Már régóta gondolkodtam azon, hogy írok egy kis cikkecskét az emberi agy programozhatóságáról, az agystimuláló trükkökről, melyeket a reklámipar használt egy ideig, vagy a különféle agymosó programokról, amikkel a különféle szekták kerítik hatalmukba az ártatlanokat.
Még nem mondtam le róla, de adatgyűjtés közben rátaláltam egy érdekes történetre, ami egy kicsit a témába vág.
A hidegháború időszakában az amerikai hadsereg egy olyan programon dolgozott, mely képes lett volna létrehozni az amerikai szuperkatonát. Ebben kipróbáltak különféle átprogramozó módszereket és stimuláló vegyi anyagokat.
Így került képbe a lizergsav-dietilamid nevű anyag, amelyet ma LSD néven „fut”. Az LSD már 1938-óta ismert pszichedelikus drog, melyet a svájci Albert Hofmann szintetizált az ergotaminból. Ez a toxikus anyag (az anyarozsban található) okozta a salemi boszorkány lányok látomásait is, amikor véletlenül elfogyasztották az anyarozsot.
Az LSD kutatásról, azok tapasztalatairól, eredményeiről rengeteg tudományos és tudománytalan írás született. Van egy történet, mely szó szerint grafikusan mutatja be, miként is hat az emberi elmére az LSD. Dr Oscar Janiger amerikai pszichiáter felkért egy tehetséges grafikust, legyen partnere a kísérletben. A feladat egyszerű volt. A grafikus a kísérlet folyamán kétszer kapott 50 mikrogramm LSD-t. Dolga pedig annyi volt, hogy néhányszor le kellett rajzolnia a kezelőorvosát.
 |
1.kép
|
Az LSD beadása után közvetlenül a művész faszénnel örökítette meg Dr Janiger profilját. Közben kedélyesen elbeszélgettek erről-arról. Orvosa szerint a grafikusnak jó kedve volt.
 |
| 2.kép |
80 perccel az LSD beadása után a művész kezdett euforikus hangulatba kerülni. Széles mozdulatokkalgesztikulált és arról magyarázott, hogy milyen élesen látja a modelljét.
 |
| 3.kép |
A kísérlet kezdetétől számítva kettő óra és 30 perckor született a harmadik rajz. A művész kissé zárkózottabbá vált, a folyamatosan változó színekről, a formák képlékenységétől mesélt.
 |
| 4.kép |
A negyedik kép mindössze öt perccel később született. A grafikus kissé dühösen kommentálta, hogy a doktor arcát élesen látja, de a keze nem engedelmeskedik. Többször nekirugaszkodott a képnek, de a többit széttépte.
 |
| 5.kép |
A negyedik kép után körülbelül tíz perccel készült ez a szinte egy vonallal rajzolt alkotás. A készítője végig nevetgélt, majd a padlót bámulta és csak kacagott.
 |
| 6.kép |
Ismét tíz perc múlva komor lett a hangulata. Először a rajz és festőszerszámokat tartalmazó dobozba szeretett volna belemászni, majd közölte, hogy mennie kell, mert hívják. Csak nagyon nehezen lehetett rávenni arra, hogy készítse el a hatodik képet, melyet már tussal és ecsettel alkotott meg. A kép elkészítésének vége felé dúdolgatott valamit.
 |
| 7.kép |
Közel két órán át hasalt a padlón szótlanul, miközben a karjával integetett. Aztán egészen hirtelen leült alkotni úgy, hogy szinte minden ecsetvonás után szaladt egy kört a szobában.
 |
| 8.kép |
Majdnem hat óra telt el az LSD beadása óta. A művész lassan mászkált a szobában, de mindig ugyanazon az útvonalon. Közölte, hogy már érzi a térdét és most egy tökéletes rajzot fog rajzolni a ceruzájával. Ehhez képest zsírkrétát ragadott és elkészítette a nyolcadik képet.
 |
| 9.kép |
Nyolc órával a szer beadása után a művész az ágyon fekve fáradtan közölte, hogy szerinte az LSD hatása elmúlt és semmi kedve semmihez. Az utolsó képet csak hosszabb kérésre volt hajlandó elkészíteni. Utána közölte, hogy ez szar lett és most már szeretne haza menni.
Azt hiszem, hogy a leírtak alapján kegyetlen szer lehet ez az LSD. Nincs benne semmi csábító. Azt tudtad, kedves kis Olvasóm, hogy a híres disztópikus regényíró, Aldous Huxley 100 mikrogramm LSD hatása alatt, boldog mosollyal, megkönnyebbülten távozott az élők sorából? Majd egyszer Róla is mesélek. Vagy nem.
Megjegyzések