Szabó Gábor, aki megihlette a nagy Santana-t

Nem oly rég ünnepelte Carlos Santana a 73. születésnapját. Ő egy élő legenda, egy igazi világsztár, s vitathatatlanul a zenei műfaj, -melynek behatárolására képtelen lennék-, koronázatlan királya.

Egyik interjújában azt kérdezte Tőle a riporter, hogy kiket tekint példaképeinek. Nem sok név hangzott el a válaszában, de egy névre azonnal felkaptam a fejem: Gabor Szabo. Hoppá! Szabó Gábor? Ő lenne az élő legenda, a világsztár, a nagy Carlos Santana egyik példaképe? Szégyen és gyalázat, de ezt a nevet én még sosem hallottam, pedig dzsessz kedvelő vagyok. No, nem véletlenül nem volt ismerős, mert itthon nem nagyon reklámozták, hogy van minekünk egy dzsessz világsztárunk is, aki csaknem harminc lemezt adott ki saját néven és még három tucatnyin közreműködik, mint gitáros.

Rákerestem Szabó Gáborra, a muzsikusra, aki egy zseni volt. Szégyenlem magamat, hogy nem ismertem, én, aki folyton a minőségi zenéről dumálok, s pont Róla nem hallottam... Szóval vettem a fáradtságot, megkerestem, s meghallgattam életművének apró morzsáit. Azt hiszem, csak egyvalakihez tudnám hasonlítani Szabó Gábor zenei stílusát: Szabó Gáborhoz. Nem, nem tudom megmagyarázni, mert ezt érezni kell, de érzékek is kellenek hozzá. Játéka egy folyamatos áramlás, egy misztikus folyó, ahol a szél időnként felborzolja a vizet és hullámokat gerjeszt. Aztán örvénybe megy át, majd pedig ismét finoman áramlik tovább.

Olvasom a Róla szóló cikkeket. A legnevesebb zenei magazinok helyezik Őt a legnagyobbak közé. Csodálatos, hogy van nekünk egy ilyen világsztárunk, akinek a neve ma is egyet jelent a minőséggel, akinek a nevét Santana is tisztelettel ejti ki.

Nem írok Róla életrajzot. Nem lenne úgy érdekes, ahogy leírnám. Szabó Gábor maga nyilatkozta, hogy amikor kiment Amerikába, akkor valami újat akart, olyat, amit a fejében hallott, de amit itthon nem lehetett, nem engedték volna. Odakint épp azért vált különlegessé, egzotikummá, mert -ha akarta, ha nem- vitte magával a gyökereiben lüktető magyar zenét is. Világkarriert csinált, akit együtt említenek a modern zene nagyjaival. Amikor hazajött, csak annyit tudtak Róla: Szabó Gábor Egyesült Államok. Azt mondta, Ő itthon meg ezért kuriózum.

Számtalan album linkjét megoszthatnám, mert az idők folyamán itthon is felismerték zenei nagyságát. De inkább csak néhány felvétel elérhetőségét emelem ki. Szabó Gábor a hetvenes évek elején jött először haza. Utolsó lemezének zenei nyersanyagát igyekezett itthon összerendezni. Ha már hazajött egy kicsit, megkeresték olyan zenészek, akik ismerték és értékelni tudták Szabó addigi munkásságát. A Magyar Rádió 8-as stúdióban gyűltek össze és igazi örömzenéléssel ismerkedtek meg egymással. Így született meg Somló Tamás: Az eső és én című felvétele is, mely apró döccenései ellenére is tökéletesen kerek és egyedülálló alkotás. Ez a felvétel mutatja be, hogy milyen az, ha igazi, tehetséges zenészek kezdenek el együtt játszani. Közreműködik: a kivételesen mosolyogni is tudó Szabó Gábor, Pege Aladár, Kőszegi Imre, Dely István, Másik János és az énekes, akinek inkább ebben az irányban haladva kellett volna -akár- világsztárrá válnia: Kovács Kati.

Van egy érdekes megállapításom is a felvétellel kapcsolatban. Nem volt még digitális technika, ám épp ezért csodálatos felvétel készülhetett. A hagyományos szenes mikrofonok, a csöves erősítők minőségét soha nem fogják felülmúlni a high-tech nyújtotta lehetőségek.

Szabó Gábor végül egyetlen lemezt készített itthon. Nem jutott többre ideje. A második felvételt -úgy tudom- hivatalosan sohasem mutatta be a magyar tévé. Az utolsó nyilvános fellépésén is csodálatos zenésztársak kísérték. Az 1978-as, Hilton hotelben „rögtönzött" koncertből -bár egy kissé csiszolatlan- , tökéletesen kihallani azt a tudást és tehetséget, amit csak nagyon kevesen érhetnek el.

Szabó Gábor stílusát nehezen lehet megfogalmazni, mert minden albumán valami újat kísérletezett ki. Ráadásul legalább 15 évvel előtte járt a zenei stílusoknak. 1966-ban már kiforrott latin dzsesszt játszott, amikor Santana még csak tervezte a pályafutását. Talán ezért sem véletlen, hogy Szabót említi akkor, amikor példaképeiről kérdezik. A világhírhez vezető úton sok kapaszkodót kapott az itthon -gyakorlatilag- ismeretlen, magyar világsztártól. Ne feledkezzünk meg Róla. Szabó Gábor, magyar dzsesszmuzsikus.