Gyere, Josephine

"Fekete gyöngy” vagy „bronz Vénusz”. Ilyen és ezekhez hasonló neveket adtak e csodás tehetségű táncosnak, énekesnek, színésznőnek, előadóművésznek. Ha volt valaha valaki, aki igazán követhette a jazz világhódítását, aki együtt cseperedett a show világával, akkor az Ő volt: Josephine Baker.

Gyermekkora nem mondható teljesen felhőtlennek. Afroamerikaiként megtapasztalhatta az igazi, eleven rasszizmust. 1906-ban született Freda Josephine McDonald néven, Saint Louisban, ahol a jazz egyik ága is. Igazi apukáját nem ismerte, bizonyos források szerint egy fehér ember volt. Josephine 13 évesen elindította saját karrierjét; különböző revütársulatokban lépett fel, s hamar kitűnt páratlan humorával, tánctudásával, előadói képességével. Egy európai vendégszereplés során ismerkedett meg Pepito Abatino olasz nemessel, aki 10 évig a menedzsere és élettársa lett. Kapcsolatuk mindvégig nyitott maradt, hiszen Josepnine szívesen barátkozott más urakkal és hölgyekkel is, ráadásul közben öt férjet is „elszaggatott”. 

Hihetetlen karriert futott be, ám bármennyire is gazdag és sikeres volt, az anyai örömök elmaradtak. Végül 12 örökbefogadott gyermeket nevelt föl, akik a legkülönfélébb származásúak voltak. Ezzel is azt kívánta bizonyítani, hogy a rasszizmus nem velünk születik, hanem tanuljuk.

Idővel politikai élharcossá vált, főleg a faji megkülönböztetés ellen küzdött. Francia állampolgárságot kapott és a francia ellenállásért tett szolgálataiért megkapta a Croix de Guerre háborús keresztet, mely a legmagasabb francia katonai érdemrend.

Az évek során háromszor is járt Magyarországon, s egy ekkora világsztár vendégeskedése komoly sajtóvisszhangot kapott, s jelentős felfordulást okozott. Márkus Alfréd - Harmath Imre még dalt is írt a tiszteletére, Az én babám egy fekete nő címmel. De Zerkovitz Béla is megajándékozta egy dallal. A gyere, Josephine című számot később maga is nagy sikerrel előadott a húszas évek végén.

Már visszavonult, amikor felkérték, legyen egy párizsi szuper show kiemelt sztárvendége. Nem tudott nemet mondani, s bár már majdnem elérte a hetedik ikszet, tudásával, tehetségével minden este elkápráztatta a közönséget. Az egyik előadás után az öltözőjében lett rosszul. Kórházba szállították, de néhány nap múlva átszerződött a túlvilág halhatatlan sztárjai közé.