Charles de Gaulle nyilatkozata
Charles de Gaulle nevét -talán- mindenki ismeri.
A második világháború hőse, a franciák híres tábornoka, az államférfi, Franciaország újjáteremtője, az 5. köztársaság első elnöke. Egy hatalmas, erős, büszke és független ország vezetője, aki igazi katonaként lemondott minden tisztségéről, fizetéséről, miután újabb reformjait a nép leszavazta. Ezután csak emlékiratainak élt, s ha kérték, tanácsokat adott más országok vezetőinek.
Szóval olyan ember volt, aki tapasztalatai révén kivételes tudás birtokosa lehetett.
Amikor 1959-ben ezen a napon köztársasági elnöknek választották, máris nekilátott, hogy Franciaországot igazi gazdasági, politikai és hadászati nagyhatalommá szervezze. Felismerte, hogy az országnak le kell magáról hántania „gyarmatosító" jelzőt, s külső birtokait saját lábra kell állítania. De Gaulle elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy Algéria önálló iszlám vallású állammá váljon, bár európai politikustársai között sokan helytelenítették ezen fáradozását.
Az akkori európai vezetők, akik de Gaulle támogatói voltak, még nem az iszlámtól, mint vallási veszedelemtől tartottak, hanem a vallási háttér miatt elmaradott arab tömegek beáramlásától, melyek az 1960-as évek elején veszedelmes demográfiai robbanást idézhettek volna elő. Ezzel kapcsolatban tette meg híressé vált nyilatkozatát, melyet ma már egyetlen európai ország vezetője sem merne megismételni.
Az eredeti szöveg itt olvasható:
"C’est très bien qu’il y ait des Français jaunes, des Français noirs, des Français bruns. Ils montrent que la France est ouverte à toutes les races et qu’elle a une vocation universelle. Mais à condition qu’ils restent une petite minorité. Sinon, la France ne serait plus la France. Nous sommes quand même avant tout un peuple européen de race blanche, de culture grecque et latine et de religion chrétienne.
Qu’on ne se raconte pas des histoires ! Les musulmans, vous êtes allés les voir ? Vous les avez regardés avec leurs turbans et leur djellabas ? Vous voyez bien que ce ne sont pas des Français ! Ceux qui prônent l’intégration ont une cervelle de colibri. Essayez d’intégrer de l’huile et du vinaigre. Agitez la bouteille. Au bout d’un moment, ils se sépareront de nouveau.
Les Arabes sont des Arabes, les Français sont des Français. Vous croyez que le corps français peut absorber dix millions de musulmans, qui demain seront vingt millions, après demain quarante ? Si nous faisions l’intégration, si tous les Arabes et les Berbères d’Algérie étaient considérés comme des Français, les empêcheriez-vous de venir s’installer en métropole, alors que le niveau de vie y est tellement plus élevé? Mon village ne s’appellerait plus Colombey-les-Deux-Eglises mais Colombey-les-Deux-Mosquées."
S hogy mit is nyilatkozott Charles de Gaulle elnök 1959 tavaszán, mely az összes világsajtóban megjelent? Ezt:
„Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden faj számára és egy világegyetemes szemlélettel rendelkezik. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges: hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezzék. Ha ez nem így lenne, azt jelentené, hogy Franciaország már nem lehetne Franciaország.
Mindenekelőtt mi egy európai fehérbőrű népcsoport tagjai vagyunk, akiknek gyökerei a görög-latin kultúra alapjaiból erednek és keresztény a vallásuk.
Ne gyertek nekem gyermekmesékkel! Muzulmánok? Jártatok ott, hogy lássátok őket? Láttátok őket turbánjaikkal és burnuszaikkal? Teljesen nyilvánvaló, hogy azok nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszük van, még ha nagy tudósoknak is hiszik magukat. Próbáljátok integrálni az olajat az ecettel, öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze és mégis egy idő elteltével ismét szétválnak.
Az arabok, azok arabok, a franciák pedig franciák. Valóban azt hiszitek, hogy Franciaország népessége magába tudna szívni tízmillió muzulmánt, akik holnap már húszan lesznek és holnapután negyvenen? Ha most megvalósítjuk Algéria Franciaországhoz való integrációját, ha Algéria minden arabja és berbere franciának fog számítani, hogyan fogjuk tudni megakadályozni őket abban, hogy ne jöjjenek a kontinentális Franciaországba, ahol sokkal magasabb az életszínvonal? Szülőfalum mostani neve Colombey -A-Két-Templomnál, hamarosan Colombey -A-Két-Mecsetnél lenne…”
A jelenleg fennálló siralmas francia demográfiai helyzetről a napi sajtóorgánumok egy része csak részben tájékoztat. Ennek egyik okát az 1996-ban megálmodott Uniós tervben kell keresni, melynek végső célja egy olyan iszlám-keresztény közös Európa, ahol a befogadó keresztények kedveznek, igazodnak, alárendelődnek a befogadottaknak.
