Kóla
Emlékszem életem első kólájára. Rendkívül pocsék élmény volt. Azóta is úgy vagyok eme üdítőitallal, ha van az asztalon valami jobb, akkor inkább azt. Egyébként a Pepsit jobbnak tartom, de azt sem fogyasztom túl nagy gyakorisággal.
1886-ban, Atlantában születik meg az első Coca-Cola. Alkotója egy gyógyszerész, Dr. John Stith Pemberton. Az amerikai polgárháborúban szerzett komoly sérülését morfiummal kezelgette, aztán már sérülés se kellett hozzá, mint indok. Egyik tiszta pillanatában jutott eszébe, hogy kezelje függőségét, mely mély depresszióval, fizikai levertséggel társult. Ekkor átváltott a kokainra. Morfiumfüggőséget kezeld kokainnal... Hm... A kokaint borral keverte, de valószínűleg pocsék volt az íze, így tett hozzá egy kis kokacserje kivonatot meg némi édesítő anyagot. Ez lett a Pemberton's French Wine Coca nevű ital, melyet élénkítőként, gyomorerősítőként, morfium és alkoholfüggők hangulatjavítójaként árusított a patikában.
Közben szigorodott az alkohol tartalmú italok forgalmazása, így a löttyöt átalakította, szénsavas vízzel keverte, s üdítőként ajánlotta. A könyvelője vetette fel azt az ötletet, hogy az italnak adjanak rövidebb nevet, mondjuk Coca-Cola, és a logója cirádás betűkből álljon. Az ötlet bejött. A kis patikában megalakult a The Coca-Cola Company és az üzlet kezdett beindulni. Csak közben Pemberton úr visszaszokott a morfiumra, s ez hamar átlibbentette a túlvilágra. Ám előtte még volt némi jogi hercehurca, amit mindenki másképp magyarázott. A cég egy részét eladta Asa Candler üzletembernek, aki igazából kialakította a maira hasonlító Coca-Cola arculat alapját. Ám közben az ifjabb Pemberton is továbbgyártotta a Coca-Colát, amíg ő is nem adagolta túl magát morfinnal. Családi vonás...
Szóval, 1887-ben Candler lett a Coca-Cola gyártója, s néhány év alatt olyan marketingcunamit indított, hogy 1895-re Amerika legkelendőbb itala lett.
A huszadik század igen mozgalmas volt a Coca-Cola életében. A második nagy világégés alatt még a náci Németországgal is bizniszelt. Aztán amikor mindkét ország bevágta a durcit, akkor a német fél, Max Keith piacra dobta a citrusos üdítőjét, a Fantát. Sikere lett annak is. Csak a koncentrációs táborok lakói nem csípték, ők gyártották. Költségkímélő megoldás volt.
Az ötvenes évekre a Coca-Cola egy trend, egy életforma szimbóluma lett. Az amerikai demokrácia nevű parasztvakítás szent manifesztuma. Átformálta az ízlésvilágot, s ahová csak eljutott, -márpedig az agresszív üzleti nyomulásával majdnem mindenhová eljutott- ott a gondolatokba is befészkelte magát. Pedig ekkorra már rég nem volt benne kokain, azt 1914-ben raktak bele utoljára. Egy sűrű, barna, gyanús szagú szirup lett, amibe helyi szinten keverték bele a cukorszirupot és a szódavizet. A trend és a brand kialakításához még a Mikulást is segítségül hívták. A cég grafikusa Haddon Sundblom alkotása lett a piros ruhás, pocakos, folyton kólát vedelő Santa Claus. Télvíz idején Vele adják el az üdítőitalt.
Mára a The Coca-Cola Company legalább félezer fajta üdítőt gyárt és forgalmaz az egész világon. Átlagbevétele évente 25 milliárd dollár, s ezt körülbelül 60 ezer alkalmazott termeli ki.
Viszont van a cégnek egy igazán gonosz arculata is. Kihasználva a szegényebb országok vezetőinek mohó vágyát a sok pénzre, az állampolgárok lába alól bagóért megvásárolják az értékes ivóvizet. Szerintem nem akarjuk tudni, hogy az itthoni vízkészletek valójában kinek a tulajdonában vannak... Persze óriási fricska a Coca-Cola cégnek, hogy Amerikában a Pepsi vezet az üdítőitalok eladási listáján.
