly szűrés után kiválasztva kiképezték. A biznisz hihetetlen sebességgel beindult. A Yellow Cab a városi ember számára a megbízható, olcsó utazás szimbóluma lett.
„A taxik tarifái a következők:
Az első fél mérföldre 30 cent
Ezután minden negyed mérföldre 10 cent
Minden várakozási idő 6 percért 10 cent”
Akadt néhány konkurencia, akiket hamar megfojtottak, de egy magánbefektetői csoport (alias: maffia) életre hívta a Checker Taxitársaságot, mely a zöld és vajszínű autóiról hamar azonosítható volt. Mindkét társaság terjedni kezdett az országban, „bekebelezték” a nagyvárosokat. Ám egy idő után elfogyott a légtér és megkezdődött a háború. Eleinte még csak bunyóval, végül gyilkosságokkal és egymás garázsainak felrobbantásával igyekeztek a másik fölé kerekedni. Hertz ekkor már mocskosul gazdag volt, a taxibizniszen kívül ezernyi üzletben fialt a pénze. Amikor egyik 20 ezer dolláros versenylovát az ellenség elpusztította, a maffia zsebében lévő hatóság pedig a kisujját sem mozdította, akkor komoly lépésre szánta el magát. Kilép a taxizásból. Eladott minden ezzel kapcsolatos érdekeltséget és a pénzt másba fektette.
Ám teljesen nem távolodott el az autóktól. A Ford társasággal a háttérben egy bérautó vállalkozást indított, melyet sikerült országos hálózatúvá duzzasztania. Ez igen népszerű lett, mert az alapelgondolások azonosak voltak mint a Yellow Cab esetében: olcsón, tisztán, megbízhatóan. A szolgáltatást kiterjesztette más kontinensekre is, s csakhamar a sárga HERTZ felirat már a minőséget jelentette.
Hertz Sándor, a taxitársaság működtetése közben jött rá arra, hogy a városi gépkocsiforgalom növekedése káoszba vezet. Ezért városi szinten javasolta, majd saját pénzen kiépítette a jelzőlámpákkal ellátott városi csomópontokat. Így ha a reggeli csúcsforgalomban a lámpához araszolunk, jusson eszünkbe a kis faluból származó Hertz Sándor, mert -lehet- nélküle nem lenne lámpa, ami előbb vagy utóbb csak zöldre vált.
Utált tanulni, utálta, hogy az apja mindenben korlátozni akarta. Tizenévesen otthagyta a családot, az iskolát és belevetette magát a nagybetűs Életbe. Eleinte újságot árult, s az éledő maffiacsoportok között szállított híreket. Alaposan kiismerte a chicagoi világ utcaszintjét.
„Vad vagyok és kemény, mint a fű a prérin!”
A korosztályában is dúltak a bandaháborúk a jobb helyekért. Hogy megvédhesse magát, Dan Donnelly „művésznéven” boxolni kezdett, s nem volt rossz ebben sem. Ráadásul kiismerte, megtanulta a sportbukmékerek világát. Közben kiszállító lett a lapkiadónál, s szépen keresett a mérkőzésekkel is. Végül, mert fizikuma nem nagyon bírta, inkább a boxversenyekről tudósított és nyerési tippeket adott el. Közben a lap becsődölt, így boxmenedzser lett és a lóversenyek kezdték érdekelni. Így találkozott későbbi feleségével is.
Az 1900-as évek elején már sokan éltek olyan életszínvonalon, hogy megengedhették maguknak azt a luxust, hogy saját autójuk legyen. Hertz meglátta a nagy üzlet lehetőségét és autókereskedő lett. Eszméletlenül jól csinálta, párhuzamosan több cégnél is dolgozott és a második évben már 12 ezer dollárt keresett, ami akkor még piszkosul nagy pénz volt. Egy barátja arra kérte, segítsen neki eladni egy rakat francia gyártmányú, kicsit használt Panhard és Berliet autót. A kocsik elég jók voltak, viszonylag olcsók, nagyok és kényelmesek. De nem kellettek a kutyának se. Hertz egy óriási ötlettel állt elő. A boltosoknak adta el, mert meggyőzte őket, hogy a motorizált szállításban van a jövő. A többi kocsit bérbe adta, de az nem volt igazán jövedelmező, viszont telefonhívásra egy sofőr odagurult a kocsival a megadott címre és némi díj fejében elvitte az utasokat oda, ahová menni akartak. Eleinte ez sem volt túl nagy siker, mert a járgányok egy idő után bepiszkolódtak és a sofőrök sem tartoztak a finomabb úriemberek közé. Barátjával közös céget nyitottak, s ezzel elindították az első, hivatalos taxi vállalatot. A kocsikat -egy jól átgondolt terv szerint- jellegzetes narancsos sárga színűre festették, a sofőröket komoly szűrés után kiválasztva kiképezték. A biznisz hihetetlen sebességgel beindult. A Yellow Cab a városi ember számára a megbízható, olcsó utazás szimbóluma lett.
„A taxik tarifái a következők:
Az első fél mérföldre 30 cent
Ezután minden negyed mérföldre 10 cent
Minden várakozási idő 6 percért 10 cent”
Akadt néhány konkurencia, akiket hamar megfojtottak, de egy magánbefektetői csoport (alias: maffia) életre hívta a Checker Taxitársaságot, mely a zöld és vajszínű autóiról hamar azonosítható volt. Mindkét társaság terjedni kezdett az országban, „bekebelezték” a nagyvárosokat. Ám egy idő után elfogyott a légtér és megkezdődött a háború. Eleinte még csak bunyóval, végül gyilkosságokkal és egymás garázsainak felrobbantásával igyekeztek a másik fölé kerekedni. Hertz ekkor már mocskosul gazdag volt, a taxibizniszen kívül ezernyi üzletben fialt a pénze. Amikor egyik 20 ezer dolláros versenylovát az ellenség elpusztította, a maffia zsebében lévő hatóság pedig a kisujját sem mozdította, akkor komoly lépésre szánta el magát. Kilép a taxizásból. Eladott minden ezzel kapcsolatos érdekeltséget és a pénzt másba fektette.
Ám teljesen nem távolodott el az autóktól. A Ford társasággal a háttérben egy bérautó vállalkozást indított, melyet sikerült országos hálózatúvá duzzasztania. Ez igen népszerű lett, mert az alapelgondolások azonosak voltak mint a Yellow Cab esetében: olcsón, tisztán, megbízhatóan. A szolgáltatást kiterjesztette más kontinensekre is, s csakhamar a sárga HERTZ felirat már a minőséget jelentette.
Hertz Sándor, a taxitársaság működtetése közben jött rá arra, hogy a városi gépkocsiforgalom növekedése káoszba vezet. Ezért városi szinten javasolta, majd saját pénzen kiépítette a jelzőlámpákkal ellátott városi csomópontokat. Így ha a reggeli csúcsforgalomban a lámpához araszolunk, jusson eszünkbe a kis faluból származó Hertz Sándor, mert -lehet- nélküle nem lenne lámpa, ami előbb vagy utóbb csak zöldre vált.
Megjegyzések