Én már várom,,,

...hogy véget érjen ez a „koronális” hisztéria, s visszatérjen kedves hazánkba a „szeretett” közutálat, melyben újra szidhatók lesznek a lusta eladók, a bunkó, útról leszorítós kamionosok, a droidként irányított végrehajtók, a bankok, akik majd utólag úgyis benyújtják a számlát - csak a vak nem látja, mert nem látja az apró betűs részt a rabszolgásító hitelszerződésen, amit aláírattak vele-, a paraszolvencia nélkül a kisujjukat se mozdító orvosok, a parányi hatalmukkal visszaélő kishivatalnokok, a szemünket is kilopó, hatalomért a legaljasabb bűnöket is elkövető mindenféle színű, fajú, vallású, állampolgárságú politikusok, vagy csak egyszerűen úgy „amblokkcuzámen” mindenki, aki ma még kijelent, holnap már feljelent, aki ma még nevetségesen összefog a nagy semmiért, ám amikor majd tényleg össze kellene fogni önmagunkért, a gyerekeink jövőjéért, amikor fel kellene emelni a szót, akkor mélyen kussolni fog, mert félti az a nagy semmit, aminek csak a rész részének a része az övé, hiszen ahogy a dalszöveg is utal rá: „...nyald le a tortáról a habot nyald le, még a semminek a felét is add le, még amit kiszartál, azt is valld be, állampolgári jogoddal élve, kapd be...”, és én már várom, persze évtizedek óta hiába várom, hogy végre törvény és rend legyen ebben az országban, ahol persze demokrácia soha nem lesz, hiszen Orwelltől megtanultuk, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél, ami -ha hagyjuk- akkor így is marad, s jöhetnek még más vírusok, melyek árnyékában a kevesek újra és újra felosztják azt, ami valójában a többségé, mert az ember már csak ilyen, saját fajának ellensége, saját bölcsőjének elpusztítója, csak most sem látja, mert mindig van valamilyen gumicsont, amit elébe dobnak, hogy azt rágcsálja, miközben a háta mögött a legfélelmetesebb disznóságokat követik el, ám majd mire felébred csipkerózsika álmából, már nem lesz miért élnie, nem lesz miért meghalnia, mert nem lesznek célok, tervek és nem lesz holnap, hiszen addigra ellopják azt is, amiért még érdemes, amiben még hinni lehet egy picit, ami nem valamiféle nyugati vagy keleti isten, hanem csak egyszerűen: a remény.