A koreai Tesco

 Az az igazság, hogy erről a témáról már csaknem tíz esztendeje írtam egy jegyzetet. Azóta egy „picit” fordult a világ.

Szóval X évvel ezelőtt arról számoltam be, hogy Dél-Korea körülbelül 25 évvel mindenki előtt jár, s már bőven a 21. században él. Meséltem arról, hogy -a peremkerületeit is beleszámítva- a közel 25 milliós lélekszámú Szöulban a városi metrót naponta 7 millió ember használja. Szinte minden koreai lakosnak van mobiltelefonja, amiben a mindennapi élethez fontos alkalmazások is megtalálhatók, így a QR-kód olvasó is.

A QR-kódokról, vagyis 21. század hieroglifáiról is írtam már. A QR kód a Quick Response, vagyis a „gyors válasz” rövidítése. Hiszen manapság minden gyors. Gyors születés, gyors felnövés, gyors munka, gyors gyerek, gyors halál. Ennyi. Csak a nagy gyorsaságban élni felejtünk el. Így aztán az egész élet, leírható pár szóban! Elfér egy alap QR kódban. (Még rímel is - hiába, egy Romhányi veszett el bennem...-már aki tudja, hogy egyáltalán ki is volt Ő.)

Szóval a QR kódok két dimenziós, négyzetes ábrák, melyek mintha apró labirintusokat rejtenének. Kódolhatunk bele telefonszámot, GPS címet, névjegyet, szöveget, internetes linkeket.  Velük -idehaza- legtöbbször bolti termékeken találkozunk, afféle modern vonalkódként.

Csaknem 10 évvel ezelőtt ezt a lehetőséget használta ki a Happy Home Plus áruházlánc is. A metrók tágas peronjain és közös terein megnyitották virtuális áruházukat. A szabad felületeken gyakorlatilag az összes termékcsoport minden egyes tagja megtalálható. Ám nem jelennek meg fizikai valójukban, így a bunkóbb típusú vásárló nem tépheti fel a dobozt, nem rongálhatja meg a még ki sem fizetett terméket és a bőszoknyák alá sem kerülhet egyik-másik holmi. Nem, nem. 

A terméknek csak a fényképe látható, s alatta egy QR-kód. A metrón is siető koreai csak beolvassa a mobiljával a termékek QR-kódjait, a telefonjával egyben ki is fizeti, s mire hazaér, a megrendelt termékek becsomagolva már az ajtajában várják. Nincs tolongás, parkoló keresés, emiatt való bosszankodás, nincs hosszú sorban állás, anyázás, lökdösődés, egymás izzadtságának szagolása, bacik és vírusok átpasszolgatása és egyéb efféle „nyalánkságok”. Természetesen van ennek egy hosszútávú, társadalmi elidegenítő hatása, de szerintem ez így is-úgyis bekövetkezik.

A tíz évvel ezelőtti történet még ma is tart, a HomePlus cég 1997 óta köszöni szépen, nagyon jól van, terjeszkedik és tiszta nyeresége -válság ide, válság oda- évről évre nő. Természetesen a befektetők is megszimatolták, így a Tesco-nak sikerült egy szép nagy részt megszereznie. A koreai Homeplus Tesco cégben jelenleg 110 hipermarket és közel 900 kisebb expressz üzlet működik, ezeken kívül a metróállomásokon, buszvárókban és még ezernyi helyen találhatók kihelyezett terméklistás táblák, alattuk sok-sok pici QR-kóddal. Vagyis aki akár kicsi, akár nagy bevásárlást szeretne lebonyolítani és anyagi fedezete is van, az könnyedén, percek alatt megteheti.

Milyen álomszerű ez, hogy nem szlalomozunk többé a nyomasztóan befóliázott Tesco gondolák között, nem bosszankodunk azon, hogy a takonykóros árufeltöltő a szutykos kezével összefogdossa a csupasz kenyeret, nincs a végtelennek tűnő sorban állás, nem kell elviselni az ember személyes aurájába benyomuló, nyakadba köhögő „parasztot”, aki aztán a bevásárlókocsiját az Achiles-inadnak tolja, nem kell elviselni azt a töménytelen idióta, frusztrált, idegbeteg megzakkantat, aki a közlekedésben vezeti le indulatait. Hm...

Természetesen a pandimandis hiszti miatt itthon is sok cég hirdeti az online vásárlás lehetőségét, de a fórumok és panaszfalak tanúsága szerint a bizalom feléjük még nem 100 százalékos.