Rodolfo
Rodolfo, vagyis ekkor még csak Gross (később: Gács) Rezsőke 1911. május 16-án született Budapesten. A papája nyomdász volt, majd később egy kicsi kocsmát üzemeltetett. Rezsőke csendes, visszahúzódó gyermek volt. Anyagi okokból csak az alapiskoláit végezhette el, aztán inasnak adták.
Rezsőke egyszer kimentett a Dunából egy „kínai” kereskedőt, aki hálából megtanította néhány alaptrükkre. Másnap a Mátyás téren üldögélve gyakorolgatott, amikor meglátta Ódry Zuárd színész, aki mellesleg a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének tagja volt, és felkarolta. Ő lett a „keresztapja” is, mert megajándékozta a Rodolfo Grosso művésznévvel. Első önálló fellépése 1929 tavasza, utolsó műsora 1986 januárja.
Élete során bebűvészkedte egész Európát, s repertoárjában legalább 5000 trükk szerepelt. Orfeumok, színházak teltek meg nézőkkel, ha a plakát Őt hirdette. Szórakoztató, kacagtató és elgondolkodtató műsora sokak emlékezetében megmaradt. Rangja lett, mert 1967-től minden évben meghívott tagja lett a bűvészek világkongresszusának.
Itthon az Állami Artistaképző Intézet tanáraként okította a következő bűvésznemzedéket, de mellette önálló műsoraival szerepelt Európában és itthon is. Kicsi fiúcskaként egy ilyen vidéki fellépésén találkozhattam Vele személyesen, s az a szerencse ért, hogy -ha csak egy pár perc erejéig is, de- a színpadon partnere lehettem. Az a nagy helyzet, hogy tetszett ott.
Rodolfo öreg korában sem hagyott fel a gyakorlással. Számára a bűvészet nem csak a hivatása, hanem az életformája volt. Írt két könyvet is, s a kezdő bűvészeknek összeállított egy bűvészdobozt is. Csodálatos művész volt, akit soha nem fogok elfelejteni.
Aki kedvet érez arra, hogy e rendkívül nehéz „szakma” elsajátításába kezdjen, annak szívesen ajánlom a fővárosi Figaro Bűvészboltot (Budapest, Bartók Béla út 31.), melyet szintén egy híres, magyar bűvész Figaro, vagyis Szabó István alapított. Itt számtalan remek trükköt és eszközt vásárolhat, segítséget és bátorítást kaphat. Ezek birtokában már csak egyetlen tanácsot kell megfogadni, amit Rodolfo mondott:
„Gyakorolni! Gyakorolni és gyakorolni! Ha nem gyakorolok egy napig, nem történik semmi. Ha nem gyakorolok két napig, én észreveszem. Ha három napot hagyok ki, azt már a közönség is észreveszi. Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.”
Megjegyzések