Licit
A médiából kiömlő hír, mely szerint ez a pandémia mindenkit súlyt, egy kapitális hazugság.Példák erre a -sok egyéb hír mellett- az idei aukciós jelentések forintra, euróra vagy dollárra levezetett beszámolói is. Kezdjük egy hazaival. Az egyik aukciósházban két csodás festmény is gazdát cserélt. Az egyikért, melyet Tihanyi Lajos festett és az „Akt” címet viseli, 95 millió forintocskát fizetett az új, vírus által szorongatott gazdi.
Tihanyi Lajos (1885.10.19.-1938.06.11.) a magyar avantgárd úttörői között szerepel. Különös látásmódjára talán magyarázatot adhat, hogy gyermekkorában agyhártyagyulladást kapott, amitől elveszítette hallását és beszédkészségét. Tehetségét autodidakta módon „bontogatta” ki és alakját a húszas évek párizsi művészvilága nagy lelkesedéssel vette be köreibe. Szerencsére legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria gyűjthette össze.
Most tehát egy olyan festménye került kalapács alá, amelyik még pályájának első, figuratív szakaszából származik. Érdekessége, hogy a kép hátoldalán egy másik kép, egy portré látható, szintén a művésztől. Az alkotást Tihanyitól vásárolta a 30-as években Alexander Korda, a magyar származású filmproducer, s azóta is a család birtokában volt.
A másik kép Munkácsitól származik. Gondolom Őt aztán nem kell bemutatnom. A „Naplemente” című festményét 50 milliós kikiáltási árról végül 90 millió froncsiért kaphatta meg valaki. Eredetileg Andrássy Gyula gróf vásárolta meg a mestertől 1894-ben, majd 1915-ben a kép Amerikába került a világkiállításra, aztán valakinek a falát díszítette, de most hazatért. Legalábbis addig, amíg itthon új gazdájára lelt.
A két kép mellett számtalan nagynevű, magyar alkotó (Scheiber, Szobotka, Paál, Vaszary, Rippl-Rónai) képei is tulajt váltottak. Ha csak a lista elejét számolgatom, akkor közel 500 millió forint mozdult meg. S ezek „csak” festmények. Hol van még a többi cucc? Lám, ugye mennyire károsan hatott mindenkire ez a pandimandis helyzet?
Ezt a képet nem lehet rosszul feltenni a falra, mert mindenhogyanszar vagyis pocsék
Természetesen külföldön is sajnálhatunk néhány „szegényt”. Például azt, aki a Christie’s aukcióján 1,4 millió eurót adott egy Pierre Soulages „festményért”. A 101 éves francia alkotó -bár én inkább bűnelkövetőnek titulálom- állítólag a kortárs európai festészet kiemelkedő alakja. Szegény európai festészet…
Emellett az izé mellett gazdát cserélt például egy karóra is, melyért 280 ezer eurót fizetett egy pandémiától meggyötört, szenvedő embertársunk. A külföldi „nagylicit” eredménye kábé 2,5 millió eurócska bevételt eredményezett.
Szóval, emberek, csak nyugodtan sopánkodjunk tovább, hogy lám-lám, milyen pocsék mindenkinek, hiszen a „médija” is ezt nyomja.
Ezért kívánok én a 2021-es esztendőre a semmitmondó, elkoptatott süketelés helyett inkább: ébredést. Ahogy a dal is mondja, Kodály gyűjtéséből: „Serkenj fel, kegyes nép! Mosolyog az hajnal…”
Tihanyi Lajos (1885.10.19.-1938.06.11.) a magyar avantgárd úttörői között szerepel. Különös látásmódjára talán magyarázatot adhat, hogy gyermekkorában agyhártyagyulladást kapott, amitől elveszítette hallását és beszédkészségét. Tehetségét autodidakta módon „bontogatta” ki és alakját a húszas évek párizsi művészvilága nagy lelkesedéssel vette be köreibe. Szerencsére legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria gyűjthette össze.
Most tehát egy olyan festménye került kalapács alá, amelyik még pályájának első, figuratív szakaszából származik. Érdekessége, hogy a kép hátoldalán egy másik kép, egy portré látható, szintén a művésztől. Az alkotást Tihanyitól vásárolta a 30-as években Alexander Korda, a magyar származású filmproducer, s azóta is a család birtokában volt.
A másik kép Munkácsitól származik. Gondolom Őt aztán nem kell bemutatnom. A „Naplemente” című festményét 50 milliós kikiáltási árról végül 90 millió froncsiért kaphatta meg valaki. Eredetileg Andrássy Gyula gróf vásárolta meg a mestertől 1894-ben, majd 1915-ben a kép Amerikába került a világkiállításra, aztán valakinek a falát díszítette, de most hazatért. Legalábbis addig, amíg itthon új gazdájára lelt.
A két kép mellett számtalan nagynevű, magyar alkotó (Scheiber, Szobotka, Paál, Vaszary, Rippl-Rónai) képei is tulajt váltottak. Ha csak a lista elejét számolgatom, akkor közel 500 millió forint mozdult meg. S ezek „csak” festmények. Hol van még a többi cucc? Lám, ugye mennyire károsan hatott mindenkire ez a pandimandis helyzet?
Ezt a képet nem lehet rosszul feltenni a falra, mert mindenhogyan
Természetesen külföldön is sajnálhatunk néhány „szegényt”. Például azt, aki a Christie’s aukcióján 1,4 millió eurót adott egy Pierre Soulages „festményért”. A 101 éves francia alkotó -bár én inkább bűnelkövetőnek titulálom- állítólag a kortárs európai festészet kiemelkedő alakja. Szegény európai festészet…
Emellett az izé mellett gazdát cserélt például egy karóra is, melyért 280 ezer eurót fizetett egy pandémiától meggyötört, szenvedő embertársunk. A külföldi „nagylicit” eredménye kábé 2,5 millió eurócska bevételt eredményezett.
Szóval, emberek, csak nyugodtan sopánkodjunk tovább, hogy lám-lám, milyen pocsék mindenkinek, hiszen a „médija” is ezt nyomja.
Ezért kívánok én a 2021-es esztendőre a semmitmondó, elkoptatott süketelés helyett inkább: ébredést. Ahogy a dal is mondja, Kodály gyűjtéséből: „Serkenj fel, kegyes nép! Mosolyog az hajnal…”
Megjegyzések