Hej, ez a magyar vír(t)us helyzet

Általában utálok aktuális témákban megszólalni. Nem osztom itt az észt, bőven akadnak, akik megteszik ezt. Csupán néhány gondolat, pár költői kérdés, ami felmerült bennem, s bár némelyikre egyértelmű a válasz, mégis nyitottá merevítem őket.


A világot most körbeutazó vírus veszélyes, mert pusztításra is képes. Ám a vírussal együtt csomagolt és a nyomába eredt egy hívatlan útitárs: Hisztéria úr, mely sokkal gyilkosabb, mint a vuhani szörnyeteg. Hisztéria pedig teletömte a kabátzsebét káosszal és dezinformációval. Na ezért sokkal utálatosabb és veszélyesebb ez a nagykabátos, magabiztosan vigyorgó rohadék.

A vuhani szörnyetegnek két születésmítosza is van. Az egyik szerint Kínában,  Vuhan város melletti szuperlaborban jött, segítették világra (National Bio-safety Laboratory) és innen szabadult el egy óvatlan pillanatban. Ebben a kifejezetten magas biztonsági besorolással, BSL-4-es kóddal rendelkező laborban köztudottan tárolnak, kutatnak SARS vírusokat, mely családba a vuhani szörnyeteg is tartozik.
A másik sztori szerint egy állatban mutálódott a vírus alapja, az állatot megette egy kínai és már meg is fertőződött. Ő pedig további tíz kis kínainak adta át, mert ez a szörny igen könnyen és szívesen barátkozik az emberrel. Hogy bármelyik történet lehet igaz és hamis, az világos. Szerintem a vuhani szörnyeteg születéséről sosem fogunk többet tudni.

Ami viszont tény, hogy az első kínai, 55 éves beteg 2019 novemberében fertőződött meg, s  betegsége december elején már egyértelművé vált. A hónap közepére tömegessé vált a betegszám, de még nem számított pandémiának, vagy járványnak. (Micsoda szép szó: pandémia, s mily borzalmas a jelentése.) Ám ismét néhány hét kellett csak, hogy a betegek száma miatt a kínai hatóságok kijelentsék: járvány van, méghozzá igen-igen komoly és megfékezhetetlenül veszélyes járvány. Ehhez képest a VHO sunnyogott, vezetőjük a Kínából érkező egyértelmű vészhírek hallatán sem fújt riadót. Február közepére már elszabadult a szörnyeteg és mohó, felbőszült fenevaddá nőtte ki magát. A kínaiak folyamatosan húzták a vészharangokat, de a VHO csak csóválta a fejét, hümmögött, sopánkodott. Március elején Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, a VHO főorvosa aggályosnak találta a fenevad viselkedését, de csak március 11-én fújt riadót. Akkor, amikor a vuhani szörnyeteg már körbeszaladgálta az öreg kontinenst. 2019. decemberének végén már látható volt, hogy nagy a baj. Mi a csudának várt majdnem három hónapot? Ha akkor, január elsejével minden európai határ bezárul, most sokkal kevesebb beteg és főleg halott lenne a fenevad bakancslistáján. Egyszer majd biztosan megkérdezik a doktortól, hogy miért várt ilyen sokat.

Azt mondom, hogy mi, magyarok a szerencse fiai/lányai vagyunk. Most ne keverjük bele a politikai maszlagot meg a napi szennyes sárdobálást, de nyilván az ország viszonylag zárt mivolta egy parányi védelmet adott nekünk. Tudtuk, hogy nem elkerülhető, de itt is sokáig késlekedett a határozott döntések meghozatalával a felelős csoport. Nem, nem bírálom sem a hisztis ellenzéket, sem a késlekedő Orbán Viktor vezette kormányzatot. Sajnos azt tapasztaltam, hogy ezt az ügyet nem humán, hanem politikai szinten akarták intézni. Így tologatás, halogatás lett belőle, pedig ha elővették volna a józan paraszti eszüket, akkor már januárban le kellett volna zárni a határokat, ezzel megakadályozva, -de legalábbis erősen lassítani- a ki-be mászkálás miatti fertőzésveszélyt. S itt lép a képbe, a már említett “barátunk” Hisztéria úr, aki kiváló társaságot talált bizonyos politikai erőkkel. Sajnos a zsebéből kiszórta a magával hozott dezinformációt és a káoszt, így totálisan belekavart a rendszerbe. Mi is lett az eredmény? Kapkodás, csapkodás, értetlenség, fölösleges vitatkozás.

