Mikrobi papája

 "Az Explorátor űrhajó fontos feladattal száguld a világűrben, lakott égitesteket keres a galaxisban. Ezen az estén azonban az Explorátoron született ikerpár, Mark és Edda 15-dik születésnapját ünneplik. Közben a tőlük 700 millió kilométerre egy csillag ledobta gázburkát, és ez nagy sebességgel az űrhajó felé tart.”

Erről szólt a Mikrobi első része, melyet rádiójáték formájában sugároztak anno, amit a kis Szabolcska, vasárnap délutánonként, nagy izgalommal hallgatott. Nyolc évadon át tartott a tudományos, fantasztikus kaland, s epizódról epizódra észrevétlenül új információkat, tudományos különlegességeket tanulhattam. A sorozat és az ehhez hasonló ifjúsági művek szerzője Botond-Bolics György (1913.10.22.-1975.01.08.) mérnök volt. Eredetileg jogászként végzett Szegeden, de aztán műszaki és tudományos érdeklődése más pályára irányította. Sokáig az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott, aztán a Táncsics Könyvkiadó szerkesztője lett. Ebben az időszakban született Mikrobi, aki egy háztartási robot mindenes. Többek közt ő vigyáz a gyerekekre, akikkel csodálatos, veszélyes űrkalandokat él át. Természetesen az epizódok végére mindig minden jóra fordul.

A szereplőknek olyan nagyszerű Művészek kölcsönözték hangjukat, akiknek egyáltalán nem derogált gyerekeknek szánt hangjátékban szerepelni, sőt. Örökre beégett agyamba Csákányi László, Petrik József, Bitskey Tibor vagy Horváth Tivadar hangja. A rádiójáték sorozatot az a László Endre rendezte, aki később megalkotta a szintén gyerekeknek szánt rádiós sorozat főhősét: Szíriusz kapitányt. Természetesen ezt is minden vasárnap meghallgattam. (A felnőtteknek ő rendezte a Szabó család című rádiós szappanoperát, mely 1959-től 2007-ig, minden kedden meghallgatható volt a Kossuth Rádióban.) Szerdán, a déli krónika után ismételték. A nagymamám nagy rajongója volt a műsornak. 

Botond-Bolics György, a Mikrobi alkotója aztán rajzfilmsorozatot írt a robotos történetekből, de ekkor már Bálint Ágnes varázsolta át forgatókönyvvé. A Pannónia Filmstúdióban Mata János rendező és sok-sok animátor kezdte meg a munkát. Eleinte nem tudták, milyen is legyen Mikrobi „fizimiskája”, ezért gyermekrajz pályázatot írtak ki - mutassák meg az ifjú alkotók. Sejthető, hogy nem a beérkezett rajzok alapján készült el az animált figura, de talán befolyásolta a tervezőket a sokoldalú robot megalkotásában. Az első epizód 1976. január elején került adásba, melyet még 12 rész követett.

Botond-Bolics György megteremtett Magyarországon egy kifejezetten szerethető stílust, melyet finoman átszőtt a kor tudományos újdonságaival, érzékeny jóslataival. Az egészet a sci-fi műfajba ágyazta, ám gyermekágyneműben, hogy a kisebbek is értsék, élvezhessék.

Hajdan a rádió sokkal nagyobb értéket képviselt és közvetített, mint manapság. Mindenki megtalálta azt a műsortípust, amit szerethetett, amit köthetett például kedvenc rádiós hangokhoz. Voltak színes-vegyes összeállítások, voltak színházi közvetítések, voltak hangjátékok, voltak igazi humoristák, rádiókabaré, néhány meghatározó zenei műsor. Alapvetően két csatorna működött, a Kossuth és a Petőfi, de az a kettő minőséget sugárzott. Az akkori világ viszonylagos kiszámíthatóságát jellemezte, hogy bizonyos műsorokat mindig ugyanakkor sugároztak, sok-sok éven keresztül ugyanazok szerkesztették és a műsorvezetők személye sem gyakran változott. Akik ott dolgozhattak, -bár sokan jó kapcsolataiknak köszönhették pozíciójukat, viszont- piszokul értettek ahhoz, amit csináltak.

Mára teljesen megfordultak és eltolódtak a dolgok. Ezernyi adó született, de többségük moslékot sugároz. Az igénytelen zene felé billent a hangsúly, mert valamilyen téves képzet szerint főleg erre van igény. Eltűntek az igazi rádiós karakterek, hiszen akik ma vannak, csak szánalmas és silány utánzatai azoknak a nagyságoknak, akik még tudtak médiatartalmat gyártani. Valójában a mai rádiók többsége stílustalanok, lebegnek a semmi közepén és nincs is igazi kontaktjuk hallgatóságukkal. A közmédia csupán a hatalom szócsövévé vált, a kereskedelmi adók pedig a maradék reklámkoncon civakodnak. 

Szóval nem az igény tűnt el, hanem azok az értő szakemberek, akik karaktert, stílust tudnának teremteni egy-egy rádióadónak. Jó arányérzékkel vissza lehetne állítani a minőségi tartalomgyártást, s ezzel egyenes arányban helyrebillenteni a közízlést. Ehhez azonban áldozni és beáldozni kellene, amire senki sem hajlandó. Így folytatódik a lassan lefelé ívelő minőségi vonal, mely aztán szaggatottá majd végül ponttá zsugorodik. Ez a fekete pont aztán nőni kezd, s kiderül róla, hogy ez valójában egy kozmikus fekete lyuk, mely képes magába szippantani mindent. Szeretném hinni, hogy ez nem így lesz. Nem... így... lesz...