Panoptikum lady

 Maria, Strasbourg városában született 1761 december elsején. Apukája -vagy legalábbis akit annak ismert- Joseph Grosholtz, katonaként szolgált, ám a hétéves háborúban életét vesztette.

 A kislány és az anyukája Svájcba költöztek, ahol dr. Philippe Curtius sebész fogadta be őket. A doki különleges hobbija az volt, hogy viaszból formált olyan embertorzókat, melyek az emberi test rejtett részeit mutatták be. A kislány gyakran segített neki, így lassan kitanulta a viaszszobrok készítésének minden fortéját.

A „család” 1765-ben költözött Franciaországba, ahol a viaszszobrok már híres történelmi személyeket ábrázoltak, vagy szörnyű, véres kínzásokat, kivégzéseket mutattak be. Az előkelőségek figyelmét is felkeltették, s hírük egészen a királyig jutott, aki felkarolta különös „művészetüket”. Sokan rendelték meg saját viasz másukat, vagy jobblétre szenderült rokonuk halotti arcmását. Mindent elvállaltak, így megnyithatták kiállításaikat, melyek óriási népszerűségnek örvendtek. Maria házi rajzoktatója lett a király testvérének, s később épp ez a pozíció sodorta veszélybe.

Ugyanis kitört a nagy francia forradalom, s a kaotikus őrület sokakat eltaposott. Maria is már a kivégzésére várt, amikor egy ismerőse közbenjárására megúszta a guillotine-nal előjegyzett találkozót. Igaz, feltétele is volt a szabadságnak. A forradalom híres halottjairól kell viaszmásolatot készítenie. Megtette. Így „született” meg többek közt Robespierre, Marat, XVI. Lajos és Marie Antoinette viaszból készült arcmása, melyek a mai napig láthatók.

Már biztosan kitaláltad, kedves kis Olvasóm, hogy történetem főhőse Madame Tussaud, aki panoptikumaival maga is a hírességek közé került. El is készítette magáról azt a szobrot, ami a londoni kiállítás állandó és megbecsült darabja.

Mikor „pótapja” 1794-ben meghalt, egész gyűjteményét Maria-ra hagyta. Csakhamar feltűnt a színen François Tussaud, aki elvette feleségül, s akinek két remek fiút szült.

A napóleoni háborúk alatt a gyűjtemény, mint vándorkiállítás szerepelt Anglia nagyvárosaiban. Végül London lett a végállomás, s itt nyitotta meg kapuját az első és állandó Madame Tussaud Panoptikuma. Benne egy különös kiállítással a Rémület Kamrája elnevezésű horror szobával, melynek semmi más szándéka nem volt, mint a borzongás. Családi vállalkozásként vitték az egész „boltot”, s amikor Maria 1850-ben átlépett az árnyak birodalmába, fiai vették át a vezetést, majd azok fiai és azok fiai.

Ha majd egyszer véget ér ez a Covid hisztéria, (ha véget ér valaha), akkor a vírus nagy viaszmásolatát is biztos kiállítják valamelyik Panoptikumban.