Márton
A régi, római naptárban a november 11. napja a tél kezdetét jelezte. Ilyenkor hatalmas lakomát tartottak, ettek, ittak jól berúgtak. A fogások vázát az újbor és Mars isten madara - avis Martis, vagyis a lúd adta. A felületes népi átfordítás miatt lett Márton madara.Aztán jött a kereszténység, s ezt a pogány ünnepet is magáévá tette az egyház. Hozzákapcsolták az adventi és a karácsonyi ünnepkörhöz. Legendát is szőttek köréje, s középpontjába Szent Mártont tették, akit, -amikor püspökké akarták megválasztani, de ő szerénységből elbújt a libaólba- épp a libák árulták el, hangos gágogásukkal.
Sok helyütt Európában különféle népszokásokat kapcsoltak Márton naphoz, de abban mindegyik megegyezik, hogy ma libát kell enni és újbort kell inni. Mert: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A liba hátsó részéből a papnak is illett küldeni, s ebből származik a „püspökfalat” kifejezés is. E napon -babonából- nem volt szabad mosni, takarítani, viszont lehetőség nyílt megjósolni az elkövetkező időjárást. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Régi iratok szerint Márton napon történt a pásztorok elszámolása. Összegezték a gazdának az állat állománnyal történteket, a gazda pedig kifizette az éves bért. Így aztán a pásztorok torka sem maradt száraz estére. A kisgyermekes családoknak pedig remek szórakozást kínált a fáklyás, házi készítésű lámpásos felvonulás, melynek végén a helyi „színjátszósok” egy rövid történetben mesélték el szent Márton históriáját.
De ki is volt ez a Tours-i Szent Márton (Sanctus Martinus Turonensis)? Itt született Pannóniában, Savaria városában, melyet ma Szombathelyként nevezünk. Van ott egy isteni étterem, a Vadász, ahol csudafinom libalakomákat lehetett enni a covidhiszti előtt. Szóval Savariában született 316-ban, vagy a pannonhalmi várhegy alatt egy kis házban 317-ben. Ezért a sok szent Márton jel Pannonhalma körül. A papája hűséges katonai szolgálataiért itáliai birtokot kapott, így a kis Mártonka ott nevelkedett. Aztán legionárius lett, s ha nem kap hívást, tudják, hívást, akkor úgy is hal meg. De hívást kapott, méghozzá magától Jézustól. 339-ben épp kilépett Ambianensium, római település kapuján, amikor beleütközött egy a hidegtől remegő koldusba. Martinus lekapta saját köpenyét és kardjával kettévágta, hogy felét a szerencsétlenre terítse. Ekkor a koldusról kiderült, hogy Jézus az, és megkérte a római katonát, kövesse inkább őt. Megtörtént. Márton felvette a keresztséget. Többé nem vett kardot a kezébe, de harcba indult a pogányság ellen. Ligugében ő alapította az első európai szerzeteskolostort. Nem is akart ennél többet, csak téríteni és szerzetesi életet élni. Ám a hívek mindenképpen Tours püspökévé akarták választani, s ő bizony ez elől bújt el a libák közé. A többit meg már tudjuk.
397.novemberének elején, 81 évesen esett ágynak. Látomásaiban megjelentek szentek és démonok, de még az ördög is, akit visszaküldött a pokolba. Három nap múlva átlépett az árnyak birodalmába. Kultusza lett, védőszentje Franciaországnak, Magyarországnak és Burgenland tartománynak. Csontmaradványaiból egy icike-picike koponyadarabot, Szombathelyen őriznek. A többi elveszett, szétszóródott a nagyvilágban.
Sok helyütt Európában különféle népszokásokat kapcsoltak Márton naphoz, de abban mindegyik megegyezik, hogy ma libát kell enni és újbort kell inni. Mert: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A liba hátsó részéből a papnak is illett küldeni, s ebből származik a „püspökfalat” kifejezés is. E napon -babonából- nem volt szabad mosni, takarítani, viszont lehetőség nyílt megjósolni az elkövetkező időjárást. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Régi iratok szerint Márton napon történt a pásztorok elszámolása. Összegezték a gazdának az állat állománnyal történteket, a gazda pedig kifizette az éves bért. Így aztán a pásztorok torka sem maradt száraz estére. A kisgyermekes családoknak pedig remek szórakozást kínált a fáklyás, házi készítésű lámpásos felvonulás, melynek végén a helyi „színjátszósok” egy rövid történetben mesélték el szent Márton históriáját.
De ki is volt ez a Tours-i Szent Márton (Sanctus Martinus Turonensis)? Itt született Pannóniában, Savaria városában, melyet ma Szombathelyként nevezünk. Van ott egy isteni étterem, a Vadász, ahol csudafinom libalakomákat lehetett enni a covidhiszti előtt. Szóval Savariában született 316-ban, vagy a pannonhalmi várhegy alatt egy kis házban 317-ben. Ezért a sok szent Márton jel Pannonhalma körül. A papája hűséges katonai szolgálataiért itáliai birtokot kapott, így a kis Mártonka ott nevelkedett. Aztán legionárius lett, s ha nem kap hívást, tudják, hívást, akkor úgy is hal meg. De hívást kapott, méghozzá magától Jézustól. 339-ben épp kilépett Ambianensium, római település kapuján, amikor beleütközött egy a hidegtől remegő koldusba. Martinus lekapta saját köpenyét és kardjával kettévágta, hogy felét a szerencsétlenre terítse. Ekkor a koldusról kiderült, hogy Jézus az, és megkérte a római katonát, kövesse inkább őt. Megtörtént. Márton felvette a keresztséget. Többé nem vett kardot a kezébe, de harcba indult a pogányság ellen. Ligugében ő alapította az első európai szerzeteskolostort. Nem is akart ennél többet, csak téríteni és szerzetesi életet élni. Ám a hívek mindenképpen Tours püspökévé akarták választani, s ő bizony ez elől bújt el a libák közé. A többit meg már tudjuk.
397.novemberének elején, 81 évesen esett ágynak. Látomásaiban megjelentek szentek és démonok, de még az ördög is, akit visszaküldött a pokolba. Három nap múlva átlépett az árnyak birodalmába. Kultusza lett, védőszentje Franciaországnak, Magyarországnak és Burgenland tartománynak. Csontmaradványaiból egy icike-picike koponyadarabot, Szombathelyen őriznek. A többi elveszett, szétszóródott a nagyvilágban.
Megjegyzések