1886-ban, Atlantában születik meg az első Coca-Cola. Alkotója egy gyógyszerész, Dr. John Stith Pemberton. Az amerikai polgárháborúban szerzett komoly sérülését morfiummal kezelgette, aztán már sérülés se kellett hozzá, mint indok. Egyik tiszta pillanatában jutott eszébe, hogy kezelje függőségét, mely mély depresszióval, fizikai levertséggel társult. Ekkor átváltott a kokainra. Morfiumfüggőséget kezeld kokainnal... Hm... A kokaint borral keverte, de valószínűleg pocsék volt az íze, így tett hozzá egy kis kokacserje kivonatot meg némi édesítő anyagot. Ez lett a Pemberton's French Wine Coca nevű ital, melyet élénkítőként, gyomorerősítőként, morfium és alkoholfüggők hangulatjavítójaként árusított a patikában.
Közben szigorodott az alkohol tartalmú italok forgalmazása, így a löttyöt átalakította, szénsavas vízzel keverte, s üdítőként ajánlotta. A könyvelője vetette fel azt az ötletet, hogy az italnak adjanak rövidebb nevet, mondjuk Coca-Cola, és a logója cirádás betűkből álljon. Az ötlet bejött. A kis patikában megalakult a The Coca-Cola Company és az üzlet kezdett beindulni. Csak közben Pemberton úr visszaszokott a morfiumra, s ez hamar átlibbentette a túlvilágra. Ám előtte még volt némi jogi hercehurca, amit mindenki másképp magyarázott. A cég egy részét eladta Asa Candler üzletembernek, aki igazából kialakította a maira hasonlító Coca-Cola arculat alapját. Ám közben az ifjabb Pemberton is továbbgyártotta a Coca-Colát, amíg ő is nem adagolta túl magát morfinnal. Családi vonás...
Szóval, 1887-ben Candler lett a Coca-Cola gyártója, s néhány év alatt olyan marketingcunamit indított, hogy 1895-re Amerika legkelendőbb itala lett.
A huszadik század igen mozgalmas volt a Coca-Cola életében. A második nagy világégés alatt még a náci Németországgal is bizniszelt. Aztán amikor mindkét ország bevágta a durcit, akkor a német fél, Max Keith piacra dobta a citrusos üdítőjét, a Fantát. Sikere lett annak is. Csak a koncentrációs táborok lakói nem csípték, ők gyártották. Költségkímélő megoldás volt.
Az ötvenes évekre a Coca-Cola egy trend, egy életforma szimbóluma lett. Az amerikai demokrácia nevű parasztvakítás szent manifesztuma. Átformálta az ízlésvilágot, s ahová csak eljutott, -márpedig az agresszív üzleti nyomulásával majdnem mindenhová eljutott- ott a gondolatokba is befészkelte magát. Pedig ekkorra már rég nem volt benne kokain, azt 1914-ben raktak bele utoljára. Egy sűrű, barna, gyanús szagú szirup lett, amibe helyi szinten keverték bele a cukorszirupot és a szódavizet. A trend és a brand kialakításához még a Mikulást is segítségül hívták. A cég grafikusa Haddon Sundblom alkotása lett a piros ruhás, pocakos, folyton kólát vedelő Santa Claus. Télvíz idején Vele adják el az üdítőitalt.
Mára a The Coca-Cola Company legalább félezer fajta üdítőt gyárt és forgalmaz az egész világon. Átlagbevétele évente 25 milliárd dollár, s ezt körülbelül 60 ezer alkalmazott termeli ki.
Viszont van a cégnek egy igazán gonosz arculata is. Kihasználva a szegényebb országok vezetőinek mohó vágyát a sok pénzre, az állampolgárok lába alól bagóért megvásárolják az értékes ivóvizet. Szerintem nem akarjuk tudni, hogy az itthoni vízkészletek valójában kinek a tulajdonában vannak... Persze óriási fricska a Coca-Cola cégnek, hogy Amerikában a Pepsi vezet az üdítőitalok eladási listáján.
Megjegyzések