Csillagok, csillagok, Michelin csillagok...

Az 1800-as évek végére kialakult egy utazási komfortigény, ami magával hozta a gumiabroncsos kerék használatát. Először John Boyd Dunlop állt elő egy lehetséges alternatívával, de az abroncs szerelhetősége igen nehézkes volt. Aztán 1891-ben a Michelin testvérek piacra dobták a könnyen szerelhető, belsőgumis abroncsot, s ezzel technikatörténelmet írtak.




Eleinte kerékpárokon alkalmazták, majd az automobilok elterjedésével már azokon is Michelin gumik koptak. A testvérek -hogy bizonyítsák a gumijuk remek tulajdonságait- beneveztek egy Párizs-Bordeaux-Párizs autóversenyre, s bár az Éclair (azaz villám) névre keresztelt autójuknak számtalan hibája akadt, a gumik tökéletesen bírták a megpróbáltatásokat.

A Michelin-féle autógumi néhány esztendő alatt világkarriert futott be, mérhetetlen gazdagságot hozva André-nak és Edouard-nak.


A reklámkampány része lett a gasztronómiai kaland is, hiszen a Michelin testvérek 1900-ban kiadtak egy vörös könyvecskét, a Guide Michelin-t, melyben eleinte csak Párizs majd később Franciaország legjobb éttermeit és hoteljeit hirdették annak érdekében, hogy az autóval kirándulók bátran betérjenek oda. Aztán a könyvecske nemzetközi szinten is hihetetlenül népszerű lett, s már nem csak a vendégek, hanem a szakácsok körében is, hiszen bekerülni a kiadványba, komoly elismerésnek számított és számít azóta is. A minősítést csillagok odaítélésével fokozták, s a világon -jelenleg- alig 60 három Michelin csillagos étterem létezik.  Az inspectorok, vagyis a névtelen kritikusok évente csaknem 300 éttermet járnak végig, s adományoznak, vagy épp elvesznek csillagokat. Elsősorban az új ízvilág, a forradalmian friss szakácsművészek kapnak sok csillagot. A legtöbb csillaggyűjtő -Gordon Ramsay- az évek alatt 16 Michelin csillaggal büszkélkedhetett. A sok Michelin csillag persze nem mindig jelenti azt, hogy az az étel finom, sőt. A sznobizmus, az ostobaság, a média hatása az, ami a legtöbb esetben csillagokat hullat. Mert hiába a hangzatos körítés, a 30 ezres vacsora ár, ha a szögletes kis tányérra került izé, olyan, mint egy adag megszáradt zöld hányáson szétfolyó barna habos fos. Ez egy magyar két michelin csillagos étterem egyik étele. Nekem ez ó, nix! Inkább egy jó kis bográcsos, vörösboros marhapörkölt, friss ropogós kenyérrel, almapaprikával...



Magyarországon jelenleg hat étterem rendelkezik Michelin csillagokkal, ami egy szűk sznob körben biztosan igen nagy dolognak számít. De mondok én valamit, s akad, aki megerősíthet. Én csak egyetlen olyan kulináris művészt ismerek, aki akár egy rántottáért is azonnal megkapja tőlem az összes csillagot: a Feleségem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon