A HÉT KURUC

A történészek azóta is vitatkoznak rajta, hogy mennyire volt hasznára illetve kárára Magyarországnak az 1867-es kiegyezés, melynek koronájaként magyar királlyá tették I. Ferenc Józsefet. Kossuth Lajos szerint ez volt a nemzeti véghez vezető első lépés. Mások szerint egy kifejezetten nehéz időszak utáni enyhülést, mondhatni aranykort nyitott meg. Szerintem valahol a kettő között van az igazság. 

A forradalom és szabadságharc leverése után kemény időszak következett. Megtorlások, szigorú ellenőrzések. Ám a magyar közigazgatásban dolgozók passzív ellenállással ügyesen megakadályozták az osztrákok teljes uralmát. Közben a poroszok nyugaton elnadrágolták a labancokat, így egyre inkább szükségük lett ránk, hogy úgy tűnjön: ők még mindig jelentős hatalommal bírnak Európában. Eddigre a magyar passzív ellenállás is kifulladt, ráadásul a hivatalokba Bach „huszárokat" küldtek rendet csinálni. Így alakult, hogy a két Feri, vagyis Deák Ferenc és Ferenc József „közeledni” kezdtek egymáshoz, no nem LMBTQ értelemben. Mindkét fél kénytelen volt engedményeket adni követeléseiből, így megköttetett a kiegyezés. Majd ötven évig tartó viszonylagos fejlődés következett, de végül a történelem viharai elsöpörték a dualizmust is.

Mint már említettem, a kiegyezés habostortájának díszeként 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták I. Ferenc Józsefet, magyar királynévá pedig Wittelsbach Erzsébet Amália Eugéniát, vagyis Sisit. Mindenki ott volt a Mátyás-templomban, aki számított, csak heten maradtak tüntetőleg távol. Hét független párti parlamenti képviselő, a hét „kuruc”, akik nem hajtottak fejet, mert nem tudták feledni azt a véres pusztítást, amit az osztrákok műveltek Velünk. Patay István, László Imre, Csanády Sándor, Madarász József, Kállay Ödön, Vállyi János, Vidats János inkább Cinkotára mentek, hogy erős boritalokkal bódítsák el magukat és szívük sajgását. Egyikükről (Kállay Ödön) Mikszáth Kálmán így nyilatkozott: „Jelleme, mint az acél, nemesség, amelyen nincsen rozsda". Akkor még voltak ilyen politikusok a parlamentben.