A betépett haderő
A két világháború közötti Berlin, egy roppant vidám, nyüzsgő és szabad főváros volt.
Új művészeti stílusok születtek, tombolt a jazz, szinte méterenként nyíltak a bordélyok, kocsmák és ópiumbarlangok. A vesztes háború utáni hangulatjavítás jellemezte az egész országot. A vegyipart csúcsra járatták, tonnaszám gyártották a heroint, s egy idő után egész Európa a németektől vette a csodásan tiszta kokaint is. A cucc piszok olcsó volt és vény nélkül beszerezhető. Senki sem foglalkozott a szerek mellék- és utóhatásaival. Aztán jött Hitler és a nácik átvették a hatalmat. Minden fölött. Látszólag az ép és egészséges test propagandáját nyomták, miközben egyesítették a droggyárakat és IG-Farben néven komoly kutatásba, fejlesztésbe fogtak. Az 1936-os berlini olimpián szinte minden német sportoló Benzedrinnel (amfetaminnal) doppingolt. Hitler győztes háborúra készült, s az elemzők tisztában voltak azzal, hogy a győzelemhez nem elegendő a tökéletes haditechnika, a kiváló német szervezés. Olyan katonák is kellenek, akik képesek túllépni saját fizikai határaikon. Ehhez segítségre van szükségük és Dr. Fritz Hauschild személyében meg is kapták. Ő volt az, aki tanulmányozta az amfetamin molekuláját és egy kicsikét módosított rajta. Így született meg a csataterek varázsszere a Pervitin, ami megnövelte a katonák tűrőképességét. A szer -sajnos- ma is népszerű és metamfetaminnak, vagy egyszerűen met-nek hívják. Rövid távon hihetetlen felszabadulást és erőt ad használójának, ám hosszabb távon szó szerint szétrohasztja az agyat. A fronton a német katonák többsége napi 10-12 szem Pervitint nyomott, amitől napokig nem aludtak, teljes menetfelszerelésben 100 kilométert gyalogoltak és még éjszakai is offenzívát indítottak az ellenség ellen. Stuka tablettának, vagy tankcsokinak hívták, s az 1940-es évben három hónap alatt több mint 35 millió szemet nyeltek le. Otto Ranke a hadsereg főorvosa és a Pervitin legfőbb terjesztője is nagy fogyasztója volt a szernek, ami megnövelte munkabírását.
A német vezérkar is szinte állandóan pörgött a kokaintól és egyéb szerektől. Gőring -egy korábbi sebesülésére hivatkozva- permanensen morfiumozta magát. Még Hitler is élt a kábítószerek használatával, mert orvosa, Dr. Morell felváltva alkalmazott nála vitamin, heroin és Pervitin injekciókat. A fényképek tanulsága szerint a Führer a vége felé már elég rendesen bekattant.
A háború vége felé a német vezérkar a csodafegyverben (atombomba) és a D-IX nevű csodaszerben (öt milligramm kokaint, három milligramm Pervitint és öt milligramm Eukodalt, -ez egy morfin alapú fájdalomcsillapító- tartalmazott) reménykedtek. Ám mire mindegyik megvalósult volna, a háborút elvesztették.
Új művészeti stílusok születtek, tombolt a jazz, szinte méterenként nyíltak a bordélyok, kocsmák és ópiumbarlangok. A vesztes háború utáni hangulatjavítás jellemezte az egész országot. A vegyipart csúcsra járatták, tonnaszám gyártották a heroint, s egy idő után egész Európa a németektől vette a csodásan tiszta kokaint is. A cucc piszok olcsó volt és vény nélkül beszerezhető. Senki sem foglalkozott a szerek mellék- és utóhatásaival. Aztán jött Hitler és a nácik átvették a hatalmat. Minden fölött. Látszólag az ép és egészséges test propagandáját nyomták, miközben egyesítették a droggyárakat és IG-Farben néven komoly kutatásba, fejlesztésbe fogtak. Az 1936-os berlini olimpián szinte minden német sportoló Benzedrinnel (amfetaminnal) doppingolt. Hitler győztes háborúra készült, s az elemzők tisztában voltak azzal, hogy a győzelemhez nem elegendő a tökéletes haditechnika, a kiváló német szervezés. Olyan katonák is kellenek, akik képesek túllépni saját fizikai határaikon. Ehhez segítségre van szükségük és Dr. Fritz Hauschild személyében meg is kapták. Ő volt az, aki tanulmányozta az amfetamin molekuláját és egy kicsikét módosított rajta. Így született meg a csataterek varázsszere a Pervitin, ami megnövelte a katonák tűrőképességét. A szer -sajnos- ma is népszerű és metamfetaminnak, vagy egyszerűen met-nek hívják. Rövid távon hihetetlen felszabadulást és erőt ad használójának, ám hosszabb távon szó szerint szétrohasztja az agyat. A fronton a német katonák többsége napi 10-12 szem Pervitint nyomott, amitől napokig nem aludtak, teljes menetfelszerelésben 100 kilométert gyalogoltak és még éjszakai is offenzívát indítottak az ellenség ellen. Stuka tablettának, vagy tankcsokinak hívták, s az 1940-es évben három hónap alatt több mint 35 millió szemet nyeltek le. Otto Ranke a hadsereg főorvosa és a Pervitin legfőbb terjesztője is nagy fogyasztója volt a szernek, ami megnövelte munkabírását.
A német vezérkar is szinte állandóan pörgött a kokaintól és egyéb szerektől. Gőring -egy korábbi sebesülésére hivatkozva- permanensen morfiumozta magát. Még Hitler is élt a kábítószerek használatával, mert orvosa, Dr. Morell felváltva alkalmazott nála vitamin, heroin és Pervitin injekciókat. A fényképek tanulsága szerint a Führer a vége felé már elég rendesen bekattant.
A háború vége felé a német vezérkar a csodafegyverben (atombomba) és a D-IX nevű csodaszerben (öt milligramm kokaint, három milligramm Pervitint és öt milligramm Eukodalt, -ez egy morfin alapú fájdalomcsillapító- tartalmazott) reménykedtek. Ám mire mindegyik megvalósult volna, a háborút elvesztették.
Megjegyzések