CICADA 3301

Nem akarom túl messziről indítani a témát, de az érthetőség kedvéért a közepébe sem szeretnék belevágni. Induljunk ki abból a történelmi tényből, hogy már az ókori társadalmakban is vágytak a magánélet, ezen belül is a levelezés, üzenetváltás intimitásának megőrzésére. Vagyis igyekeztek olyan módszereket kidolgozni, melyekkel az információ titkos marad mindaddig, míg a megfelelő személy kezébe nem jut. Ebből fejlődött ki a kriptográfia tudománya, mely manapság éli igazán a virágkorát, hiszen e felgyorsult világunkban az információ birtoklása komoly hatalommal ruházza fel az adott személyt vagy szervezetet.

Így aztán nem is csoda, hogy a kódfejtés tudománya micsoda nagy kincs. A mai történetem erre épül és ígérem, érdekes lehet azoknak, akik csak egy kicsit is szeretik a modern misztikumot, a rejtélyesen játékos sztorikat.

A történet 2012 januárjában kezdődött, amikor az egyik képmegosztó oldalon az alábbi egyszerű üzenet jelent meg:

Mivel az oldalt üzemeltető garantálja az ott megosztók kilétének titkosságát, így a kép feltöltője azóta is anonim maradt. Szóval a kép egy felhívás és egyben egy rejtvény. Szuper intelligens embereket keresnek, s meghívják őket egy több fordulóból álló játékra. Az Internet népe felbolydult, s máris a titokzatosság köde kezdte belengeni a vidéket. A kalandra indulók górcső alá vették a szöveget, a képet, végül megtalálták a rejtett információt.
Bevallom, a megfejtés megtekintése előtt magam is elgondolkodtam a lehetőségeken. Megszámoltam a karaktereket, a kép arányait, méretét. Le is töltöttem, de arra nem gondoltam, hogy ezt a fekete négyzetet a jegyzetelő (notepad) programmal nyissam meg a számítógépen. Lehet, rossz kódfejtő lennék… De másoknak eszébe jutott, s így a megnyitott fájl utolsó sorában az alábbi rejtett üzenetet olvashatták:

TIBERIVS CLAVDIVS CAESAR says “lxxt>33m2mqkyv2gsq3q=w]O2ntk”

Wow, de izgalmas! A nagy Caesar azt mondja, hogy… De mi a fenét jelent ez? Az értők rögtön látták, hogy ez egy rejtjelezett szöveg, méghozzá az is kiderült, hogy Caesar kódolással titkosították. Ez egy ókori rejtjelezés, állítólag tényleg Julius Caesar is használta. A lényege az, hogy az ábécét alapul véve jobbra vagy balra eltoljuk bizonyos számmal a karaktersort. Ez így fog kinézni:

Eredeti: AÁBCDEÉFGHIÍJKLMNOÓÖŐPQRSTUÚÜŰVWXYZ

Eltolt: DEÉFGHIÍJKLMNOÓÖŐPQRSTUÚÜŰVWXYZAÁBC

Ezek után, ha egy szöveget titkosítani akarunk, akkor a FÁJ A FOGAM mondat így fog kinézni: ÍEN D ÍPJDÖ.
Na persze ezt egy mezei kódfejtó hipp és hopp megfejti egy képlet segítségével. Meg is tették, s így világossá vált előttük, hogy a titokzatos szöveg egy linket rejt, melynek végén megtalálták a kacsát. Ezt:

Persze ezzel még nem volt vége, hiszen a képbe újabb rejtvényt bújtattak el. Nem is akárhogyan. Itt már nem volt elegendő a Notepad, ehhez -a bújtatott utasítás szerint- egy OutGuess nevezetű apró programot kellett letölteni. Ugyanis ebbe a kacsaképbe a szteganográfia módszerével ágyazták bele a szöveget. Ugye nem baj, ha nem írom le az eljárást. Az ötlet szintén az ókorból ered, de tudományosan először a 15. században írt róla Johannes Trithemius. Az egyház azt hitte a könyv a fekete mágiáról szól, ezért hamar be is tiltották.

Legyen elég annyi, hogy a már említett programba betöltenek egy képet és a kép apró pixelei közé szöveget rejtenek el. Ezt jelszóval levédik, majd létrehozzák újra a képet, ami pontosan, vagy majdnem pontosan úgy néz ki, mint az eredeti, csak közben üzenetet hordoz. Aki nem ismeri fel ezt a tényt, az előtt a szöveg örökre rejtve marad. No, de az ügyes kódfejtők ezt is megoldották. A képbe rejtett link elvitt egy oldalra, ahol a sok szöveg mellett képeket is talált a kódfejtő. Egy lábtörlőt és egy szetereogramot, amit több képből raktak össze. Ehhez is egy külső program kellett, így visszaalakítva megjelent a Szent Grál képe. A képekből ismét az OutGuess programmal nyerték ki a szöveget, ami újabb elgondolkodtató rejtvényhez vitt.

Az eredmény szintén egy link és sok-sok számpár lett. A link egy könyvhöz vezetett, mely a legendás Artúr királyról szólt. Számozott sorai pedig az üzenet sok-sok számpárához volt kapcsolható. A számpár első tagja a sor számát, második tagja pedig az adott sor betűhelyét jelentette. Jól megkavarták, az biztos. A sok kiválasztott betűből az alábbi üzenet jött össze:

Call us at us tele phone numBer two one four three nine oh nine six oh eight

“Aham! Egy telefonszám!” Örvendezett a kódfejtő és már tárcsázta is a számot. A vonal végén újabb üzenet, utasítás várta. Az eredeti képhez kellett visszatérnie és megkeresnie a hozzá tartozó három prímszámot. Az első már adott volt: 3301. A másik két szám meglelése után össze kellett szorozni őket, s az eredményhez hozzáírni egy .com kiterjesztést.

A hiányzó számokat a kép méretei rejtették. Az eredeti kép egyik oldala 509 a másik pedig 503 pixel. Nahát, mindkettő prímszám! A három (3301, 509, 503) számot összeszorozva a 845145127 szám született meg. Ehhez csatolva a .com és már kész is a link, ami azóta persze halott.

S eljutott a kódfejtő a kabóca képéhez, amiben szintén rejtett üzenet volt. Méghozzá egy rakat koordináta. No, itt már fel kellett emelni a popsit a kényelmes “fotöjből”, mert a kutatóra utazás várt. A koordináták nagyvárosokat jelöltek, azokon belül is határozott helyszíneket. Ezeken a helyszíneken a rejtvény készítői elhelyezték a kabóca képét és egy QR kódot. Ebből azért sejthető, hogy a játék kiagyalója nem egy magányos rejtvénykészítő, hanem bölcsészekből és informatikusokból álló nemzetközi csoport, akik -a rossz nyelvekkel ellentétben- soha nem kértek adományokat és nem törtek be különböző cégek szervereibe.
Szóval, akik rátaláltak a kabócás QR kódokra, azok előtt világossá vált a következő lépés, mely az internet, a darknet “sötét” világába vitt. Ehhez a TOR nevű böngészőt kellett használniuk, s ennek segítségével kapták meg a következő utasítást: Megadott kódok szerint hozzanak létre E-mail címeket, s az erre kapott számot csatolják a már ismert TOR oldalhoz. Hm… Kezd egyre bonyolultabbá válni. Ugye még megvan a fonal? Ezek után egy újabb könyv, az Encyclopaedia Britannica 11. kiadása és egy rakat újabb kód következett. További oldalakon keresztül vezetett az út, volt, hogy egy zenei fájlba (midi) rejtették az információt, volt hogy egy versbe. Az egy hónapig tartó kaland után végül csak egy üzenet volt olvasható: Köszi mindent, megtaláltuk a keresett szuper intelligens személyt, ne bánkódjon az, aki nem nyert, lesz még folytatás.

