Dargay Attila

Száz százalékig biztos vagyok abban, hogy az újszülött csecsemőkön kívül mindenki látta már valamely alkotását. Grafikus, könyvillusztrátor, dramaturg, tervező, rajz- és animációs filmrendező volt. Ha azt mondom: Gusztáv, vagy Vuk, vagy Az erdő kapitánya, vagy Szaffi, Ludas Matyi, esetleg Kajla kutya, akkor biztosan felidéződnek jellegzetes figurái.

Pályája nem indult könnyen. A Képzőművészeti Főiskolát politikai okokból nem fejezhette be. Díszletfestő lett a Nemzeti Színházban, majd a rajzfilmgyárban gyakornokoskodott. Persze hamar kiderült, hogy zseniális tehetség, így aztán egyre több ajtó nyílt meg előtte, s feladatai is megsokasodtak. Rajzolt a Pajtás újságba, a Dörmögő Dömötörbe, képregényei ma is élvezetesek, és sok-sok könyv illusztrációjáért lehetünk Neki hálásak. Tehetségével nem csak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is hatni tudott.

Az ötvenes évek elején még csak fázisrajzoló volt a rajzfilmgyárban, de az évtized vége felé már önálló rendezésekkel állhatott elő. Első önálló, rendezői munkája az 1959-es keltezésű Ne hagyd magad, emberke című animációs rövidfilmje volt, mely egy esendő kisember megpróbáltatásait mutatta be. Csoda, hogy a cenzúra engedte, mert néhány helyen kissé áthallásos.

Innentől kezdve aztán művészete, tehetsége kibontakozhatott. Az Ő rendezésében, Nepp József tervezésében elindult a Gusztáv sorozat, melyet magam is nagyon kedveltem. A sorozatok kategóriában rendezőként, társrendezőként, karakterek tervezőjeként és dramaturgként a Vuk, A legkisebb ugrifüles, Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász című alkotásokat kell kiemelni. Mindegyik szeretni való, vidám és emlékezetes.

Szerencsére egész estés rajzfilmek megvalósítására is lehetőséget kapott, melyekben hol rendezőként, hol dramaturgként, hol pedig karaktertervezőként működhetett közre. Szegényebbek lennénk a Ludas Matyi, a Szaffi, a Vuk, a Vili a veréb, Az erdő kapitánya vagy a nemzetközi porondra is kilépett, két részből álló A hetedik testvér, illetve a Vacak, az erdő hőse nélkül.

„Ez volt az egyetlen rajzfilmem, aminek elkészítésbe tulajdonképpen senki nem szólt bele. Elkészült a négyrészes tévésorozat. Minden alkotónál drukkot jelent az a feszültség, amikor azt várja, hogyan fogadja a közönség, a gyerekek stb. Aztán megkaptuk az első információkat, hogy kiürültek a játszóterek, amikor a tévében a Vuk-ot adták. Ez nagyon jólesett.”

Emlékezzünk meg Dargay Attiláról, a kiváló és tehetséges művészről, akinek munkásságát Balázs Béla-díjjal, Érdemes és Kiváló Művész díjjal jutalmazták. Alkotásain keresztül pedig jelentős hírnevet szerzett Magyarországnak. Állítom, hogy az országunk -ha inkább ezt támogatnák, akkor- rajzfilm nagyhatalom lenne, s az egyre unalmasabb Disney alkotások elbújnának a hazai termés elől, mert az országunk tele van tehetséges alkotókkal, akiknek többsége -jobb híján- bérmunkában dolgozik külföldi stáboknak.