Psycho-60
Alfred Hitchcock egy zseni volt. Kegyetlen zsarnok a színészekkel, a stábbal, de zseni volt.
"Nem azt állítottam, hogy a színészek barmok, hanem azt mondtam, úgy kell bánni velük, mint a barmokkal."
A fiatal Alfred egy amerikai stúdió angliai irodájában kezdett dolgozni, mint a némafilmek feliratozója. Mivel műszaki rajzot tanult, ez a munka nem volt túl megterhelő, ezért aztán főnöke a szövegek megfogalmazását is rábízta, sőt, időnként a felvett nyersanyag vágását is Ő végezte és rendezőasszisztensként is közreműködött. Észrevétlenül elsajátította a filmkészítés alapjait, a "fényfestés" kisebb trükkjeit.
Aztán a történelem viharos szeleit is meglovagolva végül Hollywood híres és hírhedt rendezőjévé vált. Az 50-es és 60-as években készítette el leghíresebb filmjeit, melyek még ma is ugyanazt a hatást képesek elérni, mint új korukban. Gyilkosság telefonhívásra - Hátsó ablak - Madarak - Psycho - hogy csak néhány címet említsek. Filmjeiben ügyesen keveredik a sajátos humor a félelemmel, az emberi gyengeséggel és a lelki torzulásokkal. Saját "találmánya" az is, hogy sok filmjében Ő is megjelenik egy villanásra. Ezt a "cameo"-t aztán később mások is átvették.
Nem mindegyik filmje lett kasszasiker, de elkészítésük során tökéletesítette az általa kitalált két trükköt, a Suspense és a "Vörös hering" rendezői módszert. Az elsőben úgy fokozta az izgalmat, hogy a nézőt beavatta a veszélyes titokba, ám a vásznon szereplőnek fogalma sincs, hogy mi vár rá. Például, mi nézők tudjuk, hogy a ládában egy időzített bomba van, amelyik bármely pillanatban felrobbanhat, de a szereplő vidáman üldögél a ládán.
A "Vörös hering" inkább dramaturgiai trükk. Belekezd egy történetbe, amit a film harmadánál elhajít, hogy átvezesse a nézőt egy másik sztoriba, ami valójában a film fő története. Így történik ez az 1960-ban forgatott Psycho című alkotásban is. A történetről nem is árulok el többet, nézze meg, aki nem látta. Van olyan, aki még nem látta? Ja, egy csecsemőnek minden vicc új.
Megjegyzések