Április 23. - Shirley Temple cocktail

A feljegyzések szerint ezen a napon született William Shakespeare.



Élettörténetéről, -hogy a tanulatlan kesztyűkészítőből miként lett a Globe színház állítólagos „háziszerzője”, akinek egyetlen kézirata, saját kezével írt levele sem maradt fenn - már írtam a Vilmos és a földrajz című „mesémben”.

E nappal kapcsolatban írtam az általam gyerekként kedvelt Janikovszky Éváról is és arról a rettenetesen ellentmondásos korról, amiben élt és alkothatott, s amelynek szellemiségét az egykori gyilkosok és azok gyerekei átmentették a mába. 



Úgy volt, de aztán mégse, hogy írok a híres énekes-táncos gyereksztárról, Shirley Temple-ről, akit már 3 évesen elkezdtek használni -részletekbe most nem mennék bele-, s akinek 22 évesen kellett rájönnie, hogy -mint mozisztár- már nem kíváncsiak rá. Egyébként nem szerettem, mert ahány filmben csak láttam, nekem mindig olyan „csinált” volt szegény. Végül -nyilván gyermekkori működése kapcsán, avagy jutalmul- lehetőséget kapott a politikában. Nagykövet lett belőle. Két férjet is „elszaggatott”, három gyermeket szült. 84 évesen szerződött át a másvilági társulatba, ahol újra hamiskásan mosolygó gyermek lehetett.
Na, ahhoz képest, hogy nem akartam írni Róla, frankón felvázoltam az életét. 

Zárásként bemutatom a gyereksztárról elnevezett itókát, aminek alapverzió+ változatát -állítólag- rendszeresen fogyasztotta a végtelen hosszú forgatásokon meg azok szünetében.



Shirley Temple cocktail - gyerekverzió
Elkészítése egyszerű, mint a faék:
A tört jeget collins pohárba töltik, kb. 9 részben felöntik gyömbérszódával vagy 7-Up-pal, majd rátöltenek 1 rész gránátalma szörpöt. Finoman összekeverik és a tetejébe tesznek egy száras maraschino (koktél) cseresznyét. Szívószállal kínálják.



A koktél fiús verziójában a gyömbérszóda helyett coca-cola az alap, ám azt már Roy Rogers-nek hívják.

Persze a felnőtteknek inkább a Dirty Shirley koktél ajánlható, melyben a 7-Up, illetve a gyömbérszóda helyett gyömbérsör az alap, arra vodka kerül és úgy a cseresznye. Ez egyébként nem olyan rossz, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Bár én inkább megmaradok a kedvencemnél, a Jennings Cox-féle Daiquiri koktélnál. Na az már igazi danger!   

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon