Churchill

Sir Winston Leonard Spencer Churchill kalandos és rendkívül termékeny katonai, írói és politikai pályafutását leírni e hely kevés lenne. Számtalan könyv, tanulmány szól róla és munkásságáról, igazán bőséges a választék.

Talán alapnak elegendő lehet az, hogy Churchill -az angol vezető arisztokrácia tagjaként- nem tudott azonosulni az általános „túlélni” életszemlélettel. Katonai, politikusi, írói ambícióit kívánta megvalósítani, s hosszú, 90 életéve alatt ez tökéletesen sikerült is. Katonaként mindig a frontvonalban találni, politikusként többször ül miniszterelnöki székben, íróként pedig 1953-ban az irodalmi Nobel-díjat is megkapja.

„Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.”

Igazi gondolkodó, stratéga, aki ezzel együtt kissé hedonista szemlélettel élt. Imádta a jó szivarokat, az erős whiskyt és a szellemes vitapartnereket.

„Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.”

Churchill a mai napig ellentmondásos személyisége az angol és a világtörténelemnek. Mint minden politikusnak, úgy neki is voltak rossz döntései, melyek szociális érzéketlenségét bizonyítják. De ez érthető, ha a származására gondolunk. De alapvetően egész életében sikerült kivívnia a tiszteletet, mert igazi államférfiként mindig kész volt a saját áldozatra is.

Január 24.-én hunyt el. Temetése is különleges volt, mert II. Erzsébet külön rendelete szerint nyilvános ravatalozást és temetést kapott, ami pedig csak és kizárólag az uralkodó család tagjait illeti meg. A szertartáson rekordszámú külföldi államfő jelent meg, a koporsót szállító vonat állomáshelyein pedig sok ezren hajtottak fejet a vonat áthaladásakor.

„Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.”

Sajnos nekünk csak az utóbbiak jutottak.