Básti Lajos

Ha ma feléledne, a maradék haját kitépné, látva az egykor gyönyörű szakma szánalmas romjait.

Básti Lajos a 20. század egyik jelentős magyar színművésze volt. Érték és mérték, mely meghatározta a színházi és filmes színészi hivatást. Mert ez bizony valaha hivatás volt. Így, múlt időben. Básti (Berger) Lajos Keszthelyen született 1911. november 17-én, alap- és középiskoláját is itt végezte. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián diplomázott, melynek neve akkor még fogalomnak számított. Éppen beindult a karrierje, amikor jött a háború. Menekülés Londonba, ahol talán világhírre is szert tett volna, ha haza nem húzza az a magyar szív.

1945 után aztán pótolhatta az elveszett éveket. Nem is kívánom felsorolni, mennyi remek alakítás nyújtott színpadon, filmen, szinkronban és rádióban. Utánozhatatlan orgánumát ezer közül is felismerni, mert abban az időben még nem akartak mindenkit uniformizált művészeti segédmunkássá formálni. Része volt abban, hogy tanítványai megállják a helyüket a pályán, s ezt a tehetséggel párosuló akaratot maga is megmutathatta.

Borzasztóan fiatalon, 65 évesen szerződött át az égi társulatba. Állítólag van Róla egy anekdota. Bástinak valamilyen hivatalba kellett bemennie. Ekkor már a Nemzeti Színház vezető művésze volt, számtalan színpadi és filmes szereppel a háta mögött. Igazi, ismert név volt. A kishivatalnok nem, vagy csak nem akarta felismerni, ezért faarccal vette fel az adatokat.

-Neve?
-Básti Lajos.- Szólt az ismert orgánumon a válasz.
-Munkahelye?
-Nemzeti Színház.- Válaszolt egy kissé már ingerülten.
-Foglalkozása?
-Na menjen a picsába!- Azzal Básti sarkon fordult és kiment az irodából.

Hogy igaz volt-e, vagy sem, ma már mindegy. Az emberek lassan elfelejtik a nevét, de ennél rosszabb, hogy a ma színésznek tanuló, durcizva tüntetgető egyetemisták sem emlékeznek Rá. Én azért zárszóként leírom ide a nevét: Básti Lajos - színművész.