Online színház - vagy amit akartok
Sokan úgy hiszik, hogy az online színházat, mint átviteli lehetőséget, a mostani zavaros idők vajúdták ki.
Tévednek. Ha nem is annyira a kényszer szülte, de régen is voltak színházi közvetítések a rádióban aztán a televízióban. Imádtam őket. Aztán az arculatváltások és az irányított elbutító műsorpolitika miatt ezek elmaradtak. Igény lett volna rá egy darabig, de már rég nem az igények kielégítéséről szól a médiák működése.
Ám most, a jelenlegi speciális helyzetben újra „feltalálták a spanyolviaszt” vagyis kihasználva az online tér adottságait és lehetőségeit, ismét láthatunk ilyen-olyan színházi közvetítéseket. A minőség persze változó, meg aztán az sem egységes, hogy kinek mi számít minőségnek és mi nem.
A színházi közvetítést, mint a színház és a néző közötti különleges kapcsolatot már nagyon régen megjósolták. A német Hildebrand kakaó és csokoládégyár 1900-ban, termékei mellé ajándékkártyákat adott. Azt hirdették, hogy eme színes lapokon megmutatják a jövőt, a 2000. esztendőt.
Úgy hitték, ekkor már az emberiség lerázza magáról a békétlenséget, s egy kényelmes, harmonikus életet fog élni. Az egyik kártyára az alábbi képet nyomtatták:
Online vagy élő?
Épp ma ültek össze a „szakemberek”, hogy megbeszéljék mi is a jobb, az online vagy az élő. Sokan és sokat beszéltek, s általában sok beszédnek sok az alja, vagyis szerintem ennek a kérdésnek a megvitatásához fölösleges volt összejönni. A színház egy organikus átviteli forma. A többi csak szükségmegoldás, mely csak rövid életű lehet. Ráadásul az élő színház az igazi szakemberhiány miatt egyre inkább halódik. Ugyan mitől lesz jobb, ha mindezt kiküldik az online térbe? Sajnos maga a szakma túl van már duzzasztva egy rakat fölösleges emberrel, akik valójában semmihez sem értenek, viszont…
Inkább témát váltok, mielőtt a sok „nagyonhozzáértő” megpróbál leugatni, mert falkában sokkal könnyebb, s így nem olyan feltűnő az egyéni dilettantizmus.
Szóval ezt az online színházat magam is megtapasztaltam. Izgalmas és egyben fájdalmas. Az izgalom abból fakad, hogy kamerák lencséi bámulnak az emberre, s a kisagy tudja, hogy ezek a mesterséges szemek másként látnak, mint az igaziak. Fájdalmasan szomorú az online színház, mert azok az előadások, amelyekben alakítok, rettenetesen igénylik a közönség fizikai jelenlétét. Keresem a tekinteteteket, kivárom a nevetéseket, reagálok a hozzászólásokra. Magamba szívom a közönséget, beolvasztom, adalékul önmagamat adom, aztán egy speciálisan nekik készített öntőformába zúdítom a csodálatos elegyet. Így születik a csoda, a színház misztikuma, az a varázslat, melyben -ha ügyes az alkimista- akkor a végeredmény nem illan el azonnal.
Nézzünk erre egy példát. Hála a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Térnek, február ötödik napján érkezett a felhőből mesejátékunk, melynek utóélete is van, hiszen sok kedves, pozitív visszajelzés érkezett. Örülök neki, és a lehetőségnek, s az előadást visszanézve -minden szerénységet félretéve- értem rajongásukat. A produkció még így, online formában is élvezhető. Hasznos tanulságokkal is szolgál, melyekre a jövőben majd nagyobb figyelmet kell fordítani az utómunkálatok során.
Meseszínház a felhőből.
A CHIP-Színház csaknem harminc produkcióból álló repertoárjának egyik darabja. A halász és az aranyhal története számtalan nép mesevilágában felbukkan. Az alapmesétől nem is tér el lényegesen, s aki szereti a klasszikus meseadaptációkat, annak tetszeni fog.