Mindenki mást mond, mindenki mást akar.
Az a baj, hogy akiknek az lenne a dolga, hogy higgadtan tájékoztasson, hogy eloszlassa a félelmeket, valójában ő sem tud semmit. Nem hibaként rovom fel, hiszen egy olyan szörnyetegről beszélünk, ami ebben a formában még nem létezett. De egy kicsi utánajárással azért biztosan körvonalazni tudta volna a fenevad mibenlétét, s a pánikkeltés helyett inkább elmagyarázhatta volna, hogy mikor, milyen formában leselkedhet ránk veszély. Mindezt január közepén már el lehetett volna mondani, s akkor kisebb lenne a zavar. A zavar, ami miatt sokan félvárról veszik a szörnyeteg képességeit, inkább a maguk homályos emlékeiből táplálkoznak, hogy: “Vóótam má’ én is influenzás! Ittam rája pálinkát, oszt meggyógyúúútam!” Meg az efféle “Á, én sosem voltam beteg, rám nem hat, mert csak rizstejet iszom, gluténmentes kenyeret csipegetek, nyersen eszem a zöldséget, fitnesz van mind héten kétszer - á, én nem félek” - típusú ostoba hozzáállás miatt születik. Nos én azt üzenem nekik, hogy tévednek. Ne vegyék félvállról a fenevad erejét, aminek határairól semmit sem  tudunk. Eleve tévedés, hogy a vuhani szörnyeteget az influenzához hasonlítják. Csupán a kezdeti tünetek azonosak, s csak a tudósokat segítették a vírus beazonosításában. A COVID-19 sokkal veszélyesebb, egy többszörösen mutálódott valami, valami, ami először -gyáva módon- a leggyengébbre támad, de csak azért, hogy megízlelje az itteni vért, hogy megerősödjön, s képes legyen a keményebb küzdelmekre is.

S a másik végleten?
Mivel központilag semmilyen határozott, lényegre törő magyarázatot nem kaptak, a Zemberek begyűjtik a különböző oldalakon található információkat, melyek között van az igazságot és a legnagyobb maszlagot is tartalmazó csomag. Ettől óriási zűrzavar, káosz lett a fejekben, s széles vigyorral megjelent a már említett útitárs, Hisztéria úr a nagy kabátjában, zsebre dugott kézzel. Röhög és sugallatára történnek az afféle túlkapások, amikor a Zemberek púpozott bevásárlókocsikkal sorolnak be a pénztárakhoz, tisztára söpörve a boltok polcait. Micsoda többlet adóbevétel ez az államnak! (Titokban tán remélik, sokáig tartson ez az állapot?) Kicsit problémásabb, hogy a sok dezinformált a különféle szájmaszkokat is felvásárolta. Szegénykék nem tudták, hogy a sima vászonmaszkot csak a betegnek kell viselnie. Az egészségeseket így védi. Ha ugyanis a makkegészséggel bíró viseli, de fertőzöttek közé megy, akkor nem sokat tett önmagáért. Sokan az FFP maszkokat vásárolták fel, melyek valóban rendelkeznek mikrószűrővel, viszont fontos az FFP utáni jelölés, aminek legalább 3-as számúnak kell lennie, különben szintén nem ér semmit a vírus ellen. A készlethiány miatt viszont az egészségügyben, az első barikádokon harcolóknak nem jutott a védőfelszerelésből, pedig éppen az Ő egészségük megóvása lenne a lényeg.

Szóval,  kaotikus információmaszlag hullámzik az ügyben, s a Hisztéria boldogan lubickol. Amikor összefogásról és egymás segítségéről beszélnek, akkor -azt gondolom- legfelülről kellene kezdeni, a parlamenti pártokkal, s először is megnyugtatni az embereket, majd -a kemény kéz politikáját alkalmazva- hazaparancsolni. Ebben a helyzetben nincs a liberalizmusnak helye. A fiataloknak nincs plázázgatás, az utcán csoportos lődörgés, bandázás. Tanulás van, otthon. A leginkább veszélyeztetettebb rétegnek is otthon a helye, nekik megoldani az ellátásukat. Ha bezárták a színházakat, kulturális intézményeket, akkor ezt -kivétel nélkül- mindenkinél tartassák be és terjesszék ki. A bevásárlócentrumok kapacitását is drasztikusan csökkenteni kell, mert ha a vuhani szörnyeteg üres utcákat, kihalt plázákat talál, akkor ereje elfogy és elpusztul, vagy legalábbis annyira legyengül, hogy elbánni vele gyerekjáték lesz.

De sajnos nem ezt látom. Az ellenzék most a kormány megbuktatására akarja használni a fenevadat. Felsőbb szinten -érthetetlen módon- meg inkább ködösítenek, ezzel Hisztéria uraság malmára hajtják a vizet. A szolgáltatók, a boltok árakat emelnek, megjelennek a hiénák és a dögkeselyűk, akik kihasználnak mindenkit, akit csak lehet. Összefogás, az van. A hülyeségben, az álhírek terjesztésében, a pánikkeltésben vagy épp az ügy elbagatellizálásában, a hisztérikus helyzet továbbgerjesztésében. Miért, miért nem tudunk, mi magyarok egyszer tényleg összefogni a saját érdekünkben? Mert történelmi hagyományunk a széthúzás, a “kaparj kurta neked is jut” vagy a “dögöljön meg a szomszéd disznaja is” életszemlélet?
Nem bántom magunkat, nem bántom én se az egymással is összefogni képtelen ellenzéket, vagy a kormányzatot. Csak nem értek dolgokat. Látom, de mégsem értem. Úgy vagyok, mint Pelikán József.  “Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se érti!”

Eszméletlenül sok itt a tennivaló, s ahelyett, hogy pántokat kovácsolnának, inkább pártokat erősítenek. Igen, az összefogásban lenne a megoldás, de ennek az összefogásnak a teljes magyar társadalmat magába kell fogadnia. Pártoktól, vallástól, kasztoktól függetlenül. Megy ez nekünk?