Carpe diem

avagy : a feje tetejére állított filozófia

Legelőször is azt kellett kideríteni, hogy ki is a kijelentés gazdája. Szerencsére a 21. században ez már nem okoz gondot, így szélsebesen megtudható, hogy a carpe diem szellemi atyja Quintus Horatius Flaccus, a híres költő és filozófus az ókori Rómából.

Horatius egy felszabadított rabszolga fia volt, olyan apáé, aki ügyes üzleti érzékkel hamar meggazdagodott. Így aztán fiacskája a legjobb iskolákban tanulhatott. Ezzel nem is volt baj, mert szivacsként szívta magába a kor filozófiai és irodalmi irányzatait. A római köztársaság lelkes híveként azok oldalára állt, akik március idusán meggyilkolták az egyeduralomra törő Julius Cézárt. Később -tiszti rangban- a harcmezőn is megjelent, de amint Octavianus (a későbbi Augustus császár) serege támadásba lendült, főhősünk elhajította fegyvereit és gyáván megfutamodott. Athénig meg sem állt, s ott apuci pénzén folytatta tanulmányait, élte a jómódú ifjak életét - bulizott, barátkozott. Így akadt örök barátra Vergilius személyében, akivel később, a nagy császári megbocsátás után, Róma legünnepeltebb irodalmi párosává váltak.

De maradjunk mondanivalónk főbb irányánál. A carpe diem, 2000 évvel ezelőtti megszületésekor még egészen más tartalommal bírt. Azt hirdette, hogy ne vesztegessünk el egyetlen napot se, éljük meg a napot, mert a tétlen ember értéktelen. 

"Ne tudakold, tiltva van ez, Leuconoé, míly végetszántak neked s nekem az istenségek.

A perzsa asztrológusok beszédére ne hallgass,

tűrd, ami jön: számításaik csalnak;

hogy Juppiter sok éven át gondoskodik még rólad

vagy e telet rendelte utolsónak:

nem sejthető. A tenger zúg. Szűrd le a bort. Az élet

rövid. Nem ad helyet hosszú reménynek:

elszáll a perc. Nincsen, csak jelen idő e földön.

Gyümölcseit szakítsd le mind és rögtön."

A csaknem harminc évvel ezelőtt bemutatott Holt költők társasága című filmben a Robin Williams által megformált John Keating irodalomtanár e fentebbi sorokkal támasztja alá az eredeti gondolat fejtetőre állított, modern értelmezését. Vagyis, carpe diem:

"Éljetek a mának, fiúk! Használjátok ki az életet!"

Ne érezzen senki zavart emiatt. 2000 évvel ezelőtt teljesen mást és másképp gondoltak az emberek a társadalmi hasznosságról. A mai világtól merően eltérő értékrendjük szerint a belső öröm, az élet valódi megélése sokkal fontosabb volt, mint manapság. A 20. és 21. század száguldó emberének nincs sem ideje, sem lehetősége erre. Nem is él valójában. Léte a mának szól, a pillanatnyi örömnek, szenvedélynek, hiszen nem tudja, lesz-e holnap, vagy volt-e múlt egyáltalán. 

E tótágast álló világban, ahol a hazugság a központilag elfogadott igazság, ahol a hatalmukkal visszaélő zsivány haramiákat kell tisztelni és követni, ahol a "törvénytől" rettegünk, ahol minden nemes értékeket gúny és megvetés tárgyává tettek, ahol félnünk kell mindattól, ami elvileg a védelmünkre született, ahol Mammon hatalma végtelen, s a rombolás nem kímél erkölcsöt, morált, hitet - igen, ott csak egyetlen jelentése lehet a carpe diem-nek: élj a mának, élvezd, szippantsd ki minden pillanatát, légy a hedonizmus megtestesülése, mert csak Te számítasz, csak Te vagy. Éld túl a napot. S hogy holnap mi lesz? Még az sem biztos, hogy lesz-e holnap egyáltalán.

CARPE DIEM!