Blogot írnék erről-arról
Néhány nappal ezelőtt a Google úgy döntött, vagy büntetett, hogy ezentúl a számítógépes böngészőmön és a Google fotók alkalmazáson keresztül nem láthatom a feltöltött képeimet.
Többször jeleztem már feléjük a problémát, de hát én csak egy felhasználó vagyok, nagy ívben tojnak a fejemre. A gugli pökhendisége persze előbb vagy utóbb a vesztüket okozza. Majd jön egy olyan új, lelkes kis csapat, amilyenek ők voltak valaha, és kitalálnak valami sokkal jobbat. Akkor majd biztos válaszolni fognak a leveleimre.
Különös anomália ez, mert a telefonomon megtekinthetem képeket, a feleségem laptopján is látom az összeset. Csak ezt az öreg gépet zárták ki. Elárulom, én még mindig egy öreg laptopot és öreg XP-t használok. A Google részéről biztosan könnyen felvetődik a kérdés:
-Miért nem vettél már újat, ember?
A válaszom roppant egyszerű: -Nincs rá pénzem, b*meg!
Szóval eztán a mondandómhoz nem tudok képet csatolni. Nem mintha valakit is érdekelne ez, rajtam kívül.
Összefogás. Most ettől hangos az ország. Néhány hét múlva, amikor elfogy az összes influenzás, -ahogy sok éve már ebben az időszakban- és visszaáll a régi rend, összefogásban, kollektíve továbbra is újra utálni fogjuk egymást. Geci lesz újra mindenki, mert a kamionos leszorít az útról, szemetek az orvosok, akik paraszolvencia nélkül rá se pillantanak a betegre, mocskos állatok a lehúzó kereskedők, barmok a pedagógusok, mert hát hülye a gyerek, ráadásul nem neveltem, de elvárom, hogy a tanár csak jó jegyet adjon neki, rohadékok a politikusok, akikről közben kiderülnek a stiklik, s úgy általában, mindenki mocsok geci, mert a boltban nekem tolta a bevásárlókocsiját, a parkolóban pedig hamis rokikártyával négy rokkant helyet is elfoglal a böszme béemvéterepjáró. De nem baj. Én már ezt a kollektív újra utálatot várom, mert akkor lehet menni suliba és munkába végre.
Hamarosan újra érvényes lesz a mindenkitől mindenkinek szóló üzenet:
Többször jeleztem már feléjük a problémát, de hát én csak egy felhasználó vagyok, nagy ívben tojnak a fejemre. A gugli pökhendisége persze előbb vagy utóbb a vesztüket okozza. Majd jön egy olyan új, lelkes kis csapat, amilyenek ők voltak valaha, és kitalálnak valami sokkal jobbat. Akkor majd biztos válaszolni fognak a leveleimre.
Különös anomália ez, mert a telefonomon megtekinthetem képeket, a feleségem laptopján is látom az összeset. Csak ezt az öreg gépet zárták ki. Elárulom, én még mindig egy öreg laptopot és öreg XP-t használok. A Google részéről biztosan könnyen felvetődik a kérdés:
-Miért nem vettél már újat, ember?
A válaszom roppant egyszerű: -Nincs rá pénzem, b*meg!
Szóval eztán a mondandómhoz nem tudok képet csatolni. Nem mintha valakit is érdekelne ez, rajtam kívül.
Összefogás. Most ettől hangos az ország. Néhány hét múlva, amikor elfogy az összes influenzás, -ahogy sok éve már ebben az időszakban- és visszaáll a régi rend, összefogásban, kollektíve továbbra is újra utálni fogjuk egymást. Geci lesz újra mindenki, mert a kamionos leszorít az útról, szemetek az orvosok, akik paraszolvencia nélkül rá se pillantanak a betegre, mocskos állatok a lehúzó kereskedők, barmok a pedagógusok, mert hát hülye a gyerek, ráadásul nem neveltem, de elvárom, hogy a tanár csak jó jegyet adjon neki, rohadékok a politikusok, akikről közben kiderülnek a stiklik, s úgy általában, mindenki mocsok geci, mert a boltban nekem tolta a bevásárlókocsiját, a parkolóban pedig hamis rokikártyával négy rokkant helyet is elfoglal a böszme béemvéterepjáró. De nem baj. Én már ezt a kollektív újra utálatot várom, mert akkor lehet menni suliba és munkába végre.
Hamarosan újra érvényes lesz a mindenkitől mindenkinek szóló üzenet:
Megjegyzések