Edward Gorey
Évekkel ezelőtt, amikor a Jógyerekek képeskönyvéhez kerestem háttéranyagot, belebotlottam egy kritikai esszébe, ami az ehhez a könyvhöz hasonló morbid műveket igyekezett összehasonlítani.
A Jógyerekek képeskönyvét 1845-ben írta Dr. Heinrich Hoffmann pszichiáter a saját, rosszcsont gyermekei okulására. A barátai unszolására kiadót keresett, s a könyvből óriási siker lett. Szinte nincs is olyan német család, akinek a polcán ne lenne ott egy példány. A könyv gyerekek morbid haláleseteit írja le, ezzel figyelmeztetve szülőt és gyermeket a világ veszélyeire.
Az esszében megemlítésre került a Cautionary Tales for Children (talán a >Figyeljetek a gyerekekre< lenne egy alternatív fordítása) című könyv, melyet 1907-ben, az angol-francia író, Hilaire Belloc alkotott. Tizenegy verses, vicces történet, nevelési tanács alkotja a művet, s az Egyesült Államokban kifejezetten nagy sikert aratott és népszerűsége ma is töretlen. Egyébként tényleg vicces.
A kritika szerzője, akire sajnos már nem emlékszem, bemutatott egy különös módon sehová sem sorolható amerikai szerzőt, illusztrátort, Edward Gorey-t, akinek különleges látásmódja ihlette meg Tim Burton-t, hogy elkészítse saját sötét vízióit.
Edward Gorey (1925.02.22.- 2000.04.15.) saját bevallása szerint sosem kapott művészeti képzést. A ceruza és a toll tökéletes kezelése elegendő volt ahhoz, hogy számtalan könyv illusztrátora legyen. Tehetségét -állítólag- nagymamájától örökölte, aki sikeres képeslap rajzoló volt a 19. század vége felé. Gorey az egyetemi évek alatt barátja és szobatársa volt Frank O'Hara amerikai költőnek, aki később New York híres művészetkritikusa lett.
Stílusát semmihez sem lehet hasonlítani, annyira egyedi. Rajzai a viktoriánus kor grafikáira emlékeztetnek, de azoknál sokkal bonyolultabb háttértartalommal bírnak.
Gorey igazi különcként élt, s képes volt néha önmagára is kívülállóként tekinteni.
Játékosságból nevét gyakran foglalta anagrammákba, szomszédait, barátait saját készítésű papír-bábszínházi előadásokkal szórakoztatta.
A háború után Edward Gorey belekóstolt a színház világába is. Kezdetben még játszott is a színpadon, de később inkább jelmezeket és díszleteket tervezett, melyekkel komoly díjakat sikerült bezsebelnie. Az 1977-es Dracula előadás látványvilága lenyűgözte a Broadway színházközönségét. Ezen kívül olyan könyvek illusztrációit készítette el, melyek a mai napig ebben a formában kerülnek újranyomásra. (Drakula, A világok harca, Macskák könyve stb.)
Gorey egy különleges tévésorozat illusztrátori munkáját is megkapta, mely misztikus bűnügyi eseteket dolgozott fel.
Sokáig a gyerekeknek szóló művek fő-illusztrátoraként jellemezték. Valóban készített a kicsiknek is képeskönyveket, de Ő kifejezetten utálta a gyerekeket. Lehet, hogy ebből az érzésből alkotta meg morbid, képes ábécéjét, melyet 1963-ban dobtak piacra és rövid idő alatt óriási sikert aratott a fekete humor kedvelőinek körében. Tudtommal a könyvecske itthon még nem jelent meg, így -szerintem- én leszek az első, aki bemutatja. Címe: The gashlycrumb tinies, or after the outing. Szerintem ezen igazán frappáns és többértelmű címet nehezen lehetne magyarra átültetni, így aztán jómagam a Balfékek ABC-je munkacímet adtam neki. A szürreális könyvecske 26 különféle gyermekhalált mutat be. Egy oldal egy kép és egy rövid verssor. A daktilus sorok párosával rímelnek és a végén így adnak ki egy furcsa, kissé borzongató, de elgondolkodásra késztető ABC-s verses könyvet. Afféle kuriózum ez, melyről az elmúlt évtizedek alatt a kritikusok képtelenek voltak eldönteni, hogy gyerekeknek való, avagy sem.
Az általam ismert gyerekek, akik a Jógyerekek képeskönyvéből tökéletesen kiérezték az ironikus humort, a segítő, tanító szándékot -szerintem- Edward Gorey könyvén sem csodálkoznának el. Sőt, kifejezetten értékelnék annak bújtatott, fekete humorát. A többi -átlagos- gyermeket persze váratlanul érné az efféle hatású alkotás, esetükben megmaradnék a hagyományos mesekönyveknél.
