Színházi Világnap 2021

 Jelena Vasziljevna Mironova írta az idei színházi világnap köszöntőjét. Ja, hogy nem tudják, ki is Ő? Helen Mirren Oscar-díjas színésznő. A lassan elfogyatkozó tehetségek egyike.

Mivel Helen Mirren elsősorban színházi színésznek tartja magát, ezért örömmel fogadható üzenete.

Az apropó még mindig ugyanaz: 1957. március 27-én nyitotta meg kapuit a párizsi Nemzetek Színháza. Aztán a Nemzetközi Színházi Intézet határozata alapján 1978-tól kezdve március 27. lett a Színházi Világnap. Régen ezen esemény alkalmából az esti előadás és a zárt bársonyfüggöny előtt az adott színház prominense olvasta fel az üzenetet. Erre most nincs lehetőség, mert a vuhani szörnyeteg kibérelte az összes teátrumot a környéken. Így marad az „onlájn”. 

Nézzük csak, idén mit üzent nekünk/tőlünk a művésznő:

“Rendkívül nehéz időszak köszöntött az előadóművészetekre, rengeteg alkotó, technikus, színházi szakember küzd most egy olyan szakmában, amelyhez eleve hozzátartozik a bizonytalanság.

Talán ez a mindig jelenlévő bizonytalanság még alkalmasabbá teszi őket arra, hogy bölcsességgel és bátorsággal vészeljék át a pandémiát.

Képzelőerejük már a megváltozott körülmények közt is megmutatkozott, az internet segítségével újszerű, szórakoztató és megrendítő módokat találtak arra, hogy a közönséggel kapcsolatba lépjenek.

Amióta létezünk ezen a bolygón, azóta mesélünk történeteket egymásnak. Gyönyörű színházi kultúránk is addig fog élni, amíg mi, emberek a Földön vagyunk.

Az írók, tervezők, táncosok, énekesek, színészek, zenészek, rendezők kreativitását nem lehet elfojtani – az nemsokára ismét ki fog bontakozni, friss energiákat megmozgatva és újraértelmezve a világot, amin valamennyien osztozunk.

Már alig várom!”

Amit én tennék hozzá:

Már semmi sem lesz ugyanolyan, mert az emberiség ezen részébe befecskendezték a vakcinát. No nem a Covid-19 ellenit, hanem a félelemét, a bizonytalanságét. Sokan halnak meg naponta, ahogy eddig. Mindenféle okból. De most Pánik úr és felesége, Hisztéria asszony kommentálja a halálhírüket, s így gerjesztenek egyre nagyobb és nagyobb rettegést.

Sokan életben maradnak, de csak a félelem kedvéért, s életük, életünk még egy igen jó darabig nem lesz nyugodt. Sokan meghalunk majd, félig halottak is vagyunk már, de nem a vírustól, hanem a mentális betegségek szövődményeitől. 

A legújabb kutatás kiderítette, hogy ez a korona vírus nem zoovírus, vagyis nem a természet büntetése. Nem lehetünk biztosak abban, hogy az, aki ránk szabadította ezt a szörnyeteget, az tisztában volt a következmények teljes spektrumával, vagy csak egy adott terv részfeladatát látta ebben a vírusban. Talán egyszer majd kiderül, talán majd egyszer eljár valakinek a szája, véletlenül kikortyintja egy kokainos buliban...

Színházi világnap. Most úgy hangzik, úgy koppan halkan az ürességben, mintha azt mondanám: Parilia ünnepe az ókori Rómában. Sok társulat, kolléga már nem ünnepel. Hitüket, helyüket vagy társulatukat vesztették el a várakozásban, melyben azt ígérték nekik: majd segítünk, várjatok türelemmel. De segítség helyett a zenekari árok feneketlen mélyére zuhantak vagy lökték őket.

Ma,akinek még van hol és miért ünnepelni, az tegye. A nézők pedig csúsztassanak be egy jó dvd-t a lejátszóba és nézzenek meg egy régi de jó filmet.