Már megint egy fotóverseny...
Alapvetően nem szeretem a fotósversenyeket. Sőt, semmilyen művészeti ág versenyeit, mert hiszem, a művészeti produktumok nem versenyeztethetők.
2016-ban a NIKON hirdetett egy nyílt fotópályázatot, melyen egy olyan kép nyert, amit az ismert fotós programmal raktak össze.
A verseny zsűrijében neves, nemzetközi szakemberek ültek, s még ők sem vették észre a huncutságot. Így aztán felmerül a kérdés: mennyire szakemberek a szakemberek? A választ az olvasóra bízom.
Most a SONY indít hasonló versenyt, s nekem minden ilyen esetben eszembe jut a 2016-os kapitális baki.
Ettől függetlenül bedobok én is néhány képet, s az esélytelenek nyugalmával dőlök hátra. Szóval, Sony World Photography Awards.
A szkepticizmusommal egyébként nem vagyok egyedül. Számos nagynevű fotográfus tartja ostobaságnak a képek versenyeztetését. Nézem a régiek, a nagy nevek munkáit. A képek „hangjai” még ma is hatnak rám. Ám a technikai megoldásaik, a kompozíciók egy mostani versenyen már nem állnák meg a helyüket. Mást most a trend, a brand. Ennek kell megfelelni, s innentől kezdve el is veszik a művészet lényege: a szabadság.
Most a SONY indít hasonló versenyt, s nekem minden ilyen esetben eszembe jut a 2016-os kapitális baki.
Ettől függetlenül bedobok én is néhány képet, s az esélytelenek nyugalmával dőlök hátra. Szóval, Sony World Photography Awards.
A szkepticizmusommal egyébként nem vagyok egyedül. Számos nagynevű fotográfus tartja ostobaságnak a képek versenyeztetését. Nézem a régiek, a nagy nevek munkáit. A képek „hangjai” még ma is hatnak rám. Ám a technikai megoldásaik, a kompozíciók egy mostani versenyen már nem állnák meg a helyüket. Mást most a trend, a brand. Ennek kell megfelelni, s innentől kezdve el is veszik a művészet lényege: a szabadság.
Megjegyzések