Rostand

Amikor egyszerre a legtöbb irodalmi izmus - realizmus, naturalizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, futurizmus, szimbolizmus, meg aztán a dadaizmus, szürrealizmus... (brrr mennyi izmus), volt jelen - szóval mindezek közepette megszületett az újromantika.
Végre nem egy újabb izmus. Az emberek igenis ki voltak (vannak) éhezve egy kis érzelmi szélsőségre. S ekkor, 1897-ben bemutatták a 29 éves költő leghíresebb, és még ma is legtöbbet játszott művét, Cyrano de Bergerac lovag hősi játékát. A közönség paff volt, elalélt, tombolt a gyönyörtől, az érzelmek és a kalandok mágikus keverékétől. A szerző? Az ég és a múzsák kegyeltje, Edmond Rostand.

Értelmiségi családba született, s a papa gondoskodott is róla, hogy fia művelt, széles látókörű férfiúvá váljon, aki éppúgy jártas a tudományokban, mint az irodalomban. Már kamaszként versei jelentek meg, alig húsz évesen pedig megnyerte az Akadémia irodalmi pályázatát. S csak írt, írt, verset, prózát, irodalmi és ismeretterjesztő cikkeket, bohózatokat s romantikus drámákat.
22 évesen nősült, felesége szintén foglalkozott költészettel. Házasságuk boldog és nyitott volt, barátságban is álltak egymással, s örömmel osztották meg szerelmi kalandjaikat. Rostand életében volt bőven, mert a kis színésznőcskék elhalmozták kegyeikkel. Ám legnagyobb szerelme, múzsája, zsarnoka és szolgálója Sarah Bernard volt. Csupán 25 évvel született előbb, mint a költő, de ez nem zavarta őket. Sarah javaslatára írta a Cyrano-t, aztán később a Sasfiók című művét, melyben a színésznő igazi nadrágszerepben alakította az ifjú herceget.


Amit csak írt, siker lett. Ha nem akkor, de egy kicsivel később biztosan. Az első világháború alatt már betegeskedett, a békét még megéri, költeményt is ír róla, de ereje elfogy. Ötven évesen egy utolsó, hosszú, forró csókkal zárja le szemét a spanyolnátha, a Halál.

Csodálatos élete volt, s a világnak két káprázatos művet adott. A Cyrano utolsó jelenete nekem az Ő búcsúzása is.


CYRANO
Hé, mi az?
Orromra sandítsz, tömpe orrú gaz?
Mit mondotok? - Minden hiába? - Jó!
Én ezt tudom! - De verekedni kell
Még akkor is, ha nem biztat siker!
Sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való!
- Kik jönnek ott ni? Há! Egész sereg!
Sok ős-ellenség, rátok ismerek!
Te vagy, Hazugság?
Nesze hát, ha, ha!
No jertek! Kardom fejetekre vág
Előítélet, Alku, Gyávaság!
Csináljak vásárt?... Paktáljak?... Soha!...
- Ah Butaság, te is jössz, hogy velem
Utolszor vívj? Tudom, a győzelem
Tiétek lesz, alávaló jószágok,
De mindegy! Mindegy!... Vágok! Vágok! Vágok!
Kitéptétek kezemből a babért.
A rózsát, mindent, ami kincset ért!
Vigyétek hát!... De valamim maradt,
Amit irigység, csúf rosszakarat
Nem vehetett el!... Ezt ma este még
Ha majd előttem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.
Mert foltja nem volt egy parányi sem...
És ez, gazok...

ROXÁN
Ez?...

CYRANO
A becsületem!