Magyar lobogó az amerikai Szabadság-szobron
Egy 1956-os történelmi eseménnyel kapcsolatban keresgéltem, de fura módon csupa halott linkbe botlottam.
Az esemény 1956. november 18-án délelőtt történt, amikor az amerikai szabadságszobron megjelent egy óriási magyar lobogó és egy fehér molinó a következő felirattal: "STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY"
Kissé különös, hogy az eseményről bár számtalan kép és filmes anyag készült, ezek valahogy elvesztek a ködben. Ám én most mégis kirángatom a félhomályból, hogy itt is emléket állítsak neki, ha már mindenhonnan igyekeztek kitörölni.
Eredetileg november 17-én, vasárnap szerették volna kitűzni a zászlót, de szánalmasan pocsék idő volt, így egy nappal elhalasztották. Másnap viszont sikerrel jártak, mert becsempészték a lobogónkat, feljutottak a szobor fáklyájába és kitűzhették a magyar trikolórt. Több mint fél órán keresztül hirdette, hogy volt egy utolsó, elkeseredett harcunk a demokráciáért. A sajtó -természetesen- hamar megneszelte, hogy itt végre történik valami, s számos nagy amerikai hírcsatorna örökítette meg a forradalmi tettet. Keviczky Kálmán, az egykori katonatiszt, filmrendező is elkészítette a maga filmes összeállítását, melyet még aznap eljuttatott a világ nagy híradóinak.
Az esemény 1956. november 18-án délelőtt történt, amikor az amerikai szabadságszobron megjelent egy óriási magyar lobogó és egy fehér molinó a következő felirattal: "STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY"
Kissé különös, hogy az eseményről bár számtalan kép és filmes anyag készült, ezek valahogy elvesztek a ködben. Ám én most mégis kirángatom a félhomályból, hogy itt is emléket állítsak neki, ha már mindenhonnan igyekeztek kitörölni.
Szóval ezt a forradalmi akciót amerikai magyar emigránsok találták ki és valósították meg. Sisa István, Juharos István, Mártonffy István, Keviczky Kálmán és névtelen segítőik elhatározták, hogy felhívják a világ figyelmét arra az égbekiáltó igazságtalanságra, ami itt történt 1956. novemberében. Lányok és asszonyok varrták a hétszer három méteres magyar lobogót és a feliratot tartalmazó, fehér molinót. A többiek addig előkészítették az esemény rögzítését és biztosítását.
Eredetileg november 17-én, vasárnap szerették volna kitűzni a zászlót, de szánalmasan pocsék idő volt, így egy nappal elhalasztották. Másnap viszont sikerrel jártak, mert becsempészték a lobogónkat, feljutottak a szobor fáklyájába és kitűzhették a magyar trikolórt. Több mint fél órán keresztül hirdette, hogy volt egy utolsó, elkeseredett harcunk a demokráciáért. A sajtó -természetesen- hamar megneszelte, hogy itt végre történik valami, s számos nagy amerikai hírcsatorna örökítette meg a forradalmi tettet. Keviczky Kálmán, az egykori katonatiszt, filmrendező is elkészítette a maga filmes összeállítását, melyet még aznap eljuttatott a világ nagy híradóinak.
Aztán két nap múlva már más érdekelte az emberek, s ez a beszámoló is a porosodó kis hírek közé került. A nyugat korábban is és azután is tojt a fejünkre. Mit érdekelte őket, hogy ebben az igazságtalanul harmadára nyomorított országban élnek-e, halnak-e, hogy itt még vérrel, élettel is képesek voltak áldozni a soha el nem nyert szabadságért.
Szomorú, hogy ennyi év után is alig-alig akadtam nyomokra. De amire ráleltem, most megosztom. Legalább így és itt őrizze meg az emlékezet.
Megjegyzések