Hedy Lamarr

Tudják, hogy a vásznon mikor láthatott először a lelkes moziba járó igazi szexjelenetet? 1933-ban, amikor Hedy Lamarr és partnere bemutatták az első „párnacsatát” az Extázis című cseh filmben, melyet Gustav Machaty rendezett.

Na jó, igen művészien és finoman ábrázolták a vágy ébredését és a végső beteljesülést. Mondhatni semmit sem látunk, mégis tudjuk. Hol van ez attól, ami ma megy a neten, amikor a luxushidroplánon egy bizonyos... na, inkább hagyjuk.

1941. június 10-én, 397.412-es jegyzékszámon az Amerikai Szabadalmi hivatal vette lajstrom alá Hedy Kiesler Markey és társa által benyújtott találmányt, mely a hadászatban használt romboló torpedók titkos irányítását volt hivatott bemutatni.

Mindkét hírben szerepel egy Hedy keresztnevű hölgy. Elárulom, a kettő név ugyanazt a gyönyörű nőt nevezi nevén: Hedy Lamarr-t.

Persze eredetileg nem így hívták, hanem Hedwig Eva Maria Kiesler néven anyakönyvezték Bécsben, 1914. november 9-én. Apukája gazdag bankár volt, anyukája pedig magyar származású zsidó, aki híres koncertzongoristaként írta be nevét a művészvilágba. A kislány nem járt iskolába, házitanítók képezték, s már 10 évesen négy nyelven beszélt, jártas volt a tudományokban, de kiválóan zongorázott és művészien táncolt. Bármi lehetett volna belőle, bármi, de 16 évesen inkább Max Reinhardt színinövendékeinek sorába állt, s nyilván egy kis apai anyagi támogatás hatására hamar főszerepet kapott a Pénz az utcán című filmben. Ezután nem sokkal megkapta második főszerepét a már fentnevezett Extázis című cseh filmben, melyben látszik, ami látszik.

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan álljon, és nézzen bután.”

De a papának nem nagyon tetszett ez a művészkedés, ezért hozzáadta leányát barátjához, Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. A fiatal nő minden fegyvervásárra, kiállításra elkísérte férjét, s bármilyen furcsa, de érdekesnek találta e gyilkológépeket. 

Ám néhány év alatt elege lett a kötöttségekből, filmezni szeretett volna, ezért Amerikába szökött és az éppen oda tartó Normandie óceánjáró fedélzetén írta alá szerződését a Metro-Goldwyn-Mayer álomgyár ügynökével. Ekkor változtatta meg nevét is, így lett Hedy Lamarr. Az 1930-as évek második felére óriási filmsztárrá nőtte ki magát. Új szín volt, új stílust alakított ki, melyet sok-sok fiatal nő igyekezett utánozni. Ikonná vált, szépsége a filmek látványvilágát szolgálta, mert színészi tehetséget, na azt nem nagyon adott neki a teremtő. Hosszú élete alatt hat férjet „szaggatott el”, de a férjek mellett számtalan kalandban is része volt.

S hogy miként került rá a neve egy szabadalmi okiratra? Elmesélem.

A második nagy világpusztítás ideje alatt a rádióban hallotta, hogy a szövetséges haderők a frekvenciazavarás miatt rengeteg torpedót veszítenek el. Elég jól ismerte a témát, hiszen első férje révén alaposan tanulmányozhatta a távirányítású fegyverek működési elvét. A szomszédban élt egy endokrinológus doki, aki amatőr avantgárd zeneszerzőként borzolta az idegeket. Ennek ellenére kedvelték egymást és egy beszélgetésük alkalmával szóba került a távirányítású fegyverek irányítási problémája. Addig-addig beszélgettek, míg közösen rájöttek a megoldásra, melyhez a doki, George Antheil egyik zeneműve adta az alapötletet. Hallgassa, akinek van idegzete hozzá.

A zeneszerző -többek közt- gépzongorákat is használt, melyeken 88 billentyű található. Azt gondolták ki, hogy néhány frekvenciájú hangot könnyű zavarni, de 88, gyorsan váltakozót már lehetetlen, ráadásul úgy, hogy az adó és a vevő oldalán szinkronizálják azokat egy lyukszalagos vezérlővel. Benyújtották szabadalmukat, de a haditengerészet nem vette komolyan. Csak a háború után döbbentek rá, hogy a technikai tervezet micsoda remek megoldást tartalmaz. Ezért aztán az ötvenes évek második felében -miután lejárt a szabadalmi oltalom- már beépítették az 1962-ben, Kuba ellen sikerrel indított hadjárat torpedóiba. Aztán amikor 1985-ben teljesen szabaddá vált a felhasználhatósága, akkor a mobilipar látta hasznát. A mobiltelefonok kommunikációjában fontos szerepet kapott a frequency-hopping, sőt a bluetooth kapcsolat is ezen alapszik.

Ám a tudomány sem feledi nevét. 1997 nyarán, első női díjazottként átvehette a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award díjat, ami a feltalálók Oscar-díjaként ismert. Nevét viseli az Európai Feltalálók Napja ünnep is, melyet a művésznő születésnapján ünnepelnek. Ezen kívül született egy Hedy Lamarr-díj is, melyet a férfiak uralta híradástechnikai iparágban csak és kizárólag női kutatóknak, feltalálóknak ítélnek oda.

Tehát amikor mobilozunk, vagy valamilyen eszközünket egy másikkal kötjük össze bluetooth kapcsolattal, akkor gondoljunk Hedy Lamarr művésznőre, akinek mérnöki affinitást igen, de színészi tehetséget nem sokat adott az ég.