Várkonyi Zoltán
Csaknem 50 színházi szerep, csaknem 70 színházi rendezés, csaknem 30 filmrendezés. Egyetlen névhez kapcsolható, akinek neve hallatára még felkapja a fejét az értéket kedvelő közönség: Várkonyi Zoltán.
Hihetetlen szerencsés csillagzat alatt született a megfelelő helyre és időben. Nagy formátumú művészektől tanulhatott, hogy aztán Ő is nagy lehessen. A háború elől nem menekült el, bujkált, állítólag a Vígszínház pincéjében.
A főiskola után egyből a Nemzeti Színházban kezdett 1934-ben. Aztán egy kis ideig a Madách Színház tagja volt, majd a Vígszínház következett. Tanított a főiskolán, ennek később rektora is lett (talán az utolsó szaktekintély e poszton) rendezett mozifilmeket és televíziós játékfilmeket. Ő vol „A” Várkonyi!
„Vonzódom az "izgalmas", az érdekes színházhoz. Nem szeretem az epikus, az irodalmaskodó színházat! A színház cselekvő, aktív valami! Boldog vagyok, ha a közönség előadás után gondolkodni kezd azon, amit látott.”
Az élő színházat szerette, amiben az előadói oldal szervesen kapcsolódik a befogadói oldalhoz. Ez ma már idegenül hangzik, mert nagy ívben tojnak a néző fejére. Ezért is halott ma már ez a szakma. Várkonyi igazi zseni volt, színházi ember, aki soha nem is akart másként gondolkozni. Kicsiben is képes volt meglátni a nagy egészet. Utálták is sokan a középszerűek és tehetségtelenek sorából. Azokkal nem is igen szeretett dolgozni. Ha tehette, elkerülte valamennyit.
Viszont olyan Művészeket fedezett fel, akikre ma is szívesen gondol vissza az, aki szereti a Színházat és a Magyar Filmet. Csak pár név, s érthetővé válik a gondolat: Venczel Vera, Béres Ilona, a fiatal Tordy Géza, aki később elfelejtette, hogy statiszta volt Kaposvárott, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Bárdi György, Somogyvári Rudolf és a csodálatos Pécsi Sándor.
Várkonyi tökéletesen ismerte a Színházat, folyékonyan beszélt a színészek titkos nyelvén, átlátott rajtuk, mint az üvegen. Néha persze Neki is megalkuvásokkal kellett szembenéznie, de ahogy csak tudta, védte a Színház tisztaságát. Gyűlölte a tehetségtelenséget, a lustaságot, a felkészületlenséget. Viszont rajongani tudott az őstehetségekért.
Ha mindezek után valakiben még mindig felmerülnek kételyek a kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes Művész díjjal kitüntetett színművész-rendezővel kapcsolatban, akkor nézze meg néhány rendezését, vagy filmes alakítását. Íme egy rövidebb lista.
Rendezései:
A kőszívű ember fiai (ebben játszott is, Haynau szerepében)
Egy magyar nábob (játszott is benne)
Kárpáthy Zoltán (játszott is benne)
Fotó Háber (játszott is benne)
Egri csillagok (játszott is benne)
Hihetetlen szerencsés csillagzat alatt született a megfelelő helyre és időben. Nagy formátumú művészektől tanulhatott, hogy aztán Ő is nagy lehessen. A háború elől nem menekült el, bujkált, állítólag a Vígszínház pincéjében.
A főiskola után egyből a Nemzeti Színházban kezdett 1934-ben. Aztán egy kis ideig a Madách Színház tagja volt, majd a Vígszínház következett. Tanított a főiskolán, ennek később rektora is lett (talán az utolsó szaktekintély e poszton) rendezett mozifilmeket és televíziós játékfilmeket. Ő vol „A” Várkonyi!
„Vonzódom az "izgalmas", az érdekes színházhoz. Nem szeretem az epikus, az irodalmaskodó színházat! A színház cselekvő, aktív valami! Boldog vagyok, ha a közönség előadás után gondolkodni kezd azon, amit látott.”
Az élő színházat szerette, amiben az előadói oldal szervesen kapcsolódik a befogadói oldalhoz. Ez ma már idegenül hangzik, mert nagy ívben tojnak a néző fejére. Ezért is halott ma már ez a szakma. Várkonyi igazi zseni volt, színházi ember, aki soha nem is akart másként gondolkozni. Kicsiben is képes volt meglátni a nagy egészet. Utálták is sokan a középszerűek és tehetségtelenek sorából. Azokkal nem is igen szeretett dolgozni. Ha tehette, elkerülte valamennyit.
Viszont olyan Művészeket fedezett fel, akikre ma is szívesen gondol vissza az, aki szereti a Színházat és a Magyar Filmet. Csak pár név, s érthetővé válik a gondolat: Venczel Vera, Béres Ilona, a fiatal Tordy Géza, aki később elfelejtette, hogy statiszta volt Kaposvárott, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Bárdi György, Somogyvári Rudolf és a csodálatos Pécsi Sándor.
Várkonyi tökéletesen ismerte a Színházat, folyékonyan beszélt a színészek titkos nyelvén, átlátott rajtuk, mint az üvegen. Néha persze Neki is megalkuvásokkal kellett szembenéznie, de ahogy csak tudta, védte a Színház tisztaságát. Gyűlölte a tehetségtelenséget, a lustaságot, a felkészületlenséget. Viszont rajongani tudott az őstehetségekért.
Ha mindezek után valakiben még mindig felmerülnek kételyek a kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes Művész díjjal kitüntetett színművész-rendezővel kapcsolatban, akkor nézze meg néhány rendezését, vagy filmes alakítását. Íme egy rövidebb lista.
Rendezései:
A kőszívű ember fiai (ebben játszott is, Haynau szerepében)
Egy magyar nábob (játszott is benne)
Kárpáthy Zoltán (játszott is benne)
Fotó Háber (játszott is benne)
Egri csillagok (játszott is benne)
Megjegyzések