Georges Méliès a filmek első, NAGY varázslója

Gyerekként láttam egy rövid részletet egy fekete-fehér némafilmből. Utazás a Holdba volt a címe, s a rövid jelenetben a Hold „arcát” mutatta a kamera, amint a szemébe talál egy űrrakéta.

Valamiért beleégett az emlékezetembe ez a néhány másodpercnyi filmanyag.

Aztán néhány év múlva megláttam egy képet ebből a filmből egy magazinban. Szerencsére magyarázó aláírást is elhelyezett a fotó alá a szerkesztő, így végre megtudhattam az alkotó nevét is: Georges Méliès.

Mivel akkor még nem létezett internet, ezért a könyvtárba mentem el, hogy információt keressek erről az úriemberről. Szerencsére a lexikonok már akkor is nagy segítséget nyújtottak, így szinte teljesen megismerhettem ennek a zseniális művésznek az életét, aki a filmgyártás igazi úttörője volt. Ezen ismereteimet azóta a világháló segítségével bővíthettem, s most közreadom.


Először is nagyon fontos megemlítenem, hogy nyilas csillagjegy alatt született, így zsenialitására, fantasztikus kreativitására, mérhetetlen gyakorlatiasságára máris megtaláltuk az első magyarázatot.

Georges Méliès Párizsban született 1861. december 8-án. Gyermekkorában papírszínházat készített, melyben az általa faragott, csodás marionett figurák játszottak. Imádta a bűvészetet, az illúziókeltés titkait. Ha hagyják, akkor soha nem is csinált volna mást. De fiatal felnőttként a család csizmakészítő gyárában kellett dolgoznia. Persze ennek is volt előnye, hiszen megtanulta a különféle varrástechnikákat, melyeknek később nagy hasznát vette. Három évnyi katonai szolgálat után visszament a csizmagyár londoni részlegébe, de minden szabadidejében bűvészetet tanult John Nevil Maskelyne „mágustól”.
A Szerencsére jól nősül, mert a lányhoz tekintélyes hozomány jár, amiből megalapítja saját vállalkozását. Egy kis színházat vásárol, ahol minden este remek bűvész-attrakciók szórakoztatják a közönséget. Közben csodálatos találkozása lesz a kor új csodájával, a mozgóképpel. Megtekinti a Lumiére fivérek A vonat érkezése című filmjét, s rádöbben, ez az Ő útja. A Lumiére tesók nem adják el a kinematográfot, ezért épít magának egyet és saját műterméből ontani kezdi a filmjeit.


Legalább 500 filmet sikerül leforgatnia, de ebből mindössze 100 maradt meg. Ám ezekből is látható, milyen zseniális újításokra volt képes.
Ő volt a világon az első, aki kicsi képekből álló forgatókönyvet, vagyis storyboardot használt.
Ő használta először a világon a stop-motion-eljárását. Ez egy még ma is létező, egyszerű filmtrükk. (A kamera rövid megállításakor változtatunk a jeleneten, majd a kamerát újraindítva hamar szembetűnik a csodás változás.)
Alapvetően Ő találta ki a greenscreen (bluebox, chroma key) technikát. Igaz, akkor még csak a fekete-fehér film létezett, így fekete hátteret használt a trükkök megvalósításához, viszont ezek is óriási megdöbbenést és csodálatot váltottak ki.
Ő alkotta meg a hosszú filmeket, melyek 10-15 percesek voltak az addigi néhány percesekkel szemben.
Az utazás a Holdba című alkotásával megteremtette a sci-fi filmek kategóriáját.

A Dreyfus-ügy című filmjével pedig szintén új műfaj, a dokumentarista, politikai véleményfilmek előfutára lett.

Mindent Ő csinált. Díszletet ácsolt, festett, jelmezt varrt, gyakran színészkedett is. Ő volt az operatőr, a vágó, a trükkmester, az író, a rendező. Igazi „egymilliomodmestere” volt a stúdiójának.

Hihetetlenül beindult az üzlet, s filmjeinek forgalmazásához már külön irodákat nyitott szerte a nagyvilágon. Utolsó kasszasikert hozó filmje Az Északi-Sark meghódítása még 1912-es keltezésű.
Aztán az első világégés, a magánéleti tragédiák végül megroppantották. A húszas évek közepére teljesen tönkrement, s végül a Montparnasse pályaudvaron egy aprócska játékboltot üzemeltetett.

1928-ban egy neves újságíró felismerte az apró öregemberben a valaha híres filmrendezőt, s a népszerűségét, befolyását felhasználva elintézte, hogy a filmes úttörő zseni állami nyugdíjat kapjon és élete végéig egy időseknek fenntartott intézmény lakója legyen.