A macsek

Ma ünnepli születésnapját az a képregény figura, aki az indianai Municieben, a Maple utca 711. szám alatt él. Gazdája Jon Arbuckle, „barátja” pedig Odie, vagyis magyarul Ubul.

Személyiségének főbb jellemzői a lustaság, falánkság, nagyképűség, cinikusság. Kedvenc étele a lasagne és a pizza. A hétfőket utálja, a reggeli kávé nélkül viszont képtelen létezni. Előszeretettel irtja a pókokat, ha épp nem a kedvenc időtöltéseinek hódol, ami az evés, alvás és tévénézés. Mamma Leoni olasz éttermében született 1978. június 19.-én. Mellesleg a születésnapját is utálja.

Már biztosan mindenki tudja, (hiszen a fejléc is elárulta), hogy mai születésnaposunk: Garfield, a macska!

Minden rekordot megdöntött, amit egy képregény főhőse megdönthetett. Alkotója Jim Davis, aki egy sikertelen képregény után kezdett bele Garfield megalkotásába. Úgy határozott, hogy új képregényének hőseit valóságos személyekről fogja megmintázni, így például a narancssárga, kövér macska alakjának ihletője Davis nagyapja, James A. Garfield Davis lett. Az alkotó eleinte úgy gondolta, hogy a pár képkockából álló kis epizódokat napilapoknak adja el. Számítása bejött, 1978. januárjában szerződött le egy kiadóval, s az első sztorik 1978. június 19.-én jelentek meg 41 napilapban. 

Egy hónapig ment is a dolog, majd a kiadó szerződést bontott, s Garfield eltűnt az újságokból. Csakhogy addigra már olyan nagy lett a rajongótábora, hogy visszakövetelték. Ma majdnem 2700 újságban szerepel, ez negyed milliárdos olvasótábort jelent, s ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Sikere ma is töretlen, s imádata generációkról generációkra öröklődik.

Az 1978-as indulás óta Garfield kinőtte magát. Önálló magazinon, rajzfilmen, filmen, színházi plakátokon szerepel a neve. Davis már saját kiadót alapított (Paws), mely hátteret biztosít az összes Garfield kiadványnak. A múlt esztendőben a kis kiadó betársult a Viacom-CBS-Paramount megagigamulti cégbe, mely jelenleg a világ hatodik helyén áll a  médiagyártók, forgalmazók listáján.

Az első Garfield rajzfilm 1982-ben készült, és óriási sikerét maga az alkotó sem tudta megmagyarázni. Egyszerű, érthető poénok egy macska szájába adva. Életszerű történések, melyeknek győztese szinte mindig a narancssárga, fekete csíkos macska. Szerintem a sikere azért garantált, mert mindenki egy kicsit Garfield. Ki ebben, ki abban a tulajdonságában ismerhet magára. A többi szereplő is vicces, esendő, csetlő-botló. Nincs semmi ködösítés, semmi hókuszpókusz. Ennyi a titok. 

Bár Garfield utálja a saját születésnapját, azért én mégis felköszöntöm. Isten éltessen sokáig, Garfield, boldog születésnapot!