Szent György
Ez a György nagyon érdekes segítőszent. Egyformán tisztelik keleten és nyugaton.
Keleten Dserdsis a neve és a muszlimok is nagy tisztelettel emlékeznek rá. Nyugaton Szent György a neve, s a katonaszentek közé sorolják, aki hitének és elszántságának erejével képes volt legyőzni a sötétség erőit.
A keresztény kultúrában általában fiatal, páncélos vitézként ábrázolják, amint lovát keményen megüli, s megöli a sárkányt. (Avagy gyíkocskát, ez függ a megrendelő pénztárcájától. Nyilván egy komolyabb sárkány megformálásához több bronzra van szükség.)
György, az inkább fallosz alakú „tündérkémények” vidékéről, vagyis kappadókiából származik. Manapság azt mondanánk Rá, hogy szíriai keresztény. (?) Fiatalon beállt a római seregbe, hogy Diocletianus császárt szolgálja. Remekül haladt előre a ranglétrán, ám amikor az uralkodó, a Birodalom augustusa a keresztények ellen fordult, akkor György lovag a keresztények védelmére kelt. Elfogták és börtönbe vetették, ahol válogatott kínzások közepette igyekeztek hitétől eltántorítani. De György inkább mártírhalált halt, mint megtagadta volna azt, amiben hitt.
Az évszázadok alatt erre az alapsztorira ragasztgatták rá rétegről rétegre a különféle legendákat, melynek legismertebbjében feltűnik az a bizonyos sárkány is. Weöres Sándornál már nyolc feje van a szörnynek és Silene városállam védelmezője. Ám ennek ára van: évente egy szűz leány. Így megy ez már régóta, s az emberek boldogan éldegélnek, mert tudják, van értelme a véráldozatnak. Na ebbe az idillbe „maszatol” bele György lovag. Megöli a sárkányt, megmenti a szüzet és kereszténnyé teszi a városállamot, melynek lakói eztán örök bizonytalanságban élnek. Felvetődik a kérdés: Tényleg mindenkit meg kell menteni és „szabaddá” kell tenni? A sok száz éves mese valójában nyitva hagyja a kérdést. Csupán a hősiességre, a bátor, hitéért harcoló lovag alakjára koncentrál. Hol volt már/még akkor az a filozófia, ami mélyre áshatott volna...
A szent lovag alakjára támaszkodva születtek meg azok a középkori lovagrendek, melyekben tisztelni való ideák szerint éltek az ifjak, s keresztény hittel a szívükben, zászlajukon a vörös György kereszttel indultak el, hogy végigsarcolják a keletet. Tényleg mindenkit „szabaddá” kell tenni?
Mára egy hihetetlen üzleti, Mammon-katedrális épült Szent Györgyre. Ünnepi játékok, hotelek, és minden elképzelhető „szentgyörgyös” dolog, ami rengeteg pénzt hoz a kitalálójának, üzemeltetőjének. (Például az ángilusok még mindig odavannak a III. és IV. György-korabeli életfilozófiáért, s ebből is hatalmas üzletet csinálnak :) )
Ám ha sikerrel lekapargatjuk e „multikulti” szentről az évszázadok alatt rárakódott koszt, akkor előtűnik egy igaz ember alakja. Egy katona, aki hitét védelmezve képes volt szembefordulni magával a sötét gonosszal is. A sárkányt, a gonosz fejedelem démonját elpusztította, s amikor a sötétség fejedelme szorongatta, halállal fenyegette, akkor is erős maradt. Ennyi az Ő üzenete. Ezt üzeni a jelenlegi katolikus egyháznak. Elpusztítani a démonokat és megtartani a hit erejét. Na épp ez az, ami nem fog mostanában bekövetkezni.
Keleten Dserdsis a neve és a muszlimok is nagy tisztelettel emlékeznek rá. Nyugaton Szent György a neve, s a katonaszentek közé sorolják, aki hitének és elszántságának erejével képes volt legyőzni a sötétség erőit.
A keresztény kultúrában általában fiatal, páncélos vitézként ábrázolják, amint lovát keményen megüli, s megöli a sárkányt. (Avagy gyíkocskát, ez függ a megrendelő pénztárcájától. Nyilván egy komolyabb sárkány megformálásához több bronzra van szükség.)
Az évszázadok alatt erre az alapsztorira ragasztgatták rá rétegről rétegre a különféle legendákat, melynek legismertebbjében feltűnik az a bizonyos sárkány is. Weöres Sándornál már nyolc feje van a szörnynek és Silene városállam védelmezője. Ám ennek ára van: évente egy szűz leány. Így megy ez már régóta, s az emberek boldogan éldegélnek, mert tudják, van értelme a véráldozatnak. Na ebbe az idillbe „maszatol” bele György lovag. Megöli a sárkányt, megmenti a szüzet és kereszténnyé teszi a városállamot, melynek lakói eztán örök bizonytalanságban élnek. Felvetődik a kérdés: Tényleg mindenkit meg kell menteni és „szabaddá” kell tenni? A sok száz éves mese valójában nyitva hagyja a kérdést. Csupán a hősiességre, a bátor, hitéért harcoló lovag alakjára koncentrál. Hol volt már/még akkor az a filozófia, ami mélyre áshatott volna...
Mára egy hihetetlen üzleti, Mammon-katedrális épült Szent Györgyre. Ünnepi játékok, hotelek, és minden elképzelhető „szentgyörgyös” dolog, ami rengeteg pénzt hoz a kitalálójának, üzemeltetőjének. (Például az ángilusok még mindig odavannak a III. és IV. György-korabeli életfilozófiáért, s ebből is hatalmas üzletet csinálnak :) )
Ám ha sikerrel lekapargatjuk e „multikulti” szentről az évszázadok alatt rárakódott koszt, akkor előtűnik egy igaz ember alakja. Egy katona, aki hitét védelmezve képes volt szembefordulni magával a sötét gonosszal is. A sárkányt, a gonosz fejedelem démonját elpusztította, s amikor a sötétség fejedelme szorongatta, halállal fenyegette, akkor is erős maradt. Ennyi az Ő üzenete. Ezt üzeni a jelenlegi katolikus egyháznak. Elpusztítani a démonokat és megtartani a hit erejét. Na épp ez az, ami nem fog mostanában bekövetkezni.
Megjegyzések