Sajtósniccer - avagy: a George Floyd jelenség

Alapvetően pacifista vagyok, s bár gyanakvóan közelítek az idegenek felé, nincs bennem alapból a kirekesztés alapnormája. Ám tele van a hócipőm azzal, amikor bizonyos momentumokat összemosnak, s ezt a trutyit igyekeznek lenyomni a torkomon.

Induljunk ki a mostani esetből. Idegesítő, amikor megvezetett, magukat liberálisnak tudó emberek kibúvókat keresve elferdítik az igazságot, ezáltal egy hamis képet generálnak. A magam részéről -bár nem értek egyet a nyílt erőszakkal- felmentem a rendőröket, akik jelen voltak George Floyd halálánál. Nézzük a tényeket. Floyd bűnlajstromát 1997-ben kezdték vezetni.  Jogosulatlan fegyverviselés, fegyveres rablás, lopás, életveszélyes fenyegetés, erőszak, könnyű és súlyos testi sértés, kábítószer terjesztés, fogyasztás, hamis pénzzel való üzérkedés, stb. Öt év börtön után nem kívánt megjavulni, hanem tovább folytatta bűnös életét. Mindezek után nem csoda, hogy nem ágyban, párnák közt halt meg. Bár csak részben igaz, de minden ember a saját sorsának kovácsa.

Amikor elfogták, kábítószer hatása alatt állt, vagyis belőve vezette az autóját, ezáltal potenciális, életveszélyes elkövetővé vált, aki nem csak a saját és az autóban utazók életét tette kockára, hanem a közlekedésben résztvevő többi emberét is. Szóval egy többszörösen visszaeső, rendkívül veszélyes bűnöző volt. Amikor beírták a nevét a rendőrségi komputerbe, akkor egy olyan valaki adatait mutatta a gép, aki kiszámíthatatlan és kifejezetten veszélyt jelenthet. Így aztán nem finomkodtak vele. Az intézkedés közben meghalt. Sajnálatos tény, mert normál esetben ennek nem lett volna szabad megtörténnie. De normál esetben nem csöngetek be egyedülálló hölgyekhez, majd amikor az ajtót nyit, akkor ököllel az arcába vágok, fegyverrel megfenyegetem, míg a haverjaim, akik addig kint a kocsiban várakoztak, be nem jönnek és összepakolják az értékeket, majd távozáskor még komolyan bántalmazom a hölgyet, aki eztán hosszú évekig tartó rehabilitáción és pszichés kezelésen kell, hogy átessen. S ezt nem egyszer, hanem nagyon sokszor megcsinálom a haverokkal. Ez volt George Floyd.

Mindezek után a liberálisnak hazudott idióták mentegetik, simogatják, hogy „jaj, szegényke, hiszen nehéz gyerekkora volt”. Ha a világban minden nehéz gyermekkort átélt ember bűnözésbe kezdene, akkor igazán nagy bajba kerülne az emberiség. Persze már benne van, s pont az efféle bűnözősimogatók miatt is mélyül a szakadék.

Tágítsuk a probléma általános leírását. Jelenleg az van, hogy az áldozat a bűnös. Ezt tulajdonképpen azon elvet vallók állítják, akik kielégíthetetlen belső kényszert éreznek arra, hogy mindenkit, aki bűnt követ el, azt fel kell menteni. Mondok egy közeli példát. Meggyőződésük, hogy a Deák téren két fiatal életét kioltó személy azért ártatlan, mert nehéz gyerekkora volt és az egyik áldozat a nemzeti érzelmeit megjelenésében nem rejtette véka alá, vagyis nem szégyenkezett, mert magyar. Pedig a tény: a gyilkos, az gyilkos. Nem önvédelemből, hanem erőfitogtatásból ölt két fiatalt. Sajnos a magyar törvénykezés gyurma jellegéből adódóan elnéző büntetést kap, majd utána többmilliós kártérítést ítélnek meg számára. Az áldozatok családjai pedig retteghetnek, hogy mikor keresi fel őket a gyermekük gyilkosa, hogy tovább kiélhesse vérszomját, amit büntetlenül, a „törvény” áldásával meg is tehet.

Floyd lánya szerint az apja megváltoztatta a világot. Ez bizony igaz, de ez az irány egyáltalán nem pozitív. Bűnösségükről pedig azon hölgyeket, akiket Floyd erőszakosan bántalmazott, és a Deák téren meggyilkolt fiatalok rokonait kérdezném. Ők vajh mit válaszolnának?

Általam mélyretisztelt, minden bűnöst felmenteni igyekvő, „liberálisnak” abnormált embert pedig arra kérek, mielőtt mosdatásba kezdenének, nézzenek rá annak az embernek bűnlajstromára és egy picit képzeljék magukat a valódi áldozatok helyébe, akik közül sokan már nem élnek, mert épp azok vették el életüket, akiket önök minden vádpont alól felmentenének.