Aradi 13

 “Az ősök keresztet iktattak államcímerébe a vérrel szerzett magyar hazának, mely ma is ország, de nem állam. Arad pedig a magyar Golgota.”

Kossuth Lajos írta e sorokat, aki pontosan tisztában volt azzal a ténnyel, hogy ez a vég kezdete. Mert hol is akadnának manapság efféle hősök, akik életüket áldoznák a hazáért? S felmerül máris a kérdés. Ezért a mai hazáért, érdemes lenne életeket áldozni? Vagy inkább Zrínyi gondolatát érdemes követnünk?

„Szép és dicsőséges dolog a hazáért meghalni. Még szebb a hazáért élni.”

De ha mégis? Akkor az áldozat lenne, vagy ajándék? Mindenki töprengjen el rajta egy kicsit.

Néhány évvel ezelőtt megkérdezték a parlamenti képviselőket, hogy ők meghalnának-e a hazáért. Többségük röhögve és komolytalanul rávágta: persze. Ám volt, aki árnyaltabban és modernebbül közelített a kérdéshez. A kettősségre hívta fel a figyelmet, a kérdés összetettségére.

A 13 aradi vértanú és Batthyányi Lajos nem mérlegelt. A történelem viharai sodorták Őket, de nem tértek ki előle, hanem vitorláikat a szél felé fordították. Haláluk áldozat volt, a szabadság, a jövő Magyarországának oltárán. Az eszmét hagyták nekünk örökül, mely eszmét azóta sikerült parlamenti viccé alacsonyítani.

Te meghalnál a hazádért? Ki az, aki ma erre tényleg képes lenne érdemben válaszolni?