A Jógyerekek képeskönyvét 1845-ben írta Dr. Heinrich Hoffmann pszichiáter a saját, rosszcsont gyermekei okulására. A barátai unszolására kiadót keresett, s a könyvből óriási siker lett. Szinte nincs is olyan német család, akinek a polcán ne lenne ott egy példány. A könyv gyerekek morbid haláleseteit írja le, ezzel figyelmeztetve szülőt és gyermeket a világ veszélyeire.
Az esszében megemlítésre került a Cautionary Tales for Children (talán a >Figyeljetek a gyerekekre< lenne egy alternatív fordítása) című könyv, melyet 1907-ben, az angol-francia író, Hilaire Belloc alkotott. Tizenegy verses, vicces történet, nevelési tanács alkotja a művet, s az Egyesült Államokban kifejezetten nagy sikert aratott és népszerűsége ma is töretlen. Egyébként tényleg vicces.
A kritika szerzője, akire sajnos már nem emlékszem, bemutatott egy különös módon sehová sem sorolható amerikai szerzőt, illusztrátort, Edward Gorey-t, akinek különleges látásmódja ihlette meg Tim Burton-t, hogy elkészítse saját sötét vízióit.
Edward Gorey (1925.02.22.- 2000.04.15.) saját bevallása szerint sosem kapott művészeti képzést. A ceruza és a toll tökéletes kezelése elegendő volt ahhoz, hogy számtalan könyv illusztrátora legyen. Tehetségét -állítólag- nagymamájától örökölte, aki sikeres képeslap rajzoló volt a 19. század vége felé. Gorey az egyetemi évek alatt barátja és szobatársa volt Frank O'Hara amerikai költőnek, aki később New York híres művészetkritikusa lett.
Stílusát semmihez sem lehet hasonlítani, annyira egyedi. Rajzai a viktoriánus kor grafikáira emlékeztetnek, de azoknál sokkal bonyolultabb háttértartalommal bírnak.
Gorey igazi különcként élt, s képes volt néha önmagára is kívülállóként tekinteni.
Játékosságból nevét gyakran foglalta anagrammákba, szomszédait, barátait saját készítésű papír-bábszínházi előadásokkal szórakoztatta.
A háború után Edward Gorey belekóstolt a színház világába is. Kezdetben még játszott is a színpadon, de később inkább jelmezeket és díszleteket tervezett, melyekkel komoly díjakat sikerült bezsebelnie. Az 1977-es Dracula előadás látványvilága lenyűgözte a Broadway színházközönségét. Ezen kívül olyan könyvek illusztrációit készítette el, melyek a mai napig ebben a formában kerülnek újranyomásra. (Drakula, A világok harca, Macskák könyve stb.)
Gorey egy különleges tévésorozat illusztrátori munkáját is megkapta, mely misztikus bűnügyi eseteket dolgozott fel.
Sokáig a gyerekeknek szóló művek fő-illusztrátoraként jellemezték. Valóban készített a kicsiknek is képeskönyveket, de Ő kifejezetten utálta a gyerekeket. Lehet, hogy ebből az érzésből alkotta meg morbid, képes ábécéjét, melyet 1963-ban dobtak piacra és rövid idő alatt óriási sikert aratott a fekete humor kedvelőinek körében. Tudtommal a könyvecske itthon még nem jelent meg, így -szerintem- én leszek az első, aki bemutatja. Címe: The gashlycrumb tinies, or after the outing. Szerintem ezen igazán frappáns és többértelmű címet nehezen lehetne magyarra átültetni, így aztán jómagam a Balfékek ABC-je munkacímet adtam neki. A szürreális könyvecske 26 különféle gyermekhalált mutat be. Egy oldal egy kép és egy rövid verssor. A daktilus sorok párosával rímelnek és a végén így adnak ki egy furcsa, kissé borzongató, de elgondolkodásra késztető ABC-s verses könyvet. Afféle kuriózum ez, melyről az elmúlt évtizedek alatt a kritikusok képtelenek voltak eldönteni, hogy gyerekeknek való, avagy sem.
Az általam ismert gyerekek, akik a Jógyerekek képeskönyvéből tökéletesen kiérezték az ironikus humort, a segítő, tanító szándékot -szerintem- Edward Gorey könyvén sem csodálkoznának el. Sőt, kifejezetten értékelnék annak bújtatott, fekete humorát. A többi -átlagos- gyermeket persze váratlanul érné az efféle hatású alkotás, esetükben megmaradnék a hagyományos mesekönyveknél.
Összegezve: Edward Gorey egy csodabogár volt. Furcsa, misztikus, időnként fekete humorral átitatott egyéniség, akinek magánéletét tökéletesen és hézagmentesen kitöltötte saját egója.
Megjegyzések