Mi fán terem a paradoxon?

A mai témám a paradoxon körbesétálása, melyet mindjárt egy tisztázással kell felvezetnem. Ugyanis sokan helytelenül összemossák az oximoront a paradoxonnal. Na akkor igyekszem egy kis rendet rakni.

Az oximoron olyan, mint a savanyú cukor. Vagyis egy nyelvtani kifejezés, melyben a jelző és a jelzett szó között valamilyen ellentétet találunk. A magyar nyelv színessége miatt rengeteg példa akad rá. Békehadtest. Élőhalott. Virtuális valóság.

A paradoxon már más tészta. Van matematikai, fizikai, vallási vagy filozófiai paradoxon és ezek alfajai, de a lényegük ugyanaz. A különböző információk, bár egyenként világosan értelmezhetők, együttesen egy megoldhatatlan problémát alkotnak. A matekos és a fizikás részt átugrom, mert ezen tantárgyakkal nem sikerült barátságot kötnöm, meg matematikai paradoxonokkal nehezebben értelmezhető a fogalom. A vallásos megközelítés önmagában értelmetlen lenne. Mert nézzük csak: Képes-e a Mindenható egy olyan nehéz követ teremteni, amit még Ő sem tud felemelni? Bár elsőre úgy tűnik, mintha Isten létezését kérdőjelezné meg, pedig ez egy általános filozófiai kérdés. Tehát „ugorgyunk” és maradjunk a filozófiai megközelítésnél. Ehhez mesélek egyet. Egy emberevő krokodil elragad egy gyermeket. A szörnyeteg a kétségbeesett apának felajánlja, ha helyesen jósolja meg, hogy Ő, a krokodil elengedi a gyereket, vagy nem, akkor a gyermek szabad. A probléma összetett, de végül megoldhatatlanná válik. Ha az apa azt jósolja, hogy a krokodil nem adja vissza, akkor a kroki lépéshátrányba kerül, mert ha megtartja a gyereket, akkor az apának igaza van, így vissza kell neki adni. Ám, ha visszaadja, akkor az apának nincs igaza, így a gyereket meg kell tartania. Ezzel visszajutunk az első ponthoz, vagyis ez egy paradoxon.

Mondok egy egyszerűbbet. Krisztus előtt 600 évvel élt krétán egy Epimenidész nevű filozófus. Az ő kijelentését is paradoxonnak tekinti a filozófia. A mondata így hangzik: Minden krétai hazudik.

Mivel ő is krétai volt, ezért ezt nyugodtan tekinthető általános paradoxonnak. Vagy itt a másik, egy kétlépéses paradoxon, szintén az ókorból. Szókratész állítása: Amit most Platón mondani fog, az hamis. Platón megszólal: Amit Szókratész mond, az igaz.

A paradoxonnak van egy mélyebb, áttételesebb verziója is, szintén az ókorból. A címe: Thészeusz hajója. Thészeusz történetét itt most nem mesélem el, mert igen kalandos és szövevényes mese, melyet valóságos elemek tesznek színesebbé. Csak annyit említek meg, hogy ő volt az, aki Ariadné fonalának segítségével kitalált a labirintusból, ahol előzőleg legyőzte a bikafejű, embertestű szörnyet, Minotauruszt. Neki volt egy 30 evezős, vitorlás bárkája, mellyel a tengereket járta. Thészeusz hajója, mikor végre hazatért Athénba, erős javításra szorult. A hajóácsok belefogtak a munkába, s ahogy javítgatták, javítgatták, végül azt vették észre, hogy a hajó minden porcikáját kicserélték. S itt vetődött fel a kérdés. Akkor ez most még mindig Thészeusz hajója, vagy nem? Filozófiai értelemben paradoxon ez is.

S eljutunk a mához, a mai magyar mindennapokhoz. Paradoxonok sorába botlunk. A politikai, hatalmi paradoxonok mellett itt ez a pandémiás paradoxon az intelligens, programozható vírussal a közepén.