Érdekes gondolat...
Kertész Imre Nobel-díjas írónk, akinek volt módja megtapasztalni az élet keserűbb részét is, így gondolkodott erről:
„Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan alá hanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri…”
Szóval olyan ember volt, aki tapasztalatai révén kivételes tudás birtokosa lehetett.
Amikor 1959-ben ezen a napon köztársasági elnöknek választották, máris nekilátott, hogy Franciaországot igazi gazdasági, politikai és hadászati nagyhatalommá szervezze. Felismerte, hogy az országnak le kell magáról hántania „gyarmatosító" jelzőt, s külső birtokait saját lábra kell állítania. De Gaulle elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy Algéria önálló iszlám vallású állammá váljon, bár európai politikustársai között sokan helytelenítették ezen fáradozását.
Az akkori európai vezetők, akik de Gaulle támogatói voltak, még nem az iszlámtól, mint vallási veszedelemtől tartottak, hanem a vallási háttér miatt elmaradott arab tömegek beáramlásától, melyek az 1960-as évek elején veszedelmes demográfiai robbanást idézhettek volna elő. Ezzel kapcsolatban tette meg híressé vált nyilatkozatát, melyet ma már egyetlen európai ország vezetője sem merne megismételni.
Az eredeti szöveg itt olvasható:
"C’est très bien qu’il y ait des Français jaunes, des Français noirs, des Français bruns. Ils montrent que la France est ouverte à toutes les races et qu’elle a une vocation universelle. Mais à condition qu’ils restent une petite minorité. Sinon, la France ne serait plus la France. Nous sommes quand même avant tout un peuple européen de race blanche, de culture grecque et latine et de religion chrétienne.
Qu’on ne se raconte pas des histoires ! Les musulmans, vous êtes allés les voir ? Vous les avez regardés avec leurs turbans et leur djellabas ? Vous voyez bien que ce ne sont pas des Français ! Ceux qui prônent l’intégration ont une cervelle de colibri. Essayez d’intégrer de l’huile et du vinaigre. Agitez la bouteille. Au bout d’un moment, ils se sépareront de nouveau.
Les Arabes sont des Arabes, les Français sont des Français. Vous croyez que le corps français peut absorber dix millions de musulmans, qui demain seront vingt millions, après demain quarante ? Si nous faisions l’intégration, si tous les Arabes et les Berbères d’Algérie étaient considérés comme des Français, les empêcheriez-vous de venir s’installer en métropole, alors que le niveau de vie y est tellement plus élevé? Mon village ne s’appellerait plus Colombey-les-Deux-Eglises mais Colombey-les-Deux-Mosquées."
S hogy mit is nyilatkozott Charles de Gaulle elnök 1959 tavaszán, mely az összes világsajtóban megjelent? Ezt:
„Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden faj számára és egy világegyetemes szemlélettel rendelkezik. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges: hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezzék. Ha ez nem így lenne, azt jelentené, hogy Franciaország már nem lehetne Franciaország.
Mindenekelőtt mi egy európai fehérbőrű népcsoport tagjai vagyunk, akiknek gyökerei a görög-latin kultúra alapjaiból erednek és keresztény a vallásuk.
Ne gyertek nekem gyermekmesékkel! Muzulmánok? Jártatok ott, hogy lássátok őket? Láttátok őket turbánjaikkal és burnuszaikkal? Teljesen nyilvánvaló, hogy azok nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszük van, még ha nagy tudósoknak is hiszik magukat. Próbáljátok integrálni az olajat az ecettel, öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze és mégis egy idő elteltével ismét szétválnak.
Az arabok, azok arabok, a franciák pedig franciák. Valóban azt hiszitek, hogy Franciaország népessége magába tudna szívni tízmillió muzulmánt, akik holnap már húszan lesznek és holnapután negyvenen? Ha most megvalósítjuk Algéria Franciaországhoz való integrációját, ha Algéria minden arabja és berbere franciának fog számítani, hogyan fogjuk tudni megakadályozni őket abban, hogy ne jöjjenek a kontinentális Franciaországba, ahol sokkal magasabb az életszínvonal? Szülőfalum mostani neve Colombey -A-Két-Templomnál, hamarosan Colombey -A-Két-Mecsetnél lenne…”
A jelenleg fennálló siralmas francia demográfiai helyzetről a napi sajtóorgánumok egy része csak részben tájékoztat. Ennek egyik okát az 1996-ban megálmodott Uniós tervben kell keresni, melynek végső célja egy olyan iszlám-keresztény közös Európa, ahol a befogadó keresztények kedveznek, igazodnak, alárendelődnek a befogadottaknak.
Érdekes gondolat...
Kertész Imre Nobel-díjas írónk, akinek volt módja megtapasztalni az élet keserűbb részét is, így gondolkodott erről:
„Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan alá hanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri…”
Megjegyzések