A teve és a tű foka

 Egy híres könyvben Mátétól olvashatunk egy sztorit Jesua és a gazdag srác főszereplésével.

Történt egyszer, hogy a Mester a követőivel üldögélt valahol, amikor hozzálépett egy láthatólag piszok gazdag fickó és afelől érdeklődött: miként lehetne, vagy tehetne olyan jót, hogy ő is felülhessen a mennyország-expresszre? Jesua nem azt válaszolta neki, mint amit a legtöbb vezetőtől várnánk, hogy csak benne higgyen, kövesse őt és akkor minden okés lesz, hanem azt tanácsolta a srácnak, hogy tartsa be a parancsolatokat és ossza szét javait azok között, akik szükséget éreznek. A gazdag csávó szomorú lett, mert nem értette, vagy inkább félreértette Jesua válaszát. Minden törvényt és parancsolatot betartott eddig, de tekintélyes vagyonát, melyet kemény melóval szerzett, nem igen akarná szétosztogatni a semmirekellők között. Amikor udvariasan elköszönt a csoporttól, Jesua csak ennyit mondott: 

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

Sehol másutt a Bibliában nem szerepel a tű, csak itt. A teve pedig nem éppen a tisztaság emblematikus állata. Akkor meg miről is szól ez a megjegyzés?

Természetesen az eredeti szöveg átfordításáról. Valójában a Mester teljesen másra utalt, csak a sokszori Leiter Jakabok miatt vált érthetetlenné, amit szent Jeromos bácsi I. Damasus pápa megbízásából végül latinul lerögzített a Vetus Latina című Biblia verzióból.

A „tű” fogalom eredeti, arámi jelentésében az emberi vétket, botlást fejezte ki, s a teve (gamal) szó másik fordítása pedig valamire való lelki, szellemi érettség állapotát jelöli. Na akkor hogyan is szólhatott az eredeti mondat? 

„Könnyű a lelkében és szellemében érettnek, -hibáival és emberi botlásaival együtt- bejutni Isten királyságába, mint annak, aki tudását, szellemi képességeit csak a saját céljaira használja.” 

Mennyivel érthetőbb ez, mint a korcs fordítás. Szavait pedig egyáltalán nem a gazdag ifjúnak szánta, hiszen akkor neki mondta volna el. Nem, a tanács a körülötte ülő tanítványoknak szólt. 

„Csak akkor juthattok el a mennyországba, ha a megszerzett tudásotokat, a feléledt hiteteket minél több emberrel megosztjátok, miközben életetekkel, a parancsolatok betartásával mutattok példát.” 

Szó sem volt tehát anyagi javakról, mert azok Jesua számára értéktelenek. Vagy van, vagy nincs, s ha van is, könnyedén elveszíthető. A szellemi és lelki kincsek viszont olyan értéket képviselnek, melyek örökre velünk maradnak és érdemesebb inkább megosztani ezt a vagyont.

No erről már van mit elgondolkodnia azoknak, akik hívőnek tartják magukat. Jesua megmutatta nekik, miképpen válhatnak olyan emberré, akiknek majd a túlvilágon nem kell magyarázkodniuk.