Tévednek. Ha nem is annyira a kényszer szülte, de régen is voltak színházi közvetítések a rádióban aztán a televízióban. Imádtam őket. Aztán az arculatváltások és az irányított elbutító műsorpolitika miatt ezek elmaradtak. Igény lett volna rá egy darabig, de már rég nem az igények kielégítéséről szól a médiák működése.
Ám most, a jelenlegi speciális helyzetben újra „feltalálták a spanyolviaszt” vagyis kihasználva az online tér adottságait és lehetőségeit, ismét láthatunk ilyen-olyan színházi közvetítéseket. A minőség persze változó, meg aztán az sem egységes, hogy kinek mi számít minőségnek és mi nem.
A színházi közvetítést, mint a színház és a néző közötti különleges kapcsolatot már nagyon régen megjósolták. A német Hildebrand kakaó és csokoládégyár 1900-ban, termékei mellé ajándékkártyákat adott. Azt hirdették, hogy eme színes lapokon megmutatják a jövőt, a 2000. esztendőt.
Úgy hitték, ekkor már az emberiség lerázza magáról a békétlenséget, s egy kényelmes, harmonikus életet fog élni. Az egyik kártyára az alábbi képet nyomtatták:
Online vagy élő?
Épp ma ültek össze a „szakemberek”, hogy megbeszéljék mi is a jobb, az online vagy az élő. Sokan és sokat beszéltek, s általában sok beszédnek sok az alja, vagyis szerintem ennek a kérdésnek a megvitatásához fölösleges volt összejönni. A színház egy organikus átviteli forma. A többi csak szükségmegoldás, mely csak rövid életű lehet. Ráadásul az élő színház az igazi szakemberhiány miatt egyre inkább halódik. Ugyan mitől lesz jobb, ha mindezt kiküldik az online térbe? Sajnos maga a szakma túl van már duzzasztva egy rakat fölösleges emberrel, akik valójában semmihez sem értenek, viszont…
Inkább témát váltok, mielőtt a sok „nagyonhozzáértő” megpróbál leugatni, mert falkában sokkal könnyebb, s így nem olyan feltűnő az egyéni dilettantizmus.
Szóval ezt az online színházat magam is megtapasztaltam. Izgalmas és egyben fájdalmas. Az izgalom abból fakad, hogy kamerák lencséi bámulnak az emberre, s a kisagy tudja, hogy ezek a mesterséges szemek másként látnak, mint az igaziak. Fájdalmasan szomorú az online színház, mert azok az előadások, amelyekben alakítok, rettenetesen igénylik a közönség fizikai jelenlétét. Keresem a tekinteteteket, kivárom a nevetéseket, reagálok a hozzászólásokra. Magamba szívom a közönséget, beolvasztom, adalékul önmagamat adom, aztán egy speciálisan nekik készített öntőformába zúdítom a csodálatos elegyet. Így születik a csoda, a színház misztikuma, az a varázslat, melyben -ha ügyes az alkimista- akkor a végeredmény nem illan el azonnal.
Nézzünk erre egy példát. Hála a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Térnek, február ötödik napján érkezett a felhőből mesejátékunk, melynek utóélete is van, hiszen sok kedves, pozitív visszajelzés érkezett. Örülök neki, és a lehetőségnek, s az előadást visszanézve -minden szerénységet félretéve- értem rajongásukat. A produkció még így, online formában is élvezhető. Hasznos tanulságokkal is szolgál, melyekre a jövőben majd nagyobb figyelmet kell fordítani az utómunkálatok során.
Meseszínház a felhőből.
A CHIP-Színház csaknem harminc produkcióból álló repertoárjának egyik darabja. A halász és az aranyhal története számtalan nép mesevilágában felbukkan. Az alapmesétől nem is tér el lényegesen, s aki szereti a klasszikus meseadaptációkat, annak tetszeni fog.
Megjegyzések