Lett is, mert 2013 januárjában aztán később is újabb kódfejtő kalandra indulhattak az információ-bányászok. Erről már nem írok részletesen, mert a rejtvények szerkezeti felépítése egy idő után ismétlődött. Csak a könyvek és az irodalmi, művészeti alkotások változtak, amelyekre mutattak a hivatkozások. A kalandot keresőknek időnként foglalkozniuk kellett az okkultizmussal, megismerték Aleister Crowley (írtam már róla) Thelema mágikus tanait és az internet sötét bugyraiban is tapogatóztak. Volt, hogy egy mp3 szám ID tagjába rejtették az üzenetet, vagy közösségi oldalra csalogatták a kutatót arra ösztönözve, hogy az ott összegyűlt érdeklődő KÓDorgók szervezzenek kisebb csoportokat a kódok megfejtésének érdekében. A nagyvárosok utcáin újra megjelentek a nyomtatott kabócák, alattuk telefonszámokkal. A vadászat folytatódott és a megoldandó feladatok egyre bonyolultabbakká váltak. Innentől kezdve nincs sok információ, mert a kódfejtők és a rejtvény kitalálói titkos hálózatokon kommunikáltak egymással, melyhez a TOR böngészőt használták. Csak az év végén adtak magukról hírt, amikor gratuláltak a nyerteseknek, s röviden összefoglalták, hogy kik is ők, s hogy a nyerteseket szeretnék maguk között tudni. Felhívták a figyelmet az erőszakmentességre, az alapvető emberi jogok az anonimitás megőrzésére, a szabad információáramlásra és a cenzúra káros hatásaira. Szép és nemes gondolatok, melyekkel -bizonyos finomítások mellett- magam is egyetértek. Vagyis a szabadság nem lehet egyenlő a szabatossággal, a liberalizmus pedig sohasem fog működni korlátok nélkül, mert az a káosz felé visz. Láthatjuk ezt nap mint nap.

A történet évről évre újraindult. Igen érdekes feladatnak bizonyult egy bizonyos Liber Primus című könyv lefordítása, melybe sok bicska beletörött. Amikor először megláttam a könyv oldalait, azt hittem, hogy magyar rovásírással írták. A Voynich-kéziratra hajazó könyv lefordított oldalai igazából olyan… semmilyenek. Általános, néha zagyva filozófiai szófordulatokkal teletűzdelt mű. Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a grafikai kidolgozottság volt a lényeg, hanem a sorok, oldalak közé rejtett kódok és kódrészletek, melyeket csak komoly kódfejtők tudnak megszerezni.

A 2015-ös év kimaradt a játékból. Utána pedig 2016-ban és 2017-ben újraindultak a kódrejtvények. Mintha az érdeklődés kissé alábbhagyott volna és a játékosok aktivitása sem volt olyan erős, mint az elején. Szerintem sokan hitték, hogy ez valamilyen nagy durranás lesz, hogy a nyertesek valamilyen különleges, magasan bérezett csapat tagjai lehetnek, egy olyan zártkörű klubban, amelyik nemzetközi, kormányszintű kapcsolatokkal bír. Sokan gyártottak összeesküvés elméleteket, pedig a játék elindítói hamar tisztázták, hogy ők a játék izgalmáért indították ezt a kihívást. Szóval sokan többet gondoltak mögéje, mint ami valójában volt.

Maga az alapötlet tényleg izgalmas, jól is indult. Beépült az emberek tudatába, szerves részévé vált az internetes populáris kultúrának. Közösségeket alkotott, ihletőjévé vált irodalmi és más jellegű alkotásoknak.

Mindezen találgatásoktól függetlenül azért van itt három olyan tény, ami elgondolkodtató lehet. Az amerikai kormány épp a Cicada3301 játék megjelenése előtt pár nappal módosította az Egyesült Államok működésének kódexét, azon belül is a 3301-es szakaszt. Ez felruházza az Egyesült Államok elnökét arra, hogy civil emberek esetében eldöntse, az adott személy alkalmas-e egy adott feladatra vagy nem.

Egy másik érdekesség. Az Egyesült Államok haditengerészete a játék megjelenése után két évvel indított egy civileknek szóló kriptográfiai versenyt Architeuthis néven. A feladatok erőteljesen hasonlítottak a Cicada3301-ből ismert kihívásokra.
Még egy érdekesség így a végére. A 3301-es számú emberi génnek komoly szerepe van a szervezet védekezésében. Fehérjekódolási technikájával szabályozza, megakadályozza a pusztító vírusok elszaporodását.

De hogy ne ezzel a témával fejezzem be, íme egy kis zene. Nem véletlenül, hiszen ez is szerepelt a kódjátékban.