A világ első fotóalbuma

A világ első fotóalbuma 1844-ben jelent meg. Akkor, amikor a fényképezés még egy igen misztikus tudománynak számított.

A fotózás kialakulásakor alapvetően két irányt illik alapul venni. Az egyik a híresebb, mert feltalálója a francia Louis Daguerre a világnak adományozta. Ezt a képrögzítést nevezzük dagerrotípiának, melynek alapja, hogy a képet egy fényérzékeny anyaggal bekent üveglapra rögzíti. Mélyebben nem is mennék bele a kémiai magyarázatokba. Uncsi egy kicsit. Ez az eljárás 1837-től az 1850-es évek végéig népszerű maradt, s ha jó volt a világítás, akkor viszonylag szép és éles kép lett a végeredmény. Óriási hiányossága volt, hogy nem lehetett sokszorosítani.

A másik eljárást az angliai William Henry Fox Talbot találta fel. Túl mélyen itt sem mennék bele a kémiai leírásba, de a lényege az, hogy először a képet egy „camera obscurával” közvetlenül egy -úgynevezett- sópapírra rögzítette, majd ugyanezt használva negatívként - elkészítette a papírképet. Vagyis kitalálta a fotó sokszorosításának eljárását, ami messze túlmutatott a dagerrotípia lehetőségein. Ám a mi angol úriemberünk levédette módszerét, ráadásul magát az eljárást és első képeit nem is tárta a tudományos világ elé. Így nem is használta rajta kívül senki. A talbotípia (kalotípia) alkalmazás vége a legérdekesebb, hiszen ez lett a jövő fotó előhívásának is nagy találmánya, a fixálás. Talbot a még érzékeny képet nátrium-tioszulfátos, vagyis fixírsó oldatba tette, így lett kész a fotó. A hagyományos fekete-fehér (szürkeárnyalatos) fotók előhívásakor is pontosan ezt használják ma is. 

A két módszer párhuzamosan született, ám Talbot találmánya tovább tudott lépni azzal, hogy képeit sokszorosítani lehetett. Így utazásai során készített fotográfiáiból válogatva Londonban, 1844-ben megjelentette a világ első, nyomtatott fotóalbumát. The Pencil of Nature (a természet ceruzája) című művét.

Néhány kép mai szemmel nézve is tökéletes beállítású. Érződik rajtuk a magabiztos tudás, a képalkotás technikai hátterének, lehetőségeinek professzionális használata. Talbot sokszor úgy kezelte a fényt és árnyékot, mint 80-90 év múlva Kertész vagy Brassaï.

A fotográfus, régész, antropológus, feltaláló, botanikus, nyelvész, politikus, kémikus, matematikus és assziriológus William Henry Fox Talbot egy olyan találmányt eszelt ki, ami elindított egy komoly kutatási projektet. Az amerikai David Henderson Houston 1881-ben kitalálta a roll-filmet és az ehhez tartozó alap-fényképezőgépet. A szabadalmaztatása után azonban nem maradt tőkéje a gyártásra, így az egészet eladta egy George Eastman nevű fickónak ötezer dollárért. Eastman pedig erre a szabadalomra építve kitalálta a KODAK céget és piszkosul meggazdagodott. Ez Amerika! A tekercsfilmmel működő fényképezőgépek aztán mindenkit elvarázsoltak, hiszen ezután a fotózás már nem csak a gazdag kiváltságosok szórakozása volt.
Persze azóta a KODAK csupán márkanévvé zsugorodott, mert szétdarabolták és aki kapta, mart belőle egy darabot.

Ám mindezt már felülírta a digitális technológia, ahol már rutinná, hobbivá vált a fotózás. A fotóalbumokat akár ki sem kell nyomtatni, megoszthatjuk azzal, akivel csak akarjuk és lehet nézegetni a képernyőn. Sajnos szomorúan látom, hogy a kifejezett fotográfus szakma is kezd kimenni a divatból. A jobb minőségű digitális fényképezőgépek drágák, s bár azt a minőséget soha nem érheti el egy mobiltelefon fényképező szoftvere, viszont az ehhez igazodó igények is azt mutatják, a hagyományos fényképezés afféle úri huncutsággá válik és a hétköznapi használatból kiszorul. Az is probléma, hogy ma már túl sok hivatalos és nem hivatalos fotós tanfolyam ontja magából az abszolút tehetségtelen fotósokat, akiknek nyakában méregdrága masinák lógnak, viszont a szemük az vak ehhez a régen művészetnek nevezett hivatáshoz.

Talbotívia 1842-ből