Apollo-11

Az Apollo programot John F. Kennedy elnök jelentette be 1961. május 25-én, a hidegháborús űrverseny közepén. Az elnök megígérte az amerikai népnek, hogy 10 éven belül amerikai űrhajósok a Hold felszínére lépnek. És így lett.

Az Apollo program ötödik, utasokkal indított repülése Kennedy elnök álmát kívánta megvalósítani. 1969. július 16-án, 13 óra 32 perckor az óriási hajtóművek a levegőbe emelték a Saturn-V űrrakétát. Fedélzetén hárman foglaltak helyet. Neil Armstrong parancsnok, Michael Collins parancsnoki egység pilóta és Edwin „Buzz” Aldrin holdkomppilóta. Szerencsére a felszállás problémamentes volt, sőt a holdkompot is elsőre kiszabadították a tokjából és összekapcsolták a parancsnoki egységgel. Három napnyi repülés és harminc Holdkerülés után leszállhattak a Nyugalom Tengerén. Ez nem volt zökkenőmentes, mert az utolsó pillanatban az óriási sziklák miatt kézzel kellett vezérelni. Volt is egy pici aggodalom a visszatérés miatt, de a finom női kezek által szőtt áramkörök tökéletesen működtek. A parancsnoki egységben Collins maradt és keringett a Hold körül, míg két társa, Armstrong és Aldrin a Hold felszínén megtette az emberiség nagy lépését.

Két és fél óráig tartózkodtak a Holdon, csaknem 22 kilogramm kőzetmintát gyűjtöttek és elvégeztek még néhány tudományos kísérletet. Aztán beültek a maguk között csak szénakazalnak nevezett Eagle holdkompba, felszálltak és összekapcsolódtak a parancsnoki egységgel, amivel végül visszatértek a Föld nevű bolygóra. Olyan simán ment minden, mintha legalább egymilliószor csinálták volna. Persze rengetegszer gyakorolták itt a Földön, de az nem ugyanaz. Hősök lettek, s az Apollo-11 küldetés bekerült az emberiség nagy történelemkönyvébe.