A Mount Everest meghódítói

A világ legmagasabb hegyét, a Csomolungmát, vagy ahogy Európában ismerik: Mount Everestet mára már sokan meghódították. Ki így, ki úgy jutott fel, ám az ideális csúcsképeken nem látszik, hogy szabályos tömeg nyomorog az agyonszennyezett hegytető körül. Odafönt nincs sok idő körülnézni. Elkészül a fotó és már jön is a soron következő. Kissé illúzióromboló...

Ám bizonyosan nem kellett tolonganiuk a hegycsúcs első meghódítóinak. A Föld legmagasabb pontja a Csomolungma legtetején található. 8840 és 8850 méter közötti a mért érték, ám évente körülbelül négy miniméterrel növekszik. Az első komolyabb csúcshódítási kísérlet 1924. június 8-án történt. Egy angol expedíció két tagja George Mallory és Andrew Irvine indultak el a hegy legyőzésére. Felszerelésük nem volt olyan modern, mint manapság, de elszántságuk pótolta a hiányosságokat. A táborban maradtak közül az egyik geológus távcsővel követte haladásukat, de délután egy órakor eltakarta őket egy felhő. Soha többé nem jöttek vissza.

Van egy híres válasz arra, hogy az adott hegymászó miért akarja meghódítani az adott hegyet. „Azért, mert ott van.” George Mallory válaszolta ezt először, amikor barátja az okokat kereste, hogy miért vágyik a Mount Everest megmászására. Mallory megfagyott testét 1999-ben találták meg. Három dolgot kerestek nála. A magasságmérőjét, melyet összetörve, mutatók nélkül a zsebében meg is leltek. Egy fényképet a feleségéről, melyet azért vitt magával, hogy a csúcson hagyja. Nem találták. S a fényképezőgépét, melynek filmtekercse bizonyíthatta volna, hogy elérték-e a csúcsot. Ez sem került elő. Társa, Andrew Irvine teste nyomtalanul eltűnt. Így aztán örök titok marad, hogy jártak-e a Föld legmagasabb pontján. A nyomok arra utaltak, hogy már visszafelé araszoltak a sötétben, amikor eljött értük a nagy kaszás.

A hegyet ezután is sokan szerették volna legyőzni, de minduntalan elbuktak próbálkozásaik. Aztán jött az 1953-as év. Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és Tendzing Norgaj serpa a kilencedik brit expedíció tagjai kapták meg a lehetőséget, hogy feljussanak a Mount Everest csúcsára. Mindketten rendkívül tapasztalt mászók voltak, az időjárás is kegyes volt hozzájuk, így 1953. május 29-én 11 óra 30 perckor feljutottak a világ tetejére, a Föld istenasszonya legmagasabb pontjára. 

Visszatérésük után mindkettejüket -szinte- istenként tisztelték. Életük további részét hozzákötötték a hegyhez, Tendzing Norgaj volt az első serpa, aki hegymászó céget nyitott. Hillary pedig Nepálban maradt és az ott élőket segítette. Ám kalandvágya nem hagyta pihenni. 1958-ban egy expedícióval eljutott a Déli-sarkra, majd 1985-ben másodmagával egy kétmotoros repülőgéppel leszállt az Északi-sarkon. S tudják, hogy ki volt a barátja és kísérője? Neil Amstrong űrhajós, az első ember, aki egy idegen égitestre, vagyis a Holdra lépett.

A hegy hódítói közül sokan vesztették életüket. Voltak, akik könnyelműen viselkedtek, nem tisztelték a hegy szellemét. Voltak, akiket a természet akadályozott meg abban, hogy elérjék a csúcsot. Sokuknak teste most is ott nyugszik temetetlenül, láthatóan és intő jelként a többi hegymászónak. Ám sokan voltak olyanok, aki oxigén palack nélkül is feljutottak a hegytetőre.

Voltak fekete évek a heggyel kapcsolatban. A nepáli kormány ezért megszigorította a mászási engedélyek kiadását. A nagyon fiatal, tapasztalatlan és túl öreg hegymászókat alapból elutasítják. Szerencsére három magyar hegymászó neve mellé nyugodtan odaírható, hogy Ők bizony feljutottak a Csomolungma tetejére. Erőss Zsolt egy magyar expedíció tagjaként 2002. május 25-én érte el a csúcsot. 2007. május 23-án egy héttagú hobbi hegymászókból álló társaság tagjaként Jelinkó Attila lépett a világ tetejére. 2009. május 21-én egy nemzetközi expedícióval pedig az első magyar hölgy, Ugyan Anita teljesítette ezt az embert próbáló feladatot.

Talán Ők is úgy gondoltak a hegyre, mint George Mallory, s a kérdésre, hogy miért akarják megmászni a világ legmagasabb hegyét, lehet, ugyanazt válaszolták volna, mint nagy elődjük: „Azért, mert